I. felvonás 

Belmonte ifjú spanyol nemes menyasszonyát, Konstanzát, annak angol komornáját, valamint szolgáját, Pedrillót kalózok rabolták el és eladták Szelim basának. A basa, aki nem született török, hanem spanyol renegát, falusi birtokára hozatta foglyait, s beleszeretett Konstanzába. Belmonte valahogy megtudta, hogy hol őrzik imádottját és kisérőit, s most eljött, hogy mindnyájukat kiszabadítsa. A haragos Ozmin a legszívesebben elkergetné ugyan, de Belmonténak mégis sikerül Pedrillóval találkoznia és vele a legfontosabb tendőket megbeszélni. A nagyúr ezúttal is szerelmével ostromolja a leányt, de Konstanza- bár tiszteli és becsüli a nagylelkű férfit, nyiltan bevallja, hogy sohasem fog mást szeretni, mint elveszített vőlegényét. Belmonte Pedrillo segítségével Ozmin minden igyekezete ellenére bejut a palotába. 

II. felvonás 

Blonde, a vidám kis komorna csöppet sem fél haragos rabtartójától. A basa ugyan Ozminnak ajándékozta a pergő nyelvű leányzót, de a valóságban inkább ő parancsol a gazdájának, mint az őneki. Konstanza fájó szívvel emlkezik a boldog időkre, amikor a sors még nem szakította el Belmontétől. Megérkezik a basa. Figyelmezteti a szerencsétlen lányt: türelme véget ért, ha nem hajlik a szép szóra, a kínzástól sem fog visszariadni. Konstanza azonban szilárd és elszánt. "Álljon bár a máglya", ő mégsem tántorodik meg elhatározásában. Ezután Pedrillo közli Blondéval a nagy újságot. A komorna futna Konstanzához a boldog hirrel, de előbb még nagy sietve kitervelik, hogyan lehet a gyanakvó és mindig éber Ozmint az útból félreállítani. Ozmin hamarosan elő is kerül, s rögtön feltűnik neki Pedrillo szokottnál is harsányabb jókedve. Pedrillo nem is késik a magyarázattal: egy kis finom óbortól mindjárt szebbnek tűnik még a legkeményebb rabság is. Ozmin nem tud a csábításnak sokáig ellenállni. Egyre kiadósabban kortyolgat a bortól, végül teljesen elázik. Leszáll az est, és a két szerelmespár boldogan készül a menekülésre.  

III. felvonás 1. kép 

A szökés nem sikerül. Ozmin egy csapásra kijózanodik, és fellármázza az őrséget, amely hamarosan visszahozza a menekülőket.  

2. kép 

A szökevényeket a basa elé hurcolják, aki Belmonte szavaiból megtudja, hogy halálos ellenségének, élete megrontójának fia került hatalmába. A fiatalok sejtik, hogy nem számíthatnak kegyelemre, mégis nyugodtan készülődnek a halálra. Semmitől sem félnek már, hiszen a sír örökre egyesíti őket. A basa azonban legyőzi bosszúvágyát: lemond Konstanzáról, és valamennyiüket szabadon bocsájtja. 

Batta András