Tovább a tartalomhoz

Erős évindítással, januári premierrel folytatja évadát a Magyar Állami Operaház. Stravinsky eredetileg a The Rake’s Progress címet viselő alkotását az intézmény történetében mindeddig egyszer, harmincöt évvel ezelőtt mutatták be. 

Az Erkel Színház 1980-as produkcióját A léhaság útja címmel Mikó András rendezte, a Mihály András vezényelte produkcióban Gulyás Dénest, Csengery Adriennt, Gáti Istvánt és Polgár Lászlót láthatta a közönség, az előadás összesen kilenc alkalommal került színre.

2015. január 18-án Anger Ferenc új színrevitelében A kéjenc útja címmel mutatja be az Operaház Tom Rakewell történetét, egy ember fordulatos útját, amely a hirtelen jött gazdagságtól a tébolydáig vezet. Stravinsky 1947-ben egy chicagói kiállításon William Hogarth nyolc festményből álló kompozícióját látva talált rá a témára. A szerző visszaemlékezéseiben írja, hogy a képsorozat azonnal operai jelenetekké állt össze fejében. 

„Tom utazása önmaga megismerése felé a világ nagy »katalógusain« keresztül történik. Mindent, ami körülvesz bennünket, csak rendszerbe foglalva tudunk értelmezni – mondja Anger Ferenc, rendező. – Nincs olyan tárgy, élőlény, fogalom, jelenség, amit valamilyen rendszerbe ne tudnánk beilleszteni. A darab szinte minden képe egy-egy katalógust, rendszert mutat. Az I. felvonás bordélyházában a testek kerülnek fókuszba. Utána következik a Török Baba gyűjteménye: a szakállas asszony tárgyai, melyek mind egy-egy emléket jelképeznek – azaz Babát önmagát, amennyiben az embert az emlékei, a múltja definiálja. (Ezek aztán árverésre, eladásra kerülnek; ugyanúgy, ahogy korábban az emberi test a bordélyházban.) Azután megérkezünk a temetőbe: a hullák gyűjteményéhez, ahol a test jelen van, de a lélek nincs. Legvégül pedig elérkezünk a bordélyház tökéletes ellentétéhez: a bolondokházába – azaz a lelkek gyűjteményéhez, ahol a test, a fizikai valóság teljesen háttérbe szorul. Ezek az önismeret állomásai. Ez maga az élet.” – fogalmaz az alkotó, aki hozzáteszi, vágyaink sosem csak „jók” vagy csak „rosszak”.

A kéjenc útja előadásait magyarországi bemutatkozásaként Erik Nielsen dirigálja. Az 1977-es születésű művész 2015-ben veszi át a Bilbaói Szimfonikus Zenekar vezető karmesteri pozícióját, a 2016/2017-es évadtól pedig a bázeli színház zeneigazgatói posztját. Pályáját a Frankfurti Operában kezdte, ahol számos operát dirigált, köztük a Medea németországi bemutatóját. Koncertdirigensként dolgozott Stuttgartban, majd 2007-ben egy Don Carlos produkcióban James Levine asszisztense volt. Londonban 2009-ben debütált, ugyanebben az évben elnyerte a Solti Alapítvány 25.000 dollár értékű ösztöndíját, a következő esztendőben pedig már bostoni bemutatkozása után a New York-i Metropolitanben debütált. Azóta megfordult a világ összes jelentős operaházában, köztük a párizsi Théâtre du Châtelet, a Római Opera, a drezdai Semper Oper, a Deutsche Oper Berlin, a lisszaboni Opera, Malmö, Frankfurt, Zürich, Bregenz, Wels és Bilbao házainak előadásaiban. Erik Nielsen A kéjenc útja zenéjével kapcsolatban elmondja, azoknak, akik szeretik Mozart zenéjét, némely ponton bizonyára eszükbe fognak jutni a Così fan tutte, a Don Giovanni és a Figaro házassága legerősebb pillanatai, méghozzá rögtön a bevezető pár másodperce vagy a vonósok egy-egy gyors kísérete után. „Nem állítom, hogy A kéjenc útja Mozarton „alapul”, de „meg van fertőzve” általa. Ugyanakkor – teszi hozzá – amikor Picasso kubista képeit vizsgáljuk, Stravinsky »titka« ugyancsak méltó társra talál. … van ott egy orr, csak nem jó helyen! A bal és jobb szem felcserélődött! Az ajkak éppenséggel ott vannak, ahol lenniük kell, de sokkal nagyobbak! … az arányok és az elhelyezés mind szabálytalan, s ennek köszönhetően a perspektíva szüntelenül változik.” 

A január 18-i bemutató címszerepében Balczó Péter lép színpadra, szerelme, Anne Trulove megtestesítője pedig Eleanor Lyons lesz. Az ausztrál szoprán a 2013-as Nemzetközi Obrazcova Énekverseny első díjasa, Sydney, Tokió, New York, Wexford, Szentpétervár és Moszkva operaházai és koncerttermei után Budapesten is bemutatkozik. Nick Shadowt, aki Tomot vagyonhoz juttatja, majd követni kezdi őt, akár az árnyék, Kálmán Péter személyesíti meg. A bariton az évadban második alkalommal énekel bemutatót, legutóbb Jiří Menzel rendezésében aratott sikert a budapesti Operában.