1924. november 29-én hunyt Giacomo Puccini. A centenáriumi évfordulóra időzítve, az Operaház Turandot-premiersorozat utolsó előadásán nyílik meg az OPERA legújabb időszaki kiállítása, melynek fókuszában az olasz zeneszerző Budapesttel, illetve hazánk fiaival való kapcsolatai állnak.
A már életében is legendának számító zeneszerző 1894 és 1912 között négy alkalommal járt Budapesten. Háromszor az Operaház meghívására (és költségén), 1895-ben pedig inkognitóban. Nikisch Artúr karmester volt az első Magyarországon, aki felismerte a pályakezdő Puccini jelentőségét és a Manon Lescaut bemutatása mellett döntött. Néhány héttel a premier után a zeneszerző is megérkezett, operáján kívül megnézte a fénykorát élő fővárost, és alig várta, hogy esténként cigányzenét hallgathasson.
1906-ban már világhírű zeneszerzőként tért vissza Budapestre, egy ragyogóan sikerült Pillangókisasszony-premierre. A hódításairól is ismert zeneszerző megismerkedett a címszerepet alakító Szamosi Elzával, akinek barátságába a kortársak és az utókor is szeretett volna többet belelátni, igazán mély kötelék azonban a Puccini és zeneszerzőbarátja, Lendvai Ervin húga, Bianka között alakult ki.
A Nyugat lánya 1912-es bemutatója adta az apropót Puccini utolsó – s egyben leghosszabb, több mint háromhetes – budapesti tartózkodására. Ez egy igazgatóváltással is egybe esett – ekkor váltotta Mészáros Imrét gróf Bánffy Miklós – és ekkor ismerkedett meg a szerző Richard Strauss-szal is.
Az OPERA kiállítása nem csupán Puccini budapesti látogatásainak, de a zeneszerző élete más magyar vonatkozásainak is emléket állít. A Vörös Szalonban először látható együtt a komponista összes ismert Magyarországon készült fotója, és a Dalszínház legújabb kincse: Walter Rózsi Manon-kottája, melyet a zeneszerző 1923-ban dedikált a legendás szopránnak. Emellett két ritkasággal is találkozhat a közönség, mivel a zeneszerző két alkalommal modellt is ült Budapesten: Telcs Ede éremművésznek 1906-ban, Hűvös László szobrászművésznek pedig 1912-ben. Bár a fejszobor jelenleg lappang, Szigethy Gyula, az OPERA restaurátora korabeli fotók alapján gipszből újraformázta ezt a műalkotást.
