<< Augusztus >>
28293031123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Következő előadások:
A csengő
A telefon
Szabadság OperaGála
 
 
Tóth Krisztina újévköszöntő verse

2014 első napján, Újévi Koncertünkön hangzott el az elismert magyar költőnő Memóriakártya című költeménye. Búcsú a régitől, köszöntés az újnak - az alkotás szövegét itt olvashatják.


 

 

 

Tóth Krisztina

Memóriakártya

 

Jaj, régi telek, hová lettetek?

És barátaim, kik hóvá lettetek,

és széllé már, fütyülve dátumokra:

visszaemlékszem  hangotokra.

 

Halott nevek a mobilomban,

egyre többen: már hallhatatlanok,

de a jegyzékben számuk ott van,

ameddig én még itt vagyok.

 

Tíz vagy húsz éve merre jártam

ezen az estén? Hánykor sötétedett?

Kire várhattam átázott kabátban,

és aki nem jött, az most hol lehet?

 

Milyen ruhában és vajon hol

álltam pohárral éjféltájban,

tettem-e fogadalmat akkor,

és teljesült-e, mire vágytam?

 

Azok az arcok hova lettek?

Mint városban a foghíjtelkek,

feltünedeznek a hiányok:

két pillanat közt rájuk látok.

 

Az antennák és hófogók között

visszanézek egy másik évbe,

és nem tudom, ki ott jár távolodva,

abból az évből visszanéz-e.

 

Lemerül lassan ez az év is,

de bennünk mentve minden emlék,

halottak hívnak és élők üzennek,

a PIN-kód: kettő, nulla, egy, négy.