János vitéz

I. felvonás
A falu végén búcsúznak a leányok a hadba induló huszároktól. A háromszínű lobogóra a piros pántlikát Iluska, a falu legszebb virágszála köti rá. Szegény Iluskát halálra kínozza gonosz mostohája: a kis árvának egyedüli öröme, minden boldogsága Kukoricza Jancsinak, a derék bojtárlegénynek szerelme. De ennek az idillnek is végeszakad. A gonosz mostoha pénzért felbéreli a falu csőszét, hogy hajtsa a tilosba Jancsi nyáját, és mikor ez megtörténik: Jancsinak menekülnie kell a nép dühe és a reá váró büntetés elől. Búcsút vesz Iluskájától, felcsap huszárnak és megy világot látni, de megígéri szerelmesének, hogy soh'sem feledkezik el róla, és száz halálból is visszajön érte, kis menyasszonyáért.

II. felvonás
A franczia király udvarában nagy a szomorúság: a török megnyerte a csatát, veszendőbe a francziák királyának koronája, országa. Ekkor megérkezik hős huszáraival János vitéz - aki sok hőstettéért nyerte ezt a nevet - és a szép franczia királyleány kérésére vállalkozik az ország megmentésére. Harczba indul, és elkergeti a törököket. A franczia király hálából felajánlja neki országa felét és leánya kezét. De János vitéz - általános álmélkodásra - visszautasítja a királylány kezét: Iluskájára gondol, hozzá vágyik vissza a szíve, lelke. Furulyaszó hallatszik: porlepte, szomorú huszár érkezik. Bagó, a trombitás, aki meghozza a dermesztő hírt Jancsi falujából, hogy Iluska nincs többé. A gonosz mostoha bánásmódja halálba kergette. Elhoz egy rózsát Jancsinak, azt a rózsát, amelyik Iluska sírján nőtt. Jancsi - megtört szívvel, kínzó fájdalommal lelkében - bucsut vesz a franczia király udvarától, és elindul Bagóval, hogy a halálban felkeressék szívük közös szerelmét: Iluskát.

III. felvonás
Jancsi és Bagó vándorútjukban elérkeznek az Élet tavához. A gonosz mostoha, mint rut boszorkány, megkísérli Jancsit elcsalni a tó környékéről, de Jancsi a tündérek énekéből megtudja, hogy hol van, és hogy itt megtalálhatja elveszett Iluskáját. Az Iluska sírján nőtt rózsaszálat bedobja az Élet tavába. A tóból virágok, rózsák nőnek, és előtűnik a tündérek birodalma, ahol Iluska a tündérkirálynő. A két szerelmes boldogan talál egymásra és Jancsit rábírja Iluska, maradjon meg Tündérországban a tündérek királyának. Jancsi beleegyezik, de mikor a távozó Bagó szomorú nótája felcsendül a furulyán, nem bír magával, és utána rohan, haza, szép Magyarországba. Iluska sem maradhat, hasztalan kérlelik a tündérek, Jancsija után siet, és együtt, egymást átölelve, örök szerelemben egyesülve érkeznek haza, estének idején, a faluvégre, lluska jól ismert kis házába. Bagó siratva elvesztett boldogságát lepihen a patak partjára.

Magyar Színpad, 1904. november 18.