Guido di Monforte vezetésével a franciák meghódították Szicíliát, kivégezték Elena bátyját, Ausztriai Frigyest, és rémuralmat honosítottak meg. A mindennapos megaláztatások kétségbeesésbe és csüggedésbe taszították a szicíliaiakat. 

I. FELVONÁS (1. rész) 

Palermo egyik terén féktelenül isznak a francia megszállók, miközben mély levertségükben a szicíliaiak bosszúra áhítoznak. Amikor megjelenik a bátyját gyászoló Elena hercegnő, a francia katonák kényszerítik, hogy szórakoztatásukra énekeljen el egy dalt. Õ ehelyett magával ragadó beszédet intéz a szicíliaiakhoz. Kis híján sikerül felkelést kirobbantania, ám Monforte kormányzó váratlan megjelenése megakadályozza ezt; a tömeg szétrebben. Elena, valamint a kíséretében lévő Ninetta és Danieli honfitársaik gyávaságát panaszolják, miközben Monforte higgadtan nyugtázza a hatalmát. Egyszer csak fölbukkan Arrigo, akit felkelőként bebörtönöztek, de akinek Monforte most megkegyelmezett. Mindazonáltal az ifjú szicíliai továbbra is legnagyobb ellenfelét látja a kormányzóban, jóllehet még soha nem találkozott vele. Amikor Monforte fölfedi magát előtte, párbeszéd alakul ki köztük, amely alaposan összezavarja Arrigót. Monforte először a fiatalember családi viszonyai felől érdeklődik, azután fölajánlja, álljon be a katonái közé, végül megtiltja neki, hogy kapcsolatba lépjen Elenával. A hercegnő iránti szerelmét mindeddig titkoló Arrigo hevesen visszautasítja Monforte intelmeit. 

II. FELVONÁS 

Procida, a szicíliai szabadságmozgalom vezetője hosszú utazásról tér haza, amelynek során számos országot keresett fel, támogatást kérve szeretett hazájának. Szicíliai összeesküvők gyűlnek köré, hogy együtt fogadják meg: bosszút állnak a franciákon. Procida érkezéséről értesülvén Arrigo és Elena is megjelenik. Procida mindkettejüket arra kéri, segítsenek előkészíteni a felkelést, amely nélkül nem remélhetnek támogatást Bizánctól és Aragóniától. Arrigo megvallja szerelmét Elenának. Hogy a férfi érzelmeit viszonozza, ahhoz a hercegnő azt szabja feltételül: Arrigo bosszulja meg Elena bátyjának halálát. Bethune érkezik, átadva Arrigónak a Monfort báljára szóló meghívást. Amikor Arrigo ellenáll, Bethune és kísérői erőszakkal viszik el őt. Procidának sikerül a francia katonákat fölbujtania: szicíliai jegyespárok esküvői menetéből rabolják el a menyasszonyokat! Az ifjú arák megbecstelenítése összecsődíti a szicíliai férfiakat, miközben a franciák ünnepi menetben vonulnak Monfort báljára. Procida és Elena a szicíliaiakkal együtt határozza el: a bálon meggyilkolják a kormányzót. 

III. FELVONÁS (2. rész) 

Az anya - halála előtt hozzá intézett - leveléből Monforte megtudja: Arrigo a közös gyermekük. Apaként a kormányzó boldog jövőről ábrándozik. Meg van győződve arról, hogy egykori ellenségét a saját - és ezzel a franciák - oldalára tudja majd állítani. Arrigo nem érti az előzékenységet, amellyel Monforte parancsára a kormányzói palotában bánnak vele. Monforte megmutatja a fiúnak anyja levelét, és fölfedi előtte, hogy ő az apja. Arrigót megdöbbenti és elkeseríti a hír, mivel esküdt ellenségét sem nem tudja, sem nem akarja apjaként elfogadni. Monfort sürgető kérésére sem hajlandó fiúi ragaszkodást mutatni iránta. 

A bálon Procida és Elena odalopóznak Arrigóhoz, és beavatják a Monforte elleni gyilkos összeesküvésbe. Arrigo ekkor súlyos lelkiismereti konfliktusba kerül, s az utolsó pillanatban meghiúsítja az apja elleni merényletet. Monforte elfogatja, és halálra ítéli a merénylőket. Az árulás, melyet a kétségbe esett Arrigo követett el a barátai ellen, a szicíliaiakból megvetést, a franciákból ujjongást vált ki. 

IV. FELVONÁS (3. rész) 

Arrigo bemegy a börtönbe, hogy megmagyarázza árulását Elenának és Procidának. Elenát mélyen megindítja a hír, hogy Monforte Arrigo apja, és megbocsátja a fiú tettét. Meg is vallja neki, hogy nem a közelgő halál, hanem szerelmének elvesztése az, amitől igazán félt. Mindketten boldogan ölelik át egymást. Procidát kétségbe ejti a felismerés, hogy a börtön falai közül nem továbbíthatja az Aragónia segítségnyújtásáról kapott hírt. Monforte érkezik, és kiadja a kivégzés végrehajtására szóló utasítást. Arrigo könyörög neki: kímélje meg a barátait. Monforte fölajánlja a kegyelmet, ha Arrigo „Apám-nak szólítja őt. Elena ezt fölháborodottan utasítja el. Bevonul a kivégzőosztag; Procida és Elena bátran várják a halált, melyet hazájukért kell elszenvedniük. „Apám! kiáltásával Arrigo az utolsó pillanatban megakadályozza a kivégzést. Örömmámorában Monforte nemcsak megkegyelmez mindenkinek, hanem Arrigo és Elena házasságára is áldását adja. Azt reméli, az ellenséges népeket így közelebb hozhatja egymáshoz. A beözönlő franciák és szicíliaiak a közelgő megbékélést éltetik, miközben Procida továbbra is sötét bosszúterveket forral. 

V. FELVONÁS 

Felvirrad Elena és Arrigo esküvőjének napja. Mialatt Procida és összeesküvő társai a felkelést készítik elő, Elena vígan ünnepli a néppel a közelgő menyegzőt. Procida bizalmasan közli Elenával, hogy az esküvői harangok megkondulása lesz a jeladás a véres felkelésre. Elena pánikba esik, mivel képtelen dönteni az Arrigo iránti szerelme, illetve a hazája iránti hűsége között. Elena zavartsága megijeszti az esküvőt örömmel váró Arrigót is. Hosszas vívódás után Elena megmondja Arrigónak, hogy nem mehet hozzá feleségül. Hogy Procidát ne árulja el, Elena elhallgatja Arrigo elől a valós okot; azt hozza fel ürügyül, hogy szeretett fivére halála még mindig közéjük áll. Monforte megtudja Arrigótól, hogy Elena nem akar feleségül menni a fiúhoz. A kormányzó azonban akaratuk ellenére is elrendeli az esketést. Hiába próbálja Elena még utoljára is figyelmeztetni őket: az esküvői harangok zúgása mindnyájukra halált és pusztulást hoz. 

  Matthias von Stegmann