Triptichon (A köpeny; Angelica nővér; Gianni Schicchi)
2019. június 3., hétfő 18:00
Ajánló
Egyfelvonásos operák olasz nyelven, magyar és angol felirattal
Három egyfelvonásos. Három remekmű. Puccini utolsó előtti munkája volt a Triptichon, amely az I. világháború alatt született, s amelyet nyolc év szünet után már csak a befejezetlen Turandot követett. Három különálló opera, melyek nem kapcsolódnak szervesen egymáshoz: a fojtott hangulatú A köpeny egy Szajna-parton ringó bárkán meséli el egy szerelmi háromszög történetét; a húsvét idején játszódó Angelica nővér egy apáca tragédiáját mutatja be; a vígjátéki Gianni Schicchi ihletője pedig egy középkori firenzei alak, akinek rafinált meggazdagodásáról Dante is írt az Isteni színjáték „Poklában”. Három fantasztikus darab, pazar szereposztással, Anger Ferenc rendezésében.
Részletek
- Helyszín
- Erkel Színház – Nagyszínpad
- Dátum
- 2019. június 3.
- Kezdés ideje
- 18:00
- Befejezés ideje
- 21:50
A köpeny
Puccini utolsó előtti munkája volt a három egyfelvonásosból álló Triptichon, amely az I. világháború alatt született, s amelyet már csak a befejezetlen Turandot követett.
Ennek a ciklusnak az első darabja a Szajna partján játszódó, fojtott hangulatú A köpeny, amely egyszerű, igaz emberek szerelméről és boldogtalanságáról mesél. Az előadást Anger Ferenc rendezi és Kesselyák Gergely dirigálja.
Angelica nővér
Puccini utolsó előtti munkája volt a három egyfelvonásosból álló Triptichon, amely az I. világháború alatt született, s amelyet már csak a befejezetlen Turandot követett.
Gianni Schicchi
Puccini utolsó előtti munkája volt a három egyfelvonásosból álló Triptichon, amely az I. világháború alatt született, s amelyet már csak a befejezetlen Turandot követett.
Ennek a ciklusnak a harmadik darabja Dante Isteni színjátékából merített ihletet, és fergeteges komédiában meséli el, hogy maradt a firenzei nemes, Buoso Donati vagyonának fontos része az alacsony származású, lenézett Gianni Schicchire.
Cselekmény
A köpeny
„Mindenkinek van egy köpenye, amely hol örömöt, hol fájdalmat rejt...”
A Szajna partján áll kikötve a kereskedő Michele bárkája: ezen a hajón éli életét fiatal feleségével, Giorgettával, egyik városból a másikba szállítva a rakományokat. Kisgyermekük halála után az asszony elhidegült a férfitől: Michele még mindig szereti feleségét, ám Giorgetta titokban a fiatal rakodómunkással, Luigivel folytat viszonyt.
Michele kialudt pipával nézi a párizsi naplementét, míg felesége a házimunkával van elfoglalva. Giorgetta férje engedélyével bort vesz elő, hogy a munkásokat megkínálja. Michele csókot kér feleségétől, aki azonban kibújik férje öleléséből. A férfi visszavonul a hajó mélyébe.
Luigi, a részeges Csuka és a rozoga Vakond lép a fedélzetre a többi fáradt rakodómunkással. A bortól mindenkinek jó kedve támad, és egy kintornás is megjelenik a parton: hamis muzsikájára az ügyetlen Csuka után Luigi táncoltatja meg Giorgettát. A táncnak Michele megjelenése vet véget. A munkások visszamennek, hogy befejezzék a rakodást, a rosszkedvű Michelét pedig hiába faggatja Giorgetta: mi baja? Miért hallgat mindig?
