Tarolt az OperaSziget

Különös éjszaka volt, amit az ember az Opera műsora után, a Fidelio Kultúrzóna Összművészeti Színpadának nézőteréről távozva átélhetett. Transzállapot. Csak miénk volt a Sziget. Mondjuk azt túlzás volna állítani, hogy a sétányon senki se járt. Hömpölygött a tömeg. A híradások szerint pénteken, az esős napon nyolcvanötezer ember fordult meg a fesztiválon. Egy hangsúlyosan könnyűzenei rendezvénysorozaton.


Valahol lágy zene szólt... Valahol vad, valahol pedig opera. Utóbbit minden este sikongva, álló ovációval ünnepelték. Mind a hat játéknapon dugig megtelt a sátor, a padsorok mindkét oldalán földön ülők töltötték meg a szabadon maradt teret, a nézőtér mögött pedig több sorban állták végig a fiatalok az egyórás műsort. A Carmen és a Turandot ismerős dallamai mellett bravúráriákkal is megismerkedtek, mindezt operában szokatlan, hangos lelkesedéssel, a padról felugorva, fejük fölött tapsolva.

 

S hogy pontosan mi is történt a színpadon? A budapesti Opera hat művésze: Boncsér Gergely, Hábetler András, Keszei Bori, Rőser Orsolya Hajnalka, Szvétek László, valamint Gál Erika és Megyesi Schwartz Lúcia (váltva) elővették az operafecskendőt, és olyan injekciót adtak a közönségnek, amely garantáltan módosítja a műfajról alkotott véleményüket. E feladatra aligha lehet hivatottabb művész, mint az est konferanszié szerepét is ellátó Hábetler András, aki az orvosi pályát hagyta hátra, hogy örökre elköteleződjön az éneklés mellett. Dulcamaraként el is dalolta a Sziget népének: a gyógyszer, melyet feltaláltak, minden bajra jó.

 

Nos, a mi gyógyszerünk az opera. Amely - amint az bebizonyosodott - nem jár le. Szavatossága örök. És aki kapott belőle, boldogabbnak érezheti magát. Érdemes volt élni ezért.

 

Köszönet az Operaház zenekari művészeinek és Köteles Géza karmesternek a kíséretért. A LabOperatórium című műsor rendezője Aczél András volt. Stage designer: Lakatos Márk.