Canticum Rákóczianum (Czinka Panna)

1948. március 15-én, a nagy magyar centenárium napján, ma már rekonstruálhatatlan körülmények között végül nem került sor emblematikus zeneszerzőnk, Kodály Zoltán harmadik színpadi művének ősbemutatójára. De legalábbis az este felemásra sikeredett, a darabot csak félig játszották el, pedig 'a fordulat évének' kommunista eufóriája és teljes sebességre kapcsoló terrorja egyaránt indokolta volna, hogy a pártelit, élén Rákosi Mátyás főtitkárral képes legyen a kulturált viselkedésre az Operaházban. (Állítólag a szünetben túlságosan leittasodtak az elvtársak, és végül ezért nem folytathatták az előadást.) Természetesen az sem kizárható, hogy a végül mindössze másfél estét megért Canticum Rákóczianum (Czinka Panna), a kurucz idők prímás cigánylányának és Ocskay brigadérosnak Balázs Béla-i története sem volt mérhető Háry János és a Székely fonó értékéhez. Ugyanakkor lehetetlen, hogy Kodály zsenije a szóló- és kartételekben ne lenne tetten érhető: a szerző halálának 50. évfordulóján és az Opera Magyar Évadának keretében kötelező, sőt egyfajta történelmi elégtételnek is tűnik a kurta-furcsán leradírozott daljáték legalább kottaanyagának feltámasztása és hangrögzítése.

Kodály: Szimfónia
Kodály: Canticum Rákóczianum (Czinka Panna)