A Vakond felesége, a Szarka jön férje elé a bárkához: büszkén mutatja Giorgettának a kincseket, amiket aznap guberált, és elfogultan mesél kedves macskájáról, a Tizedesről. A munkások végeznek a rakodással. A Szarka korholja a Csukát, amiért az már szaladna is a kocsmába, ám a férfi így védekezik: inkább italba fojtja fájdalmát és dühét, minthogy csalfa feleségéhez menjen haza. Luigi elkeseredetten ad neki igazat: jobb nem gondolkodni, csak leszegett fejjel dolgozni, s lopott szerelemmel vigasztalódni. A Szarka csak egy kis kertes házikóra vágyik, ahol a Vakonddal és a Tizedessel tölthetné öreg napjait. Giorgetta álma azonban más. Elege van a cigányéletből – oda vágyik vissza, ahol ő és Luigi is született: a kedves párizsi külvárosba, Belleville-be! Luigi és Giorgetta kettesben maradnak. Szerelmesen felidézik előző esti titkos együttlétüket, folyton lesve, hogy Michele nem lép-e elő a hajóból. Luigi alig bírja elviselni a gondolatot, hogy a nő, akit szeret, másnak a felesége; ezért mikor Michele megjelenik, arra kéri munkaadóját, hogy vigye el Rouenba, hogy ott próbáljon szerencsét. Michele azonban lebeszéli: hisz ott még kevesebb a munka, mint Párizsban. Mikor Luigi és az asszony újra kettesben maradnak, újabb találkát beszélnek meg aznap estére. A jel ugyanaz lesz, mint előző éjjel: Giorgetta meggyújt majd egy gyufaszálat. Luigi távozik, majd Michele jön a fedélzetre. A férfi szomorúan kérdezi feleségét: „Miért nem szeretsz már?” Felidézi, hogy egy éve még milyen boldogan bújtak össze a hideg elől nagy köpenye alatt, hármasban, a kisbabájukkal. Giorgetta aludni tér, hogy a beszélgetésnek és a faggatózásnak véget vessen, ám mindketten tudják: az asszony már rég nem bír aludni...
Michele egyedül marad a sötét fedélzeten. A távolban egy szerelmespár búcsúzkodik egymástól. Michele a kabin ablakából féltékenyen Giorgettát figyeli: az asszony nem vetkőzött le – vár valakire... De kire? Gondolataiba merülve gyújtja meg a pipáját, s a felvillanó lángot Luigi jelnek véli: a sötét éjben a fedélzetre lép. Michele elkapja a férfit, ráismer Luigire és könyörtelenül kicsikarja a fiatalemberből a vallomást: szereti Giorgettát. Michele megöli Luigit, és a kabinból kilépő felesége elől köpenyébe rejti a rajta csüggő holttestet. Giorgetta hízelegve akar férjéhez bújni. Michele kegyetlenül nyitja ölelésre köpenyét, amelyből Luigi élettelen teste zuhan a földre.
Angelica nővér
Egy olaszországi kolostorban, húsvét idején, májusban.
Az ima
A nővérek az Üdvözlégyet imádkozzák. Két laikus nővér és Angelica nővér késve érkeznek az ájtatosságra.
A penitencia
Az esti ima után a Szigorú nővér megfeddi a két laikus nővért, amiért még csak bűnbánatot sem mutattak, ellentétben a szintén késve érkező Angelica nővérrel. A Szigorú nővér megró két másik apácát is: egyiküket azért, mert az imánál nevetett és másokat nevettetett, Osmina nővért pedig azért, mert vörös rózsát rejtett a köpenye ujjába. Osmina nővér tagadja a vádat, és dühösen vonul a cellájába.
A rekreáció
A pihenőidőben Genovéva nővér mutatja vidáman: kezdetét vette az arany forrás három estéje, amikor a nap épp olyan szögben süt a szökőkútra az esti ima után, hogy annak vizét arany színűre festi. Az apácák elszomorodnak, mikor eszükbe jut nemrég elhunyt társuk, Bianca Rosa. Genovéva azt javasolja: vigyenek az arany vízből Bianca Rosa sírjára, hisz bizonnyal vágyna rá. A Szigorú nővér azonnal megjegyzi: nem szabad vágyak reményében élni. Genovéva nővér ártatlanul megvallja, neki van egy vágya: korábbi életében pásztorlány volt, és már öt éve, hogy nem látott báránykát – szeretne egyet újra megsimogatni. A falánk Dolcina nővér is vallani készül, ám a nővérek félbeszakítják: tudják jól – mindig finom falatokra vágyik! Genovéva nővér Angelica nővérhez fordul: neki nincsenek vágyai? Angelica nővér azt feleli: nincsenek, ám a többiek összesúgnak mögötte. „Dehogy nincs vágya! Több mint hét éve nem kapott hírt a családjáról.” A novíciáknak mesélik halkan: Angelica nemesi, vagyonos családból származik, akit rokonai azért adtak kolostorba, hogy megbüntessék. Az apácák pletykálását a lélekszakadva érkező Betegápoló nővér szakítja meg: egy társukat összecsipkedtek a darazsak, és a növényekhez, füvekhez jól értő Angelica segítségére van szükség. Angelica gyorsan összeszed pár gyógyfüvet, és ellátja utasításokkal a Betegápoló nővért, hogyan készítsen belőle főzetet.
