Szentivánéji álom
2016. május 27., péntek 19:00
Ajánló
Opera három részben, angol nyelven, magyar felirattal
Gyakran sütik rá a brit zenére, hogy háromszáz éven át nem tudott jelentős szerzőt felmutatni. Purcell után legalábbis éppen Britten az első, akit a nemzetközi kánon befogadott, s ha valakinek, neki biztosan kötelessége volt az angol múltba visszanyúlni, s a másik világhírű művész zseni, Shakespeare nyomán darabot írnia. A Szentivánéji álom két tucat énekes szólistájával és szinte ugyanennyi hangszeres közreműködőjével a kamaraoperák határát feszegeti. Ezt a produkciót az Opera 2016-ban mutatta be a Zeneakadémia Solti termében, ami idén, vagyis éppen 50 évvel az első bemutató után kerül az Eiffel Műhelyház színpadára.
A Szabó Máté által rendezett előadás a Zeneakadémia magánének tanszékével közös produkcióban jött létre, vizsgaelőadásként.
A Szabó Máté által rendezett előadás a Zeneakadémia magánének tanszékével közös produkcióban jött létre, vizsgaelőadásként.
Részletek
- Helyszín
- Zeneakadémia – Solti terem
- Dátum
- 2016. május 27.
- Kezdés ideje
- 19:00
- Befejezés ideje
- 22:00
Cselekmény
I. felvonás
Késő este, egy Athénhoz közeli erdő mélyén
Oberon, a tündérkirály és asszonya, Titánia harcban állnak egymással, Oberon ugyanis meg akarja szerezni felesége kíséretéből az indiai királytól rabolt fiúcskát apródnak. A tündérházaspár viszálya miatt megbolydult a világ rendje, Titánia azonban csak azért sem hajlandó lemondani a fiúról. Oberon magához inti hű szolgáját, Puckot, a rossz manót, hogy szerezzen meg egy bűvös füvet, melynek a nedvét az alvó Titánia szemére cseppentve szerelmessé teszi az asszonyt az első teremtménybe, amit felébredve meglát. Így akarja majd rábírni az asszonyt, hogy a fiúcskát átadja neki.
Két athéni fiatal tűnik fel az erdőben: Lysander és szerelme, Hermia, akit az athéni törvények egy másik férfihez, Demetriushoz kényszerítenének. Másik városba akarnak menekülni, hogy törvényesen is egymáséi lehessenek. A nyomukban két másik athéni fiatal bukkan fel: Demetrius, aki Hermiát üldözi szerelmével, és Helena, aki pedig Demetriust. Oberon szíve megesik a reménytelenül szerelmes Helenán: a bűvös növénnyel visszatérő Puckot arra utasítja, hogy kenje meg Titánia szemét, s hagyjon egy keveset egy gőgös athéni férfinek is.
Oberon és Puck távozása után athéni mesteremberek bukkannak fel, hogy az athéni herceg, Theseus és Hippolyta, az amazonkirálynő esküvőjére írt színmű, a Pyramusz és Thiszbe felettébb szomorú komédiája és felettébb kegyetlen halála című darab szerepeit egymás közt kiosszák. Tompor Miklós kapja a hősszerelmes Pyramusz szerepét, Sipákra pedig a női főszerepet, Thiszbét osztja Tetőfi, az író-rendező ács. Mind elvonulnak szerepet tanulni.
Lysander és Hermia eltévedtek – fáradtan térnek nyugovóra az erdőben. Rájuk találáván Puck azt hiszi, Lysander a gőgös athéni, így a férfi szemére cseppenti a bűvös nedűt. A Helena és Demetrius jelennek meg: a férfi magára hagyja a lányt az erdőben. Helena észreveszi az alvó Lysandert és felébreszti. Az elvarázsolt férfi egy csapásra beleszeret Helenába, aki azt hiszi, Lysander csúfot űz belőle, ezért haragosan elszalad. Lysander utána. Hermia szörnyű álomból ébredve kedvesének csak hűlt helyét találja.
