Spiritiszták (Spiritisti)

I. felvonás
Különös jelenés, különös, jeges szél, különös jelenés!
Az orosz Herceg barátaival spiritiszta szeánszot tart. Távoli, különleges fények, dermesztő szél, a halál üzenete. Társaságához tartozik az ifjú, vidéki nemes (Pierrot) is, aki vonakodva vesz részt az eseményen. A szellemidézés talán sikerül: megjelenik előttük egy csodálatos nő. Az ifjú felismerni véli benne menyasszonyát, akit Colombinának szólít.
Jól kitanultam a csábítás édes művészetét. Igen, igen, hogy el tudjam viselni szívem jeges viharát.
A Herceg palotájában álomszerű báli forgatag, a Herceg egyik vendége, egy titokzatos világutazó férfi (Arlecchino), az unalom és a szenvedély összefüggéseiről filozofál. A helyi arisztokraták, Alekszej és Dimitrij ámulva kérdezgetik. Pierrot bevezeti a bálterembe menyasszonyát, a félénk Colombinát, Arlecchinónak feltűnik a különleges nő. E három vendég nevét és kilétét ekkor még homály fedi, talán nem véletlenül.
Az emberek énekelnek, táncolnak, és nem hallják meg azt, ami közeledik.
A kiábrándult költő, Desiré egyedül bolyong a bálban, illuminált képzelete baljós képekkel gyötri. Colombina, akit teljesen elvarázsol és felzaklat a pompa, a csillogás, az új élmények, megvallja érzelmeit vőlegényének. Desiré és Arlecchino szinte egyszerre kezd udvarolni neki. A részeg költő félelmet kelt a nőben, a titokzatos férfi szemében azonban meglátja a vonzó ismeretlent. A férfi szívében talán újra feléled a régi tűz.
Csend! Csend! Hallod? Az életünk alszik, de az extázisban megnyilatkozik. A lélek kitárulkozik…
Alekszej és Dimitrij itatni kezdik a szerelmes Pierrot-t, hogy megtisztítsák a terepet Arlecchino számára. Kapóra jön nekik Desiré, aki véletlenül nekimegy az ifjúnak, és csúnya mustárfoltot ejt ingén. Arlecchino és Colombina egymásra talál, és rácsodálkoznak a szerelemre, a külvilág megszűnik számukra létezni.
Ki vagy te? Ki?
Én nem tudom, ki vagy.
Számolj a részeggel, kislány!
Ha a részeg megérint, álomképpé változol.
Hatalmas orosz népi mulatság veszi kezdetét a bálban. Az úri közönséget teljesen felajzza a rajok, a pikáns jeleneteket bemutató kukucska-bábszínház. Párválasztót táncolnak, énekelnek, mulatnak. Arlecchinót elsodorja Colombinától a forgatag. Desirét felzaklatja a számára elérhetetlen nő látványa, és a maga sajátos módján próbál közeledni hozzá.
A szerelem merő reménytelenség, képtelen tépelődés a lehetséges jövőről.
Végre megérkezik a Herceg, a várva várt házigazda. Külföldi barátját, Arlecchinót keresi. Arlecchino, aki megérti, hogy nem ő az igazi a nő számára, fájó szívvel, de készséggel felkínálja szerelmét a Hercegnek egy táncra.
Ilyenek vagyunk, férfiak és nők.
Kémleljük a csendet, a sápadt időt, s a szépség ránk omlik.
A nő és a Herceg kettőse.

II. felvonás
Alekszej és Dimitrij a szerelemről gondolkodik.
A sápadt lélek sivár bálja.
A báli vendégek a szokásos általánosságokban társalognak, dicsérik a bált, a szórakozást, szidják az időjárást. Desiré feneketlen rosszkedvét fitogtatja köztük - nem bír megbékélni önmagával.
Ma este elmesélünk egy szép történetet.
Egy szép mesét a régmúltból.
Egy gyönyörű és izgalmas mesét.
Szerelemről szól, fájdalomról énekel, és édesen zokog a szív.
Az orosz bál vendégei kitörő lelkesedéssel várják és fogadják az Európából, a napsütötte Itáliából érkező komédiások kedvcsináló dalát. A három színész: Colombina, Pierrot és Arlecchino. (Mintha már találkoztunk volna velük az este… de nem tudhatjuk biztosan, hogy vajon eddig is őket láttuk-e.) Végre valahára a Herceg is megérkezik. Kezdődjék az előadás!
A commedia dell’arte társulat egy Bajazzókhoz hasonlatos szerelmi háromszög történetet játszik el. Colombina vágyakozva várja szerelmét, Arlecchinót, aki suttyomban megérkezik, és szenvedélyes szavak közepette egymáséi lesznek. Sajnos légyottjuk nem tarthat soká, mert a hazaérkező Pierrot rajtakapja őket. A felbőszült, megcsalt szerelmes leszúrja Arlecchinót, és egy gyönyörű szerelmi vallomás után megöli szerelmét, Colombinát is.
Vége az előadásnak, a közönség a Herceggel az élen tanácstalanul, kényszeredetten tapsol.
De ne, Hercegem, lehetetlen!
Természetünk lényege a tragédia!
Az érzelmek igaz logikája.
A Herceg kifogásolja az előadás tragikus kimenetelét, és új véget követel: vidám, megbocsájtó, könyörületes véget. Arlecchino hiába ellenkezik, a Herceg nem kíváncsi az esztétikai vitára, a színészeknek - a megrendelő óhajára - bele kell fogni az improvizációba.
Függönyt akarok!
A kétségbeesett színészek Arlecchino halálától újrajátsszák előadásuk végét. Hebegve-habogva keresik a derűs végkicsengés lehetőségét, ami alig-alig tud megvalósulni, nem találják a megfelelő szavakat, színészi eszközöket. Pierrot-nak mentőötlete támad: csókot kér szerelmétől. Colombina vonakodik, nem akarja, de végül rátalálnak a hangra, és csókban forrnak össze. Az előadást kívülről szemlélő, a világban és a szerelemben is csalódott Desiré lelövi Colombinát a nézőtérről. A nő meghal, a vendégek menekülnek.
Különös ezüstös éjszaka ez.
Ő nem táncol többé, nem énekel többé, nem érez már.
Átment a túlsó partra.
A Herceg és Desiré magukra maradnak. Siratják a nőt, a szerelmet, az elveszett reményeket. És ismét gyülekeznek a spiritiszták, hogy újra kezdődjön a szellemidézés.
Vajon más lesz-e a történet, ha elölről kezdődik az egész?

(Novák Eszter)