I. felvonás 

A történet Andalúziában, Almaviva gróf kastélyában, Figaro esküvője napján, a XVIII. században zajlik.Figaro a gróftól kapott szobát rendezgeti, Susanna menyasszonyi fátylát próbálja. A szerelmes vőlegény lelkesedése azonban csakhamar lelohad, amikor megérti, mi rejlik a gróf "nagylekű" ajándéka mögött, hiszen mi sem egyszerűbb, mint a szolgálatkész komornyikot valami megbízatással jó messzire elküldeni, s közben az árván otthon hagyott menyecskét "néhány jó szóval" megvigasztalni. Marcellina és Bartolo jóvoltából Figaro házassága elé azonban még akadályok gördülnek. A borbély ugyanis valaha pénzt kért kölcsön az öreg házvezetőnőtől, de azt csak azzal a feltétellel kapta meg, hogy feleségül veszi az agg leányzót, ha nem tudná adósságát visszafizetni. Marcellina házassági tervét Bartolo is készséggel támogatja. Cherubino, a kis apród Susannának panaszolja el bánatát: a gróf szerelmi kalandon csípte, s most bizonyára elűzi a háztól. Váratlanul betoppan Almaviva gróf, s az apródnak alig sikerül észrevétlenül egy szék háta mögé bújni. A gróf azonnal hevesen udvarolni kezd felesége komornájának, de kívülről Basilio hangja hallatszik, s most ő is a szék mögé rejtőzik, amely mögött eddig az apród lapult. Ennek viszont még idejében sikerült a székben elhelyezkednie, ahol Susanna egy ruhadarabbal letakarja. Az énekmester félreérthetetlen célzásokat tesz a grófnak Susanna iránt táplált gyengéd érzelmeire. Megjegyzései a grófnőt nem kímélik, mire a gróf képtelen türtőztetni magát, és előlép a szék mögül. A zenemester azonban cseppet sem ijed meg, hiszen nyilván nehéz lenne bárkinek is megmagyarázni, miért bújkál a méltóságos úr egy szék háta mögött a csinos komorna szobájában. Rövidesen előkerül Cherubino is, majd megjelenik Figaro egy sereg környékbeli fiatal élén, hogy megköszönje ura nagylelkűségét, aki önként lemondott a minden mátkapárt megcsúfoló "jus primae noctis"-ról. Cherubino komolyabb büntetés nélkül megússza a dolgot, de mint a gróf ezredéhez újjonnan kinevezett tisztnek, azonnal el kell hagynia a kastélyt.  

II. felvonás 

A grófné fájdalmasan gondol azokra az időkre, amikor férje még gyengéden szerette. Egyedül Susannában és Figaróban bízik; nekik talán sikerül újból feléje fordítaniuk a csapodár gróf szívét. Hármasban tervet szőnek: Figaro levelet ír a grófnak, és ebben arról értesíti, hogy a grófné este találkára készül. Susanna ellenben a grófot hívja találkára, melyre viszont a női ruhába öltöztetett apródot akarják elküldeni. Éppen mikor Cherubino a szobalány ruháját próbálja, kopogtat a bezárt ajtón a gróf. Az apród erre gyorsan a szomszédos szobába - a grófné hálószobájába - rohan, s magára zárja az ajtót. Míg a tétovázó grófné végre ajtót nyit férjének, az már szinte tombol a dühtől és féltékenységtől, annál is inkább, mivel neje semmiképpen nem akarja a hálószobájába beengedni. A gróf végül is türelmét vesztve szerszámokat hoz, hogy az ajtót kifeszítse. Csakhogy ezalatt Susanna sietve besurran a grófné szobájába, az apród pedig az ablakon át elmenekül. Így a grófi pár legnagyobb meglepetésére a grófnő hálószobájából - Susanna lép ki. A bonyodalmaknak azonban még nincs vége. Antonio látott valakit az ablakon kiugrani... Figaro, hogy a helyzetet mentse, ezt gyorsan magára vállalja. Igenám, de az illető egy iratot is elveszített ugrás közben, s ez most a gróf kezébe jut. Ha Figaro volt a bátor légtornász, mondja meg, mi van az írásban. Bármilyen talpraesett is a borbély, most az egyszer komolyan zavarban van. Még szerencse, hogy a grófnénak sikerül a férje kezében lévő iratot elolvasni, és súghat Figarónak. Viszont újabb bonyodalom is jelentkezik: Marcellina, Bartolo és Basilio adják elő panaszukat. A gróf ezzel is időt nyer, meg nem is lát egészen tisztán az ügyben, ezért bírói tárgyalást rendel el.  

III. felvonás 

Susanna találkát ígér estére a grófnak, melyre a szobalány ruhájában a grófné fog elmenni. Lezajlik a bírósági tárgyalás, de egyáltalán nem úgy végződik, ahogyan azt a gróf szerette volna. Kiderül, hogy Figaro nem más, mint Bartolo és Marcellina rég elveszett gyermeke. A boldog mama most hozományként adja megkerült fiacskájának az egykori kölcsönt. Ezek után már semmi sem állhat a házasság útjában. A grófné a találkára hívó levelet diktálja Susannának férje számára. Bevonul a násznép, Almaviva gróf mit is tehetne egyebet - felteszi Susanna fejére a fehér mirtuszkoszorút. A boldog menyasszony eközben kezébe csúsztatja a levélkét.  

IV. felvonás 

Fanchette a kertben keresi a tűt, mely Susanna levélkéjét összefogta, s melyet a szobalány, mint a beleegyezés jelét - vissszakért. Figaro is tudomást szerez az ügyről, és mivel nem tudja, hogy a találkára nem Susanna, hanem a grófné fog elmenni - azt hiszi, újdonsült felesége máris megcsalja. Megérkezik a gróf, és tüzesen ostromolja - saját álruhás feleségét. Ezalatt Figaro színleg Susannának udvarol, akiről ruhája alapján úgy véli, hogy a grófné, de vallomását akkor is folytatja, amikor ráismer a komorna hangjára. Kap is ezért néhány alapos pofont ifjú nejétől. A grófnak azonban bűnhődnie kell, és - amint tervezték - bele is esik a csapdába. Amikor fülöncsípi komornyikját, aki feltűnő hangosan teszi a szépet a "grófnénak", és óriási lármát csapva kardot, bosszút, miegyebet emleget, mindenki odasiet, hogy leleplezze a "bűnösöket". Akkor azonban megjelenik az igazi grófné, és a megszégyenült gróf bűnbánóan esik előtte térdre. 

dr. Till Géza