Reformátorok az Operaházban címmel jelent meg az OPERA gondozásában Karczag Márton, a Dalszínház emléktárvezetőjének legújabb kötete, amely gróf Bánffy Miklós 1912 és 1918 közi vezetői periódusát dolgozza fel. A hiánypótló kiadvány először foglalkozik részletesen az erdélyi polihisztor nevéhez fűződő operaházi korszakkal, ami épületfelújítással indult, két világhírű Bartók-premierrel ért véget, első két évében pedig kulcsszerepet játszott a Nemzeti Színházból szerződtetett főrendező, Hevesi Sándor.
Amikor Zichy János kultuszminiszter 1912-ben a magyar állami színházak intendánsának nevezte ki Bánffy Miklóst, valójában arra adott felhatalmazást, hogy az új vezető a válságba jutott Operaházat radikális reformok révén megmentse a szanálástól. Bánffy azzal szembesült, hogy a közönség elmaradt az Andrássy útról, a néhány hónappal korábban megnyílt Népopera (ma: Erkel Színház) formájában konkurenciát is kapott, miközben az Ybl palota állaga a megnyitás óta eltelt majdnem 30 év alatt nemcsak jelentősen leromlott, de többek közt a díszletgyártás és a jelmeztárolás terén is helyhiánnyal küzdött.
A lelkes színházlátogató és drámaíró arisztokrata politikus, aki Kolozsvárott már a teátrumi működésbe is betekintést nyert, valóban radikális lépésekkel látott hozzá kormánybiztosi munkájának. Elsőként a dalszínház épületének átalakításához fogott hozzá, amivel az ifjú Medgyaszay Istvánt bízta meg. A tehetséges építész változtatásai közé tartozott többek közt a földszinti ruhatár, a raktár célú vasbeton tetőterek, valamint számos új lépcsőház és felvonó kialakítása, amely módosítások mind a mai napig az Operaház részét képezik.
Hasonlóan nagy jelentőségűnek bizonyult az a művészeti átalakulás, amivel Bánffy a Nemzeti Színház főrendezőjét, Hevesi Sándort bízta meg. Hevesi volt az első társulaton kívülről érkezett főrendező, aki az operára színházi műfajként tekintett: felhívta rá a figyelmet, hogy az opera nem csupán karmesterek és „leszúrt lábú” énekesek zenei felségterülete, továbbá hogy a műfaj nem csak érzelmek, hanem gondolatok közvetítésére is alkalmas. Elképzeléseiben kulcsszerepet szánt a kotta mellett a szövegkönyvnek is, ezért a bemutatókhoz, felújításokhoz a műveket újrafordította és -fordíttatta, a magyar operák színrevitele érdekében pedig librettópályázatot hirdettek, aminek nyomán 1924-re született meg a két világháború közti sikerdarab, a Farsangi lakodalom. Igyekeztek felhívni a figyelmet a műfaji sokszínűségre, felélesztették Mozart és Verdi műveinek kultuszát, utóbbihoz pedig szerződtették a színház első olasz karmesterét Egisto Tango személyében. A színpadi látványvilág és a balettek színreviteléhez a Gyagilev-féle Orosz Balett budapesti vendégjátékából merítettek ihletet, amihez hol burjánzó, hol modern, letisztult díszlet- és jelmezterveivel Bánffy maga is hozzájárult. Az említett vendégjáték nyomán szintén napirendre került a balettegyüttes megreformálása, azonban a csakhamar kitörő I. világháború árnyékában már nem maradt lehetőségük a közös munka folytatására. Bánffy intendánsi, majd igazgatói pályafutásának lezárását ugyanakkor még megkoronázta két emlékezetes Bartók-egyfelvonásos, A fából faragott királyfi és A kékszakállú herceg vára színrevitele.
Karczag Márton, az OPERA emléktárának vezetője, aki korábban már az intézmény két korszakos irányítója, Radnai Miklós és Tóth Aladár igazgatói pályafutásáról is jelentett meg könyveket (Megfelelő ember a megfelelő helyen, Szabó Ferenc János zenetörténésszel közösen, 2017; Aranykalickában, 2019) a Dalszínház gondozásában, most újabb hiánypótló művel jelentkezett, mivel az elmúlt évtizedekben tapasztalható Bánffy-reneszánsz során még senki sem foglalkozott hasonló módon a polihisztor gróf operaházi tevékenységével. A több mint 400 oldalas, gazdagon illusztrált kötet számos csemegével szolgál azon túl is, hogy visszaemlékezéseken, újságcikkeken és a történelem viharaiból fennmaradt szűkös levéltári dokumentumok nyomán felidézi az 1912 és 1918 közé eső időszakot. A kötet párhuzamos életrajzokon keresztül mutatja be a két dalszínházi vezető, a kolozsvári református arisztokrata és a nagykanizsai zsidó származású polgár pályafutását a dualizmus évtizedeiben, valamint felvázolja az operaházi operajátszás a Bánffy—Hevesi korszakot megelőző hagyományait is. Ugyancsak kuriózum, hogy a kötet gazdag válogatást kínál Hevesi Sándor korábban lappangó zenei témájú írásaiból, míg Bánffy Miklós ugyancsak szinte ismeretlen zeneszerzői szárnypróbálgatásai is helyet kapnak a kötetben.
A Reformátorok az Operaházban – A Bánffy—Hevesi korszak című kötet megvásárolható az Operaház OperaShopjában és a Rózsavölgyi Zeneműboltban vagy megrendelhető a www.operashop.hu weboldalon.
