I. FELVONÁS
1. kép
Larináék vidéki kúriája
Larina, egy gazdag földbirtokos özvegye Filipjevnával, az öreg dajkával az elmúlt ifjúságról és a megszokás hatalmáról beszélget, míg a két "kisasszony", Tatjána és Olga érzelmes románcot dúdol. Aratók érkeznek, úrnőjüket köszöntik. Dalolásuk a lányokat is kicsalogatja a házból, az életvidám Olga feloldódik a jókedvben, az álmodozó Tatjána azonban félrehúzódik és könyvébe merül. Larina bort adat a parasztoknak és elbocsátja őket. Vendégek jönnek. Lenszkij érkezik, a költő, aki úgyszólván gyermekkora óta jegyben jár Olgával, ezúttal azonban magával hozza barátját is, Anyegint, a szomszéd birtokost és bemutatja a hölgyeknek. Lenszkij szerelméről beszél Olgával, Anyegin Tatjánával társalog. A pétervári dandy, aki megcsömörlött a nagyvilági élettől s nagybátyja birtokát megörökölvén, vidékre vonult vissza, enyhe fölénnyel magyarázza Tatjánának: "Hasznosak a könyvek, de az olvasás nem az élet!" Tatjána azonban olvasmányai és álmai lovagját látja az előkelő viselkedésű, titokzatos férfiban és első látásra beleszeret.
2. kép
Tatjána szobája, késő este
A lány nyugtalan, dajkáját faggatja, meséljen arról, milyen volt, amikor szerelmes volt. De az a szerelem, ami a dadának jutott osztályrészül, nem hasonlít ahhoz a szerelemhez, amelyet Tatjána olvasmányaiból ismer. Filipjevna távozása után a szerelmes lány merész lépésre határozza el magát: levelet ír Anyeginnak és nyíltan feltárja érzéseit. Arra kéri a férfit, döntsön sorsa, boldogsága fölött. Hajnalodik. Jön a dajka és Tatjána őt kéri meg, juttassa el a levelet Anyeginnak.
3.kép
Larináék kúriájának kertje
Lányok kórusa hallatszik. Tatjána Anyegint várja. A férfi meg is érkezik és a lány nyílt vallomására teljes őszinteséggel felel: tiszteli, becsüli Tatjána érzelmeit, de ő már nem tud szeretni, szíve kiégett, nem hisz a szerelem, az otthon boldogságában, jobb, ha elválnak, Tatjána győzze le érzéseit. Anyegin hazavezeti a lányt; újra felhangzik a parasztlányok dalolása.
II.FELVONÁS
1. kép
Bál Larináéknál
A vendégsereg a környékbeli földbirtokosokból áll, pletykás, szűklátókörű, kisszerű, unalmas emberekből. Lenszkij Anyegint is magával hozta, aki mérhetetlenül unatkozik ebben a társaságban. Amikor aztán meghallja, hogy miket pletykálnak róla- ideje volna megkérni Tányát; öntelt, modortalan ember; Tánya majd megbánja, ha hozzámegy, nagyon haragos lesz. Tréfás bosszút akar állni Lenszkijen, amiért idehozta, és állandóan Olgával táncol. Lenszkij eleinte nem érti, hogy mi történik körülötte, azután erőt vesz rajta a féltékenység: azt hiszi, hogy barátja el akarja csábítani menyasszonyát, s hogy Olga enged is csábításnak. Szóváltás keveredik, és Anyegin későn veszi észre, hogy a tréfa túl messzire ment, a lobbanékony, romantikus szenvedélyű Lenszkij mindinkább belelovalja magát az indulatba, s olyan durván megsérti Anyegint, hogy a kor becsületkódexe szerint az kénytelen kihívni barátját. Lenszkij megrendülten búcsúzik a háztól, ahol boldog volt.
2. kép
Téli táj
Lenszkij érkezik elsőként a párbaj helyszínére. Míg ellenfelére vár, gondolatai a messzetűnő múlt, szerelme, és a kifürkészhetetlen jövő körül járnak. Rossz előérzet gyötri: búcsúzik az élettől, Olgától. Végre megérkezik Anyegin. Mindketten tudják, hogy őrültség, amit tesznek, hogy nem ellenségek, hogy ki kellene békülni- de egyikük sem képes megtenni a kezdeményező lépést. Felkészülnek a párbajra. a jelre Anyegin fegyvere eldördül és Lenszkij holtan esik össze.
III. FELVONÁS
1. kép
Bál Gremin herceg pétervári palotájában
Három év múlt el, s Anyegin hosszas utazgatás után megjelenik a társaságban. Egy előkelő, nagyvilági dámában, akit körülrajong a vendégsereg, mintha Tatjánát ismerné fel. Gremin hercegtől tudakozik a hölgy felől, s azt kell hallania, hogy csakugyan Tatjana az, s immár két éve a herceg felesége. Gremin csodálatos portrét rajzol Anyeginnak az asszonyról, majd bemutatja őket egymásnak. Tatjána feldúlt, de hűvösen viselkedik Anyeginnal, majd férje karján távozik. Anyegin most már szenvedélyes szerelemre lobban az asszony iránt.
2. kép
Tatjána fogadószobájában
Tatjána várja Anyegint, aki a bál óta szerelmes levelekkel ostromolja. A férfi megérkezik, s némán, szenvedő szerelemmel hull térdre Tatjána előtt. Anyegin szenvedélyes ostromára az asszony bevallja, hogy még mindig szereti, és szeretni is fogja, amíg csak él. De nem szegi meg esküjét, a férje iránti hűség, a kötelességérzet erősebb, mint az iránt érzett szerelem. Anyegin minden kérlelése, könyörgése, ostroma megtörik Tatjána szilárdságán, s az asszony végül a lemondás fájdalmával, de büszkén távozik. Anyegin kétségbeesetten, egy elrontott élet tudatával marad magára.
Fodor Géza