Fotó: Csibi Szilvia, Csillag Pál, Éder Vera, Rákossy Péter, Tomas Opitz
Turandot
Ajánló
Opera három felvonásban, öt képben, olasz nyelven, magyar felirattal
A gyönyörű, ám jégszívű kínai hercegnő és a kezére pályázó, nevét titkoló tatár királyfi különös szerelméről szóló Carlo Gozzi-színmű több művészt ihletett meg, többek közt Giacomo Puccinit is, akinek utolsó és talán legcsodálatosabb operája a Turandot. A szerző azonban nem fejezhette be utolsó művét: halála után Franco Alfano komponálta meg az utolsó felvonás végét.
Kovalik Balázs rendezése egy fontos korszak kezdetét jelezte a magyar operajátszásban: főiskolai évei alatt debütált ezzel az előadással 1995-ben Szegeden. A produkció óriási sikert aratott, két évvel később átköltözött az Erkel Színház színpadára, és mára az Operaház repertoárjának kultikus darabjává vált.
Cselekmény
Peking utcáin a mandarinok hirdetik a császári rendeletet: aki megválaszolja Turandot hercegnő kérdéseit, hitveséül nyeri őt. A tömeg extázisban várja az előző próbán elbukott perzsa herceg kivégzését, – majd megszánva a fiatalembert, könyörög életéért. Turandot nem kegyelmez. E kegyetlen szívtelenség ellenére is akad újabb kérő: Kalaf, a száműzetésben élő tatár herceg. Senkire sem hallgat, saját útját szabadon járja, és kihívja sorsát: belép a palotába. A kormányzói hivatal felelőssége, a különféle érdekek és elvárások összehangolása már felőrölte a három miniszter életét, akik nyugodt, civil életről álmodoznak. Turandot három kérdést tesz föl a bátor jelentkezőknek. Kalaf az első kettőre helyesen felel. Turandot felteszi a harmadik kérdést is:
"Jég, ami benned tüzet gyújt,
S tüzed a jeget tovább fagyasztja,
ha téged felszabadít,
még inkább szolga leszel,
ha szolgának fogad fel,
Királlyá tesz."
Kalaf helyesen válaszol: Turandot. Az egymásra találáshoz vezető út azonban csak akkor helyes, ha nem kitaposott ösvényen vezet. A legkisebb csalás, önámítás, őszintétlenség is hazug útra tereli az embert. Így Kalaf sem elégedhet meg gyors sikerével: most ő ad fel kérdést Turandotnak. "Mondd meg nevem... ki vagyok?"
Peking egész népe az idegen nevét kutatja, amikor előkerül Liù, a rabszolgalány, aki a kínvallatásokra sem hajlandó elárulni urának nevét. Elszántsága erejét a szerelem táplálja, s e reménytelen érzés az, ami öngyilkosságba kergeti. Liù halála olyan helyzetet teremt, ahol nincs már helye színlelésnek – az álarcnak le kell hullnia, a szerepjátszónak fel kell vállalnia önmagát. Az újjászületés előtt meg kell semmisülni, hogy mint hamvaiból a főnix, éledjünk újra. Ezt nevezhetjük akár szerelemnek is.