A FÁBÓL FARAGOTT KIRÁLYFI /
A KÉKSZAKÁLLÚ HERCEG VÁRA
Ajánló
Cselekmény
A fából faragott királyfi
Két szomszédos dombon áll a Királyfi és a Királykisasszony pompás vára: ezeket sűrű, burjánzó természeti környezet veszi körül, ahol a Tündérboszorkány uralkodik. Egy szép reggelen a Királykisasszony kilép várából, majd gondtalanul játszani kezd. A szomszéd várból a Királyfi is előjön, s elindul világot látni. A Tündérboszorkány azért, hogy megakadályozza a két fiatal találkozását, visszaparancsolja a Királykisasszonyt a várába, a Királyfi azonban megpillantja a lányt, és azonnal beleszeret. Megpróbál közelebb jutni szíve választottjához, de a Tündérboszorkány parancsára megindul az erdő, és a fák az útját állják. A Királyfi átjut a sűrű erdőn, de a Tündérboszorkány megárasztja a vizeket. A patak sodrása letépi királyi ékességeit és maga alá gyűri a Királyfit. Vigaszul a Tündérboszorkány kifaragja a fiú mását, s annak köpenyével és koronájával ékesíti fel azt. A különös alak megtetszik a Királykisasszonynak, akinek érkezésére a Királyfi előbukkan hullámsírjából, hogy választottjához szaladjon.
A Tündérboszorkány cselt vet ismét, és varázserejével életre kelti a bábot, amely groteszk táncba kezd. A Királykisasszony figyelmét teljesen magára vonja a különös alak, táncra perdül vele, majd magával viszi a várába. A Királyfi szomorúan figyeli fából faragott mása diadalát.
Bánatában a Királyfi a természetben nyer vigaszt. A Tündérboszorkány az erdő királyává koronázza, támogatásul mellé rendeli a természet erőit, amelyek behódolnak a Királyfi előtt. Így már a Királykisasszonynak is megtetszik a fiú, ráadásul a fából faragott királyfi egyre élettelenebb.
Ám az igazi Királyfi elfordul a Királykisasszonytól, akinek ezután az erdő, a Tündérboszorkány varázslata is útját állja. A Királylány nem tud áthatolni a fák sűrűjén, szégyenében eldobja királyi ékességeit, és levágja haját. A Királyfi és a természet is megbékél végül, s a fiatalok egymásra találnak. Boldog kettősüket a beteljesülés záróképében az immár elcsendesült, védelmező természet veszi körül.
A kékszakállú herceg vára
Bartók Béla és Balázs Béla szimbolista operájának főszereplője Kékszakállú és asszonya, Judit, aki családját és vőlegényét hagyta el, hogy szerelmét követhesse. Kékszakállú vára – azaz lelke – azonban hét csukott ajtót rejt. Judit ráveszi a férfit, hogy sorra kinyithassa őket.
Az első ajtó mögött a kínzókamra, a második mögött a fegyveresház tárul fel. Judit nem elégszik meg ennyivel, a többi ajtót is ki akarja nyitni, hogy szerelme várát fénnyel töltse meg. Kékszakállú további három kulcsot ad neki: a harmadik a kincseskamra, a negyedik a rejtett kert ajtaját nyitja. A kincsek, virágok azonban véresek.
A férfi felszólítására Judit kinyitja az ötödik ajtót is: hatalmas fénnyel ragyog fel Kékszakállú birodalma. A felhők azonban sötét árnyat vetnek. Judit most már a „legbelső” ajtók mögé is be akar látni, hiába kéri őt Kékszakállú: ne kérdezzen, csak szeresse őt. Judit megkapja a hatodik kulcsot, amely a könnyek tavának ajtaját nyitja. Az utolsó ajtó mögül végül a régi asszonyok tűnnek elő. Besötétedik.
Két szomszédos dombon áll a Királyfi és a Királykisasszony pompás vára: ezeket sűrű, burjánzó természeti környezet veszi körül, ahol a Tündérboszorkány uralkodik. Egy szép reggelen a Királykisasszony kilép várából, majd gondtalanul játszani kezd. A szomszéd várból a Királyfi is előjön, s elindul világot látni. A Tündérboszorkány azért, hogy megakadályozza a két fiatal találkozását, visszaparancsolja a Királykisasszonyt a várába, a Királyfi azonban megpillantja a lányt, és azonnal beleszeret. Megpróbál közelebb jutni szíve választottjához, de a Tündérboszorkány parancsára megindul az erdő, és a fák az útját állják. A Királyfi átjut a sűrű erdőn, de a Tündérboszorkány megárasztja a vizeket. A patak sodrása letépi királyi ékességeit és maga alá gyűri a Királyfit. Vigaszul a Tündérboszorkány kifaragja a fiú mását, s annak köpenyével és koronájával ékesíti fel azt. A különös alak megtetszik a Királykisasszonynak, akinek érkezésére a Királyfi előbukkan hullámsírjából, hogy választottjához szaladjon.
A Tündérboszorkány cselt vet ismét, és varázserejével életre kelti a bábot, amely groteszk táncba kezd. A Királykisasszony figyelmét teljesen magára vonja a különös alak, táncra perdül vele, majd magával viszi a várába. A Királyfi szomorúan figyeli fából faragott mása diadalát.
Bánatában a Királyfi a természetben nyer vigaszt. A Tündérboszorkány az erdő királyává koronázza, támogatásul mellé rendeli a természet erőit, amelyek behódolnak a Királyfi előtt. Így már a Királykisasszonynak is megtetszik a fiú, ráadásul a fából faragott királyfi egyre élettelenebb.
Ám az igazi Királyfi elfordul a Királykisasszonytól, akinek ezután az erdő, a Tündérboszorkány varázslata is útját állja. A Királylány nem tud áthatolni a fák sűrűjén, szégyenében eldobja királyi ékességeit, és levágja haját. A Királyfi és a természet is megbékél végül, s a fiatalok egymásra találnak. Boldog kettősüket a beteljesülés záróképében az immár elcsendesült, védelmező természet veszi körül.
A kékszakállú herceg vára
Bartók Béla és Balázs Béla szimbolista operájának főszereplője Kékszakállú és asszonya, Judit, aki családját és vőlegényét hagyta el, hogy szerelmét követhesse. Kékszakállú vára – azaz lelke – azonban hét csukott ajtót rejt. Judit ráveszi a férfit, hogy sorra kinyithassa őket.
Az első ajtó mögött a kínzókamra, a második mögött a fegyveresház tárul fel. Judit nem elégszik meg ennyivel, a többi ajtót is ki akarja nyitni, hogy szerelme várát fénnyel töltse meg. Kékszakállú további három kulcsot ad neki: a harmadik a kincseskamra, a negyedik a rejtett kert ajtaját nyitja. A kincsek, virágok azonban véresek.
A férfi felszólítására Judit kinyitja az ötödik ajtót is: hatalmas fénnyel ragyog fel Kékszakállú birodalma. A felhők azonban sötét árnyat vetnek. Judit most már a „legbelső” ajtók mögé is be akar látni, hiába kéri őt Kékszakállú: ne kérdezzen, csak szeresse őt. Judit megkapja a hatodik kulcsot, amely a könnyek tavának ajtaját nyitja. Az utolsó ajtó mögül végül a régi asszonyok tűnnek elő. Besötétedik.
