KOREA AZ ERKELBEN

Tiszta, ragyogó energiák, időtlen szépség és nagyság – ezt az élményt ígéri az Erkel Színház közönségének a Koreai Kulturális Központ ünnepi előadása, amely 54 zenésszel és 18 táncossal egy valódi ősi rituálét varázsol színpadra. A Jongmyo Jeryeak név a Csoszon-dinasztia nagy múltra visszatekintő szertartására utal, amely hangszeres zenét, éneket és táncot magában foglalva, teljes műalkotásként ölt testet. A koreai tradíció kivételes jelentőségét bizonyítja, hogy 2001-ben az UNESCO Szellemi kulturális örökségeinek sorában is helyet kapott.

Az előadás a Koreai Kulturális Központtal együttműködésben jött létre.
Az előadás ingyenes, azonban előzetes regisztráció szükséges.

A Jongmyo Jeryeak
A Jongmyo Jeryeak a joseon-kori királyi udvar ősi szentélyében, a Jongmyo szentélyben a korábbi királyokat tiszteletére tartott Jongmyo Jerye szertartáshoz kapcsolódó ének és tánc, mely közel 600 éves történelmet tudhat magáénak. Instrumentális zenéből, énekből és táncból álló szintetikus művészeti alkotás. Zenéjét koreaiul akjang-nak nevezik, az ehhez kapcsolódó akjang dalszöveget pedig olyan magas szintű irodalmi műként tartják számon, hogy külön műfajként értekeznek róla. A Jongmyo Jeryeak egy hatalmas birodalmat megalapító uralkodó erényeit dicsérő drámai mű. Az akjang a kulturális és a katonai erényeket dicsőíti, az ehhez kapcsolódó tánc, az Ilmu pedig még fennköltebbé teszi azt. Lassúsága és letisztultsága ellenére dallama színpompás, a mikrotónusok által alkotott hang energiája és élettelisége csak úgy sugárzik a zenéből, és bepillantást nyerhetünk a fenséges és szigorúan irányított koreai udvari kultúra szépségébe. Az esemény a Joseon időszak (1392-1910) állami zenei intézménye, a Jangakwon utódintézményeként számon tartott Koreai Gugak Központ gondozásában áll, 1. számú koreai nemzeti szellemi kulturális örökség, és 2001-ben az UNESCO a világ szóbeli hagyományhoz kapcsolódó kulturális örökségévé és szellemi kulturális örökségévé választotta.  

A Jongmyo Jeryeak történelme
Sejong király, a Joseon dinasztia negyedik királya és egyik legkiemelkedőbb uralkodója akinek a hangeul [hángül] koreai ábécét is köszönhetjük ráébredt, hogy újfajta zenére van szükség. Úgy érezte, hogy a szertartási zene, melyet az állam alapításának idején alkottak nem eléggé kifejező ahhoz hogy elődjeinek kiemelkedő sikereit megfelelően dícsérje, illetve hogy méltón megemlékezzen az államalapítással nehézségeiről. Ezért alkotta meg a sinak-ot [sinák], vagyis új zenét, melyhez a gochwiak-ból [gocsviák] – a hangos, fúvós és ütőshangszerekből álló zenekarból – és a hyangak-ból [hjángák]  – a Goryeo dinasztiából maradt udvari zenéből – szerzett inspirációt. Ennek eredményeképp született meg az új Jeongdaeeop [Csondeap] (Egy aatalmas dinasztia alapítása) és a Botaepyeong [Botepjang] (A béke megőrzésének Tánca).
Ezt a kétfajta zenét Sejong király uralkodása alatt az üdvözlő ceremóniákhoz kapcsolódó fogadásokon is játszották. Fia, Sejo király [Szedzsó] (1455-1468) később felülvizsgálta a szöveget és változtatott a zene egy részén annak érdekében, hogy az jobban illeszkedjen a szertartás lépéseihez. Csak ezután tette lehetővé, hogy a Jongmyo Jeryeak alatt is ezeket használják.
Mikor a Jeongdaeeop Sejong király uralkodása alatt először megszületett, tizenöt dalt tartalmazott, a Botaepyeong pedig tizenegyet. Mikor ezeket később a Jongmyo szertartási zenében alkalmazni kezdték, mindkettőt tizenegy dalban állapították meg. Később a Botaepyeong egy újabb dallal gazdagodott, az úgynevezett “Jonggwang”-gal [Csonggváng] (szó szerint: újra világosság), mely Seonjo [Szanjó] sikereit dicséri, aki Korea 1592-es japán invázióját (Imjin Waeran) visszaverte. Ebben a “Yonggwang”-ot [Jonggváng](A sárkány fénye) és a “Jeongmyeong”-ot [Csangmjang] (Tiszta fény) egyesítették egy dalban, és ebben a formában maradt ránk örökül. Ezekről a zenei változtatásokról régi kottákból, például a Sejong király évkönyveinek 138-as könyvéből, Sejo király évkönyveinek 48. könyvéből, és Yeongjo [Jangdzsó] király (1774-1776) uralkodása alatt kiadott Daeak hubo-ból [Deák hubó] (Kiemelkedő zenék későbbi leirata), illetve a Gojong [Godzsong] király (1863-1907) uralkodása alatt született Sogak wonbo-ból [Szogák vonbó] (Népzenei Források könyve) tudunk. Emellett a szertartási táncokról, az Ilmu-ról a Siyong mubo-ból [Sijong mubó] (Korabeli tánc magyarázatok) tájékozódhatunk.
A jelenleg használatban lévő Jongmyo Jeryeak-ot, melyet először Sejo király uralkodásának tizedik évében, 1464-ben játszottak több, mint ötszáz éve adják elő, bár az Imjin háborúk utáni tíz évben és a Korea függetlenségének kikiáltása utáni hat évben a Koreai Gugak Központ 1951-es megalapításáig szüneteltették a szertartást.

