Az öt utolsó szín

I. felvonás
London

Modern nagyváros sokasága énekli "a mindennapok indulóját":
"Zúg az élet tengerárja,
Mindenik hab új világ,
Mit szánod, ha elmerül ez,
Mit félsz, az ha feljebb hág?"
Ádám reményekkel telve érkezik meg a sokat ígérő jelenbe kísérőjével, Luciferrel. A tömegnek (polgárlányok, polgárok, munkások) különböző figurák kínálják szolgáltatásaikat, és áruikat - bábjátékos, virágáruslány, ékszerárus, korcsmáros, kéjhölgy, zenész. Egymást követő életképekben, rövid találkozásokban tárul föl Ádám előtt a ma világa, de a várt közjólét helyet csak az emberi önzés, képmutatás, és anyagiasság lepleződik le előtte. A forgatagban hirtelen megpillantja Évát, anyja kíséretében, amint istentiszteletről jön. Ádám újra föllelkesül. Felajánlja, hogy hazakíséri a hölgyeket, de elutasítják. Közben egy cigányasszony próbál jósolni Évának.
Lucifer, hogy Ádám újra láthassa Évát hangosan mylordnak nevezi társát, és hajóiról beszél. A cigányasszony kapva-kap a hallottakon, anyagi hasznot, és Éva szerelmét jövendöli Ádámnak. Újra föltűnik Éva anyjával és a cigányasszonnyal, aki követi őket, és kerítőnőként próbál közbenjárni. Szolgálataiért Lucifer pénzt ad neki. Éva nyomban kihasználja, hogy vagyonos udvarlóra akadt, és "vásárfiát" szeretne. Lucifer ékszert húz elő, és nekiadja. Váratlanul nagy tolongás kezdődik, kivégzésre gyűlik össze a nép. Az elítélt egy gyári munkás, aki Lovel gyárában dolgozott, de több hétre kórházba került, és ez alatt a gyártulajdonos fia elcsábította feleségét.
"A férj kigyógyult, s a nőt nem lelé,
Helye betölt, munkát hiába kért,
Fellázadt keble, fenyegetni mert,
Lovel fia pofonnal válaszolt.
Az átkozottnak kés akadt kezébe-
Most itt viszik- a vén Lovel megőrült."
Mielőtt a kivégzés helyszínére érnek, Éva virágcsokrot helyez egy szentképhez, de abban a pillanatban a Lucifertől kapott ékszerek elkezdik égetni testét. Éva fájdalmasan fölsikolt, és ledobja magáról az ékszereket. A sikoltásra odacsődül a tömeg, és a cigányasszony is panaszkodik, hogy hamis pénzt kapott Lucifertől. Ádám csalódott, nincs maradása:
"Mi verseny ez, hol egyik kardosan
Áll a mezetlen ellennek szemében,
Mi függetlenség, száz hol éhezik,
Ha az egyes jármába nem hajol.
Kutyának harca ez egy konc felett."
Lucifer megmutatja Ádámnak a félelmetes haláltáncot, az utcai forgatag szereplőinek utolsó szavait a sírba lépés előtt. Egyedül Éva képes megmenekülni, mert az ő örök nőisége még a süllyedő világban is az örökkévalóság felé mutat.

II. felvonás
Falanszter

Ádám a kívánt új világba érkezik Luciferrel, "minőt a tudomány eszmél magának". Hatalmas laboratóriumban egyenköpenyes tudós dolgozik. Lucifer mindkettőjüket átváltoztatja, hogy hasonlóak legyenek a falanszterbeliekhez. Ádám megzavarja munkája közben a tudóst, aki néhány behízelgő mondat után szívesen mutatja még "tudóstársainak" a múzeumot. Régen kihalt állatok és növények, haszontalan eszközök és veszélyes irodalmi alkotások utolsó példányait szemlélheti meg Ádám.
"Él ami hasznos mit a tudomány
Ekkorig pótolni elmulasztott."
Vége a munkának, jönnek a munkások fenyítésre, a nők és a gyerekek pedig beosztásra. A fenyítésen a történelem nagyjai kapják meg büntetésüket: Luther, aki mértéktelenül fűtötte a kazánt, Cassius, akinek vére forró és szilaj, Plátó, aki álomképekbe merült és Michelangelo, aki nem akar több széklábat csinálni. Végül Éva tűnik fel a gyermekkel, akit el akarnak választani tőle. Ádám megpróbál közbe avatkozni, de Lucifer még idejében közbelép. Éva egyedül marad és társat keresnek neki. Ádám ajánlkozik és a sivár falanszterben szerelmes mondatok szólalnak meg, egy pillanatra visszatér az éden kései sugara. A tudós ezt őrülésnek véli és kórházba akarja vitetni őket. De Ádám és Lucifer újra útnak indulnak.

