(Szabadka, 1856. május 16. – Budapest, 1929. augusztus 3.)
Operaházi tag: 1887–1924
Örökös tag (1919)
Alig két évvel az Operaház megnyitása után kolozsvári vendégként mutatkozott be két komikus szerepben, A sevillai borbély Bartolójaként, illetve a Lalla-Roukh Baskirjaként. A közkedvelt veterán Kőszeghy Károly méltó utódját keresve 1887 tavaszán szerződtette a dalszínház, melynek azután közel négy évtizeden keresztül maradt hűséges és mindig megbízható tagja. Hegedűs nem hangszépségével vagy énektudásával aratott sikereket, inkább mindig a jó ízlés határain belül maradó, mégis szórakoztató és számos előadáson keresztül csiszolt figurateremtő képességével. Csak Bartolót több mint százszor énekelte majd’ negyven éven keresztül, s a többi alakítása is hasonló módon forrt össze a nevével. Harmincadik operaházi jubileumát 1917-ben Beckmesserként ünnepelte, a színpadtól véglegesen az ötvenedik művészi jubileumán köszönt el 1925-ben a Tosca Sekrestyés szerepében, melyet 1903-ban még Puccini tanított be neki.