Titániát álomba ringatják tündérei. Oberon titokban a közelébe férkőzik, és szemére cseppenti a bűvös szert: „Ébredj, ha valami undokság jő!”
II. felvonás
Ugyanott később, az éjszaka folyamán
A mesteremberek próbára gyülekeznek: Tetőfi ácsmester, a színdarab írója és rendezője instruálja a szereplőket. Puck meglesi őket és úgy dönt, megtréfálja Tomport: szamárrá változtatja. A szörnyű átváltozástól rémülten szaladnak el a mesterek, Tompor pedig – nem értvén, mi történt – énekelni kezd, nehogy inába szálljon a bátorsága. Hangos dalára ébred Titánia, aki első pillantásra beleszeret a szamárfejű Tomporba. Tündéreinek megparancsolja, hogy szolgáljanak a férfinek, majd álomba ringatja „kedvesét”.
Oberon és Puck elégedetten figyeli a jelenetet, ám valami megzavarja őket: Demetrius és a Lysandert kereső Hermia jelenik meg: Hermia dühösen magára hagyja az utána epekedő férfit, aki fáradtan dől el a füvön. Oberon az athéni ifjú szemére keni a bűvös nedűt. Demetrius Helena és Lysander vitatkozására ébred, és nyomban beleszeret Helenába. Szegény lány azt hiszi, a két férfi gúnyt űz belőle, hogy hirtelen mindketten szerelmükkel üldözik őt. Hermia érkezik, aki döbbenten látja, hogy Lysander már nem belé szerelmes. A dühös Oberon utasítja Puckot, hogy hozza helyre, amit elrontott: a manó egy tisztásra vezeti a vitatkozó négy fiatalt, és álmot bocsát a szemükre.
III. felvonás
Nem sokkal napkelte előtt, az erdőben
Oberon kelti bódult álmából Titániát: feloldja szeméről a varázslatot. A pár kibékülve készül Theseus esküvőjére. A négy fiatal is ébredezik: Lysander újra Hermiába szerelmes, s így minden jóra fordul. Békében indulnak Athénba.
Tompor is visszaváltozik, és zavarodottan ébred: furcsa álomnak hiszi, ami történt. Társai lelnek rá: már nagyon keresték Tomport, annál is inkább, hiszen Theseus látni kívánja a darabjukat. Izgatottan távoznak.
Később, Theseus palotájában
A nászukra készülő Theseus és Hippolyta elé járul a négy athéni szerelmes, hogy a Herceg bocsánatát és áldását kérjék. A kegyes Herceg elé Tetőfit bocsátják be, hogy színdarabját bemutassa: színpadra állnak a mesteremberek, és a hercegi pár és a négy athéni szerelmes nagy derültségére előadják Pyramusz és Thiszbe „tragikomédiáját”, végezetül pedig eltáncolják a Bergamaszk-táncot. Éjfélt üt az óra, közeledik a tündérek ideje – Theseus aludni küldi a nászi népet.
Puck és a tündérek, majd Oberon és Titánia lépnek a palotába, hogy a helyet az ártó szellemektől megtisztítsák, és megáldják. „Merő álom, ami zajlott e deszkákon.”
Galéria
Kritikai visszhang
„A rendező kiválóan operál a rendelkezésre álló eszközökkel, így eleven és szórakoztató előadás kerekedik. (…) A klasszikus komédiai eszköztár – férfi női ruhában, össze nem illő szerelmespár – sem hat elcsépeltnek, a legbizarrabb poénok sem válnak erőltetetté, és nem is törik meg a produkció egészének integritását. Szabó Máté végig nagyfokú tudatossággal vezeti a cselekményt, megtartva, de jól összefogva az eredeti mű valamennyi rétegét.”
Kondor Kata, Opera-Világ.net