A Jongmyo szentély, Korea reprezentatív épülete
A Joseon dinasztia királyi szentélye, a Jongmyo szentély Jongno[Csongno]-gu-ban (vagyis Jongno kerületben), Szöul óvárosának központjában található és két épületkomplexumot, a Jeongjeont [Csangcsan] (Főcsarnok) és a Yeongnyeongjeont [Jangnyangcsan] (Az Örök Béke Csarnoka) foglalja magába. A szentély őrzi a Joseon dinasztia minden királyának és királynőjének emléktábláját, többek között Taejo királyét [Tedzsó] (Yi Seong-gye [I Szang-gje]), a Joseon dinasztia alapítójáét is. A keleti hagyományok nagy hangsúlyt fektetnek az ősök tiszteletére, ezzel összhangban tehát a négy Nagyszülő emléktáblája - beleértve King Taejo apját és nagyapját - is az Örök Béke Csarnokában van elhelyezve.

A Jongmyo Jerye részeinek zenei rendje
A Jongmyo Jerye sorrendje hasonló más hagyományos, az ősök tiszteletével kapcsolatos szertartásokéhoz és egyéb vallási rituálékhoz. A szertartás bevezető része három részből áll: a yeongsinnye-ből [jangsinnje], mely az ősök lelkeit köszönti; a jeonpyerye [csanpjerje], aminek keretein belül felajánlást teszünk az isteneknek; és a jinchannye [dzsincsannye], ahol a felajánlott ételeket mutatják be. A rituálé központi részeként sorban három csésze alkoholt ajánlanak fel az ősöknek.
Az első, második és harmadik csésze felajánlását sorrendben choheonnye-nek [csóhonnye], aheonnye-nek [áhannye], és jongheonnye-nek [csonghannye] nevezik. A ceremóniát három rítus zárja le: az eumbongnye [ümbongnye], mely alatt a szertartást levezénylő hivatalnokok megosztják az ősök lelkei által megáldott ételt, a songsinnye [szongsinnye], melyben a lelkeket rituálisan útjukra küldik; és végül a mangryorye [mángrjorje], az utolsó rész melyben a szertartásban használt írott imádságokat elégetik.
A Jongmyo Jeryeak összesen 27 dalt foglal magába. Ebből tizenegy a korábbi uralkodók írott eredményeit, tizenegy pedig katonai sikereit dícséri. A Botaepyeong első dalát a “Huimun”-t (Dicső irodalomkultúra) a yeongsinnye (a lelkek rituális segítségül hívása) és a jeonpyerye (rituális felajánlás) alatt is előadják, mindkét változatban más-más dalszöveggel. Az előbbiben a dalt kilencszer ismétlik, az utóbbiban pedig egyetlen, lassú változatát adják elő.
Az italok felajánlásának első részében a Botaepyeong mind a tizenegy dala lejátszásra kerül, a második és harmadik részt pedig a Jeongdaeeop összes, tizenegy dala kíséri, melyek mindegyike pentaton skálán mozog.
Ezzel szemben a “Punganjiak” [Pungáncsiák] (szó szerint: A gazdagság és kényelem dala), melyet hétfokú skálára írtak háromszor kerül előadásra, a jinchannye, a cheolbyeondu [csalbjandu], és a songsinnye keretein belül, minden alkalommal más szöveggel és címmel.

Ilmu, a Jongmyo Jerye-hez kapcsolódó tánc
A Jongmyo Jeryeak-ot szertartási tánc is kíséri, melynek neve “Ilmu”, jelentése “Sorokban táncolt tánc”. Kétféle Ilmu-t ismerünk: a Munmu-t, mely a műveltséggel kapcsolatos erényeket dicséri, és a Mumu-t, mely a katonai sikereknek állít emléket. A Munmu-t a Botaepyeongjimu [Botepjangdzsinmu] (A Béke és nyugalom megőrzésének tánca) keretein belül adják elő, a Mumu-t pedig a Jeongdaeopjimu [Csangdeopdzsimu] (Tánc a nagyszerű ügy megalapozásáért) alatt láthatjuk. A Munmu alatt a táncosok jobb kezükben fácántollakkal díszített eszközt,, bal kezükben pedig yak-ot [ják], egy bambuszból készült fúvós hangszert tartanak. A Mumu-t előadó táncművészek jobb kezükben fa dárdát, vagy kardot fognak. A Munmu-t a szertartás első felében táncolják, egészen az első felajánlási szertartásig. Ezt követi a Mumu, melyet a második és a harmadik felajánlás részeként adnak elő. Az ősök tiszteletére tartott szertartás mai formájában “Parilmu”-t [Párilmu] (fordítása nagyjából “nyolcas Ilmu”-nak felel meg) táncolnak. Ez összesen 64 művész előadása, akik négyzetes formációban nyolc sorban és minden sorban nyolc táncossal adják elő az Ilmu-t.

A Koreai Gugak Központ
A Koreai Gugak Központ a koreai előadóművészet hagyományát megöröklő, a Koreai Köztársaságot képviselő állami művészeti intézmény. a Silla időszak Eumseongseo-ja, a Goryeo időszak Daeakseo-ja, illetve a Joseon időszak Jangakwon-jának utódintézményeként a királyi udvari zene hagyományát ápolja. A Koreai Gugak központ 1951-ben azért jött létre, hogy a koreaiak több ezer év óta fennmaradó zenei hagyományát továbbra is megőrizze.