A nyitány után, a függöny mögött a "siciliana"-t halljuk:
Turiddu a sorsát eldöntő végzetes szerelemről énekel.
A szín- Húsvét reggelén- egy szicíliai falu főtere; templommal,
kocsmával és Lucia mama házával, akinek Turiddu fiát épp most
keresi szerelme, Santuzza. Az anya úgy tudja, fia borért ment a
városba, de a lány szerint itt, a faluban látták az éjjel. Ezt a
hírt erősíti meg az útjáról hazatérő fuvaros, Alfio is, aki még
reggel saját háza körül pillantotta meg Turiddut.
A templomba tartó húsvéti körmenet egy rövid időre még békét hoz
Santuzza szívébe, akinek imája kihallik a kórusból. De a lány
félelmei újra előjönnek, elpanaszolja Lucia mamának, hogy ő tudja;
Turiddu, mielött katonának viték, Lolát szerette. Hűséget is
esküdtek egymásnak, de a kacér Lola nem várta meg, hanem férjhez
ment Alfióhoz. Turiddu bánatára keresett vígaszt, amikor
Santuzzának megigérte, hogy oltár elé vezeti. De most Lola
visszacsábítja Turiddut tőle. Az any rossz előérzettel megy a
misére. Ekkor végre megérkezik Turiddu. A lány kérdőre vonja,
szemrehányásokkal árasztja el, de a legény mindent tagad, és kikéri
magának a gyanúsítgatásokat. Fokozza a feszültséget, hogy közben
odaérkezik a gondtalanul dudorászó, gúnyosan kihívó, diadalmas
vetélytársnő, Lola is. Santuzza most már hiába könyörög, Turiddu
gorombán taszítja el magától, és megy az asszony után. Santuzza
fájdalmában megátkozza a szerelmét. És az átok beteljesedik.
Santuzza fájdalmában mindent elmond a felesége után templomba
igyekvő gyanútlan Alfiónak. Ezután egy rövid intermezzo késlelteti
a végső összecsapást.
Turiddu és Lola a kocsmában mulatozik a falusiakkal; az érkező
Alfiót Turiddu borral kínálja. Ám az kiönti az odanyújtott poharat.
Turiddu tudja a kötelességét: ősi ritus szerint megharapja Alfio
fülét, ezzel késpárbajra hívja ki, életre- halálra.
Turiddu elbúcsúzik az édesanyjától, gondjára bízza Santuzzát. A
kertek alatt Alfio várja.
És nemsokára sikoltást hallunk: "Megölték Turiddut!"