A kolduló nővérek visszatérése
A két kolduló nővér érkezik vissza a kolostorba. Ők hozzák a hírt: egy díszes fogat áll a kapu előtt – valakihez látogató érkezett. Angelica nővér zaklatott lesz a hír hallatán. A rendfőnöknő jelenti be, hogy Angelica nővérhez jött látogató: nagynénje, a Hercegnő.
A Hercegnő
A Hercegnő belép a parlatóriumba. Ő nevelte fel Angelicát, miután 20 évvel azelőtt a lány szülei meghaltak. Azért jött, mert Angelica húga férjhez megy, s a családi vagyont el kell osztani, ehhez pedig Angelica beleegyezésére van szüksége. Angelica boldogan és izgatottan kérdezi: ki veszi el a húgát? „Az, aki szerelemből megbocsátja a bűnt, mely fehér címerünket bemocskolta.” Angelicának hét év előtt ugyanis törvényen kívüli fia született, akit elszakítottak tőle, őt magát pedig kolostorba küldték. Angelica elkeseredetten kérdez fia felől. A Hercegnő megvallja: a gyermeket két évvel azelőtt betegség vitte el. Angelica összeomlik. Aláírja a vagyon elosztásáról szóló papírt, s a Hercegnő távozik.
A feloldozás
Angelica vigasztalhatatlan. Kisfiára gondol, aki anyja nélkül kellett, hogy éljen s meghaljon, és már angyalként néz le rá a mennyből. Angelica érzi, hogy az Ég feloldozza őt, és egy dologra vágyik csak: hogy a halálban újra gyermekével lehessen. Mérget készít.
A csoda
Angelica ahogy megitta a mérget, azonnal meg is bánja: fia utáni vágyakozásában halálos bűnt követett el, amelyben el kell kárhoznia. A Szent Szűzhöz könyörög kegyelemért. Megtörténik a csoda: angyalok kórusától kísérve a haldoklónak megjelenik a Szűzanya, hogy fiát visszaadja neki.
Gianni Schicchi
Firenze, 1299. szeptember 1.
A gazdag nemes, Buoso Donati halottas ágyát az őt sirató, jobban mondva az ő örökségére pályázó rokonok veszik körül. Aggodalomra van okuk bőven, és nem csak amiatt, mert népes a rokonság, hanem azért is, mert a környéken azt rebesgetik: Buoso minden vagyonát egy monostorra hagyta. A rokonok mindent felforgatnak, hogy megleljék a végrendeletet. Az iratot végül az ifjú Rinuccio találja meg, aki megígérteti Zita nénikéjével, hogy ha elég pénz marad rá, elveheti szerelmét, Laurettát. Mint kiderül, a pletyka igaz: Buoso Donati minden pénzét a szerzetesekre hagyta. Az elkeseredett rokonságnak Rinuccio azt javasolja: kérjenek segítséget Lauretta apjától, Gianni Schicchitől, az alacsony származású, ám saját eszéből meggazdagodott „üzletembertől”. Schicchi meg is érkezik a lányával. A nemesi család gőgje, lenézése és ellenállása azonban visszataszítja, és már éppen távozni készül, amikor a lánya a lelkére beszél: belehal, ha nem mehet hozzá Rinuccióhoz. Schicchi belemegy a játékba. A terve kész: a holtat el kell távolítani, és a jegyző előtt ő maga fogja eljátszani a haldokló Donatit. Váratlanul a doktor kopogtat az ajtón: a nagybeteg Donatit jött megvizsgálni. Schicchi elváltoztatott hangon biztosítja az orvost: már jobban van. Schicchi utasítja a rokonokat, hogy hívassák a jegyzőt, ő maga pedig Donati alvósipkájával a fején diktálja majd neki a végakaratot. A rokonok külön-külön igyekeznek megkenni Schicchit, hogy az örökség legjobb részét mindenképp őrájuk hagyja a többi rokon helyett, és Schicchi mindegyikre rá is bólint, emlékeztetve őket külön-külön, hogy a cselről örökre hallgatniuk kell, vagy csalás vádja miatt bilincsben utasítják ki őket Firenzéből. A jegyző megérkezik, Schicchi lediktálja neki a végakaratot, ám a rokonok néma döbbenetére az örökség legfontosabb darabját, illetve Donati firenzei házát saját magára, Gianni Schicchire íratja! A pereputty őrjöng, de egy szót sem szólhatnak, különben kiderül a turpisság. Ahogy a jegyző távozik, nekiesnek Schicchinek, és amit csak bírnak, ellopnak. Schicchi kiutasítja őket újdonsült házából, és elégedve nézi a szerelmespárt, Rinucciót és Laurettát – a csel igazi nyerteseit.