<< Augusztus >>
28293031123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Következő előadások:
A csengő
A telefon
PARASZTBECSÜLET
 
Igazából szerelem? Ősbemutató az Operaházban (fotógaléria és werkfilmek)

A világon először nálunk láthatják január 19-én Selmeczi György kortárs szerző SPIRITISZTÁK című operáját. A száz évvel ezelőtt játszódó, az orosz arisztokrácia világát megjelenítő mű tele van melódiákkal. Puccinit idéző nagyáriák, slágergyanús szerelmi kettősök, keringő, orosz néptánc – mindez az opera anyanyelvén, olaszul. És a történet? Bál, szellemidézés, álom és valóság, és persze a nagy kérdés: hányféle arca és végkifejlete lehet a mindannyiunkat vezérlő, ősi emberi érzésnek: a szerelemnek. (Fotógalériánk a produkció sajtótájékoztatóján készült.)


SELMECZI GYÖRGY: SPIRITISZTÁK

PREMIER: 2014. január 19.

További előadások: január 22., 25., 28.

Magyar Állami Operaház

 

Selmeczi György, szerző: „A zenedarab teljesen elkötelezetten a titkok, az álom, a megfoghatatlan, az elérhetetlen, a megmagyarázhatatlan világába tartozik. Kerestem az álom, a színlelés és a valóság közti határmezsgyét. (…) Ezen kívül vannak megfogható tematikák: a nő végtelen hatalmáról, a keleties-szláv vérmérséklet és  lelki-szellemi lét szembeállítása a nyugatias-mediterrán vérmérséklettel.”

 

Ókovács Szilveszter, főigazgató: "Egész különös belegondolnom, hogy 1998-ban jelen lehettem egy opera bölcsőjénél. Egy bizonyos Selmeczi nevű, Budapest érintésével Kolozsvár és Párizs közt folyton rohangászó rokonszenves és fárasztóan olvasott polihisztor megpihent pár percre: három jelenetet készült a Merlin Színházban elővezetni. Olyan rég volt, már azt sem tudom, melyik szerepet énekeltem. De az teljesen világos, hogy a textúrában volt melódia, harmónia és dramaturgia is, s hogy a sötétes térben a szerző zongorája hangjainál sikert arattunk. Hogy kikkel karöltve, ködbe veszik már. De a mű színházi darabnak látszott már csíra-állapotában. Sok évig azt gondoltam, úgy is maradhatott – erre csattanós válasz, hogy most ősbemutatójához érkezünk. Ami engem illet, mintha spiritiszta szeánszon lennék, az énekesi múlt és egy régi, ígéretes operai nekibuzdulás megidézésén...


 

Novák Eszter, rendező: „Egy orosz nagyherceg spiritiszta szeánszot tart férfi barátaival, a túlvilággal kacérkodnak, mert szeretnék megidézni az egyetlen, az igazi, a vágyott nőt. És megjelenik egy különleges nő. (…) Colombina az ideának, a férfi egyetlen vágyának megtestesülése, ami nyilvánvalóan nem létezik, csak elméletben. (…) Nem választ a férfiak közül, hanem mindenkinek megadja, hogy néhány pillanatra azt érezhesse, hogy ő az igaz, az egyetlen, az örök férfi, hogy utána újra rettenetes, csalódott melankóliába zuhanjon.”

 

Kovács János, karmester: „A darab minden szempontból szélsőséges. Van pókhálóból szőtt, egészen finom, teljesen anyagtalan zenéje, olyan, mintha nem is evilági volna. Ugyanakkor halljuk ennek az ellentétét, a legdurvábbat, legközönségesebbet is. (…) Változik a Spiritiszták hegy- és vízrajza úgy tempóban, mint dinamikában.”

 

Zeke Edit díszlet- és jelmeztervező: „Egy teljesen praktikus kérdést kellett legelőször eldönteni: mivel egy harmincfős zenekar ül a színpadon, ráadásul úgy, hogy azt is az árokban lévő karmester vezényli, az ő elhelyezésüket kellett kitalálni. Nem egy konkrét világot szerettünk volna megidézni, inkább csak a múlt fogalmára vizuálisan reflektáló képet alkotni, a tizenkilencedik századi orosz forma- és színvilágból merítve. Szerettünk volna egy költői látványt teremteni.”

 

A produkció szereposztásáért és további részleteiért kattintson IDE.

 

Werkfilmek az előadásról