Az űr

Ádám megpróbál elszakadni a Földtől, hogy hátra hagyjon mindent, amiben eddig csalódott. Borzongató hideg veszi körül a szerelem és a küzdés nélkül.
Föld Szelleme:
"Ádám, Ádám, a végső perc közelg:
Térj vissza, a földön naggyá lehetsz,
Míg ha a mindenség gyűrűjéből
Léted kitéped, el nem tűri Isten."
Ádám azonban dacol megint, de végül nem tud kitörni és visszazuhan. Lucifer várta volna, hogy elnyeri a győzelmet, új bolygót nyer, ahol majd neki fejlődik élet, a Föld Szelleme azonban kegyes, nem engedi az embert elpusztulni, visszatartja birodalmába.

III. felvonás
Eszkimó szín

Hideg, kihalt tájra érkezik Ádám és Lucifer. A Föld globális katasztrófa után sivár, az élet jeleit alig lehet megtalálni. Kunyhójából egy eszkimó lép ki, az emberi faj egyik utolsó, korcs leszármazottja. Ádámot és Lucifert isteneknek véli és fölajánlja vadászzsákmányát áldozatul.
" - Szomszédaimat, már
Agyonverém rég, de hasztalan,
Mindég akadnak újak; s oly kevés
A fóka-faj. - Ha Isten vagy, tegyed,
Könyörgök, hogy kevesebb ember legyen
S több fóka."
Az Évával, örök társával való találkozás végleg reményvesztetté teszi Ádámot. A nőiség megtestesítője, a Paradicsom visszfénye torz öregasszony lett.

A Paradicsomon kívül

Ádám felébred hosszú álmából, de az emberiség jövőjének képei végső elhatározásra késztetik, öngyilkossággal vágja el az idő, a jövő fonalát:
"Egy ugrás, mint utolsó felvonás...
S azt mondom: vége a komédiának."
Ekkor Éva lép elő, hogy jó hírt mondjon Ádámnak: gyermeket vár. - Hiába az áldozat, a jövő már elindult a maga útján.
Ádám:
"Uram, legyőztél. Ím porban vagyok.
Nélküled, ellened hiába vívok:
Emelj, vagy sújts, kitárom keblemet."
Lucifer:
"S Te, dőre asszony, mondd mit kérkedel.
Fiad Édenben is bűnnel fogamzott.
Az hoz a földre minden bűnt, s nyomort."
Éva:
"Ha úgy akarja Isten, fogamzik, aki eltörli,
Testvériséget hozván a világra."
A bűn és minden gonosz ellenére Éva a Megváltó ősatyáit hordozza szíve alatt. Lucifer legyőzetett. Az Úr jelenik meg, és válaszol Ádám gyötrő kérdéseire: - az ember nagyságát és erényét biztosítja, hogy az "arasznyi létet" és az örökkévalóságot egyaránt átérzi. Útján égi szózat segíti, amelyet nehezebb időkben a nő tisztább lelke közvetíti számára "költészetté és dallá szűrve." Lucifer "hideg tudása lesz az élesztő, mely forrásba hoz", de amit rontani akar, "szép és nemesnek új csírája lesz." Az álmok tanulsága így ellentétes értelmet nyer: az ember küzdelme nem hiábavaló. A Kórus szólal meg, a mai ember hangja, mely tudatosítja bennünk a választás lehetőségét:
"Szabadon bűn, s erény közt
Választhatni, míly nagy eszme.
És tudni mégis, hogy felettünk
Pajzsul áll Isten kegyelme."
Ádám két választás közt őrlődve egyedül marad középen, és feltör belőle a sóhaj:
"Csak az a vég! Csak azt tudnám feledni!"
Az opera utolsó hangjai, az Úr hangja, a XXI. század emberének létkérdésére is válaszol:
"Mondottam ember: küzdj, és bízva bízzál!"