Tovább a tartalomhoz
Nemzedékének legendás karaktertenorja 1929 novemberében született Pécsett. Énektanulmányait a Honvéd Művészegyüttes kariskolájában végezte Kis István és Érsek Mária tanítványaként. 1952–1957 között a Honvéd Művészegyüttes Férfikarának szólistája. 1957-től 1979-ig magánénekes az Operaházban, de egészen 1986-os nyugdíjba vonulásáig fellépett a színházban. Pályafutása során számos új magyar opera (Mihály András, Szokolay Sándor, Petrovics Emil és Ránki György művei) ősbemutatóján működött közre. Egyike a legsokoldalúbb operaénekeseinknek, 74 opera tenor szerepét alakította. Számos rádiófelvétel közreműködője, a Magyar Rádió hangtárában több mint 140 opera, operett és népdal felvétele található az ő szereplésével. A TV zenés színházában 15 filmben működött közre. Életrajzi könyve Én a pásztorok királya… Palcsó Sándor emlékei címmel 2011-ben, A többi néma csend című portrékötete 2016-ban jelent meg. Külföldi vendégszereplései során a „Magyar Napok”-on az Egyesült Királyságban, Olaszországban, Franciaországban lépett fel. Vendégszerepelt továbbá a Szovjetunióban, Ausztriában, Csehszlovákiában, Németországban, Svédországban, Norvégiában, Dániában, Bulgáriában. Kedvelt művésze volt a szegedi és a budapesti szabadtéri előadásoknak. A Szegedi Szabadtéri Játékokon öt évadban énekelte Barinkay Sándor szerepét A cigánybáróban.

Főbb szerepei:
Pelléas (Pelléas és Mélisande), Ottó (Bánk bán), Sporting Life (Porgy és Bess), Kukorica Jancsi (János vitéz), Pedrillo (Szöktetés a szerájból), Bolond és Sujszkij herceg (Borisz Godunov), Vizavi és Főhadnagy (Petrovics: C’est la guerre), Császári biztos és Yamadori (Pillangókisasszony), Pang és Pong (Turandot), Lucifer (Az ember tragédiája), Barinkay Sándor (A cigánybáró), Második nazarénus és Első zsidó és Heródes (Salome), Hamlet, Macduff (Macbeth), Cassio (Otello), Dávid (A nürnbergi mesterdalnokok), Mime és Loge (A Rajna kincse), Mime (Siegfried), Albert Herring (Britten: Albert Herring)

Díjak és elismerések:
A Magyar Állami Operaház Örökös Tagja (2014)
Érd Város Életműdíja (2011)
A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2010)
A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (1993)
Kiváló művész (1980)
Érdemes művész (1974)
Liszt Ferenc-díj (1962, 1971)
Palcsó Sándor