Parasztbecsület
Szicíliai falu húsvét vasárnap.
Turiddut, Lucia mama fiát halljuk, amint korábbi kedveséhez, Lolához énekel. Bár szerelme férjes asszony, érte akár a halált is vállalná, s nélküle még a mennyben sem lenne boldog...
Tér a falu közepén. Látni Lucia mama fogadóját és a templomot.
Santuzza Turiddut keresi. Lucia azt mondja, fia Francofontéba ment borért, de Santuzza tudja, hogy látták őt előző éjjel a faluban. Lucia gyanút fog, amiért a fiú még nem tért haza... Házába invitálja a lányt, hogy nyugodtan beszélhessenek, de Santuzza nem meri átlépni Lucia mama küszöbét: "Nem léphetek a maga házába. Kitaszított vagyok."
Lola férje, Alfio, a fuvaros érkezik a térre vidáman a falu népének kíséretében. "Fuvarosnak szép az élet. Sokfele jár..." - mondják a népek. Alfio elégedett az életével: kedvét leli mesterségében és szép feleségében.
Alfio óbort kér Lucia mamától, de az asszony szabadkozik: elfogyott, már elküldte a fiát, hogy szerezzen még. "Turiddut? De hisz itt van még. Láttam reggel a házamnál." - mondja Alfio. Lucia mama döbbenten néz rá, de Santuzza csendre inti. A hívők a Regina Coelit éneklik. Alfio a templomba küldi az asszonyokat, ő maga pedig távozik. A falu népe a templomba tér - Santuzzát és Luciát kivéve.
Lucia mama nem érti, miért csitította őt Santuzza Alfio előtt. A lány emlékezteti az asszonyt Turiddu és Lola korábbi szerelmére, és bevallja neki, hogy Lola nem nyugodott bele, hogy Turiddu mással legyen: a két régi szerelmes ma is szeretők, ő pedig szégyenben maradt... Kéri Luciát, hogy imádkozzon érte; ő maga pedig még egyszer, utoljára megpróbál Turiddu lelkére beszélni. Lucia mama gondterhelten tér a templomba.
Turiddu érkezik. Santuzza beszélni próbál vele, de a férfi egyre csak hárít. Santuzza nekiszegezi a kérdést: "Hol voltál?" "Hogyhogy hol? Francofontéban." - válaszolja a férfi. Santuzza nem hisz neki: látta őt egy másik úton, s este maga Alfio látta őt a házuknál... "Így viszonzod a szerelmemet? A halálomat akarod?" - kérdezi Turiddu. "Szereted őt! Legyen átkozott!"- kiáltja elkeseredve Santuzza. Turiddu figyelmezteti a lányt, hogy ő nem lesz rabszolgája ennek a féltékenységi őrületnek. "Verj meg, bánts meg - szeretlek és megbocsátok. De túl nagy és erős az én kínom." - mondja elkeseredetten Santuzza.
"Ezer gyönyörű angyal ül az égben, de oly fess, mint ő, csak egy van..." - hallatszik Lola éneke, ahogy közeledik. Összetalálkoznak. Lola kis gúnnyal kérdezi, miért nem bentről hallgatják azok ketten a misét. "Templomba lépni csak a bűntelennek szabad!" - mondja Santuzza. A két nő szóváltásba kerül. Turiddu ott akarja hagyni Santuzzát, de végül Lola egyedül megy be a templomba. Santuzza békíteni próbálja a férfit, de az ellöki magától: "Menj, ne gyötörj engem." Turiddu Lola után siet a templomba. Santuzzát elönti a fájdalom, dühében így kiált: "Legyen átkozott a húsvétod, te hazug!"
Alfio érkezik újra, és Santuzza mély bánatában elmond neki mindent: "Turiddu elvette a becsületemet, őt magát pedig a feleséged vette el tőlem." Santuzza megesküszik a fuvarosnak, hogy a keserű igazságot mondta neki, s azonnal meg is bánja, amit tett: "Hitvány vagyok, hogy elmondtam." "Ők a hitványak. Mielőtt lemegy a nap, megbosszulom!" - válaszolja Alfio.
Intermezzo
A misének vége: a hívek jönnek a templomból, férfiak és nők megbékélt szívvel igyekeznek hitvesükhöz. Turiddu megszólítja a távozó Lolát: csak nem akar így, egy szó nélkül elmenni? Lola próbálja menteni magát: haza kell mennie, még nem is találkozott az urával, mióta az visszajött. Turiddu győzködi az asszonyt: ne rohanjon, inkább igyanak együtt egy pohárral. A poharak megtelnek, Turiddu Lola felé emeli a sajátját: "A szerelemre!" "A jószerencséjére!" - válaszolja Lola. Vidáman iszogat a nép.
Alfio ér a térre. Turiddu azonnal meg is kínálja egy pohár borral. "Köszönöm, de nem. Méreggé válna bennem..." - utasítja vissza kihívóan a fuvaros. Turiddu földhöz csapja a poharat. Mindenki tudja, ez mit jelent... A nők ijedten elvezetik a térről Lolát. A két férfi összeölelkezik, és Turiddu a párbajra hívás jeleként megharapja a fuvaros fülét. "Alfio. Tudom, hogy vétkeztem ellened, és Isten nevére, én magam vágnám el a saját torkomat...". Alfio elfogadja a párbajra hívást - a kertben fogja várni ellenfelét.
Turiddu búcsúzkodik Lucia mamától: az anyja áldását kéri, mint akkor, mikor katonának ment, s megígérteti vele, hogy ha nem térne vissza, anyjaként viseli Santuzza gondját. Lucia mama nem érti, mire céloz a fia. Turiddu a borra fogja furcsa beszédét... "Anyám, imádkozz értem!" - kéri az asszonyt, és elsiet. Lucia szörnyű balsejtelemmel kiabál utána. Santuzza jelenik meg, majd emberek lepik el a teret. A távolból moraj hallatszik. "Megölték Turiddut!"
Bajazzók
Prológ
I. felvonás
Egy faluszéli útelágazás Calabriában, Montaltóhoz közel. Perzselő augusztusi délután.
A falusi tömeg boldogan fogadja a Nagyboldogasszony ünnepére visszatért Bajazzót – polgári nevén Caniót – és utazótársulatát. „A bohócok hercege” bejelenti a lelkes tömegnek: legújabb produkciójuknak előadása aznap este 11-kor lesz látható. Tonio, a társulat bolondja a szekérhez ugrik, hogy Canio feleségét, Neddát lesegítse, de Canio durván félrelöki. A sokaság jót mulat a pórul járt gavalléron. A helyiek a kocsmába invitálják Caniót. Peppe csatlakozik hozzájuk, Tonio marad. „Vigyázz, Bajazzó, ez itt akar maradni, hogy Neddának udvaroljon...” – viccelődik az egyik falubeli. Canio válasza egyszerre ironikus és vérfagyasztó: „A színpad és az élet két külön dolog; ha a deszkákon Bajazzó rajtakapja a feleségét holmi jóképű széptevővel, elmond egy komikus tanbeszédet, lehiggad, majd hagyja, hogy a végén őt verjék el. A közönség pedig tapsol, nevet. De ha valóban rajtakapnám Neddát, a történet máshogy végződne... Ilyen játékot jobb nem játszani velem.”
Távolról dudaszó hallatszik, vecsernyére hív a harangszó. A tömeg távozik, s velük Canio és Peppe is. Nedda magára marad, és Canio előbbi viselkedésén töpreng: csak nem olvasott legtitkosabb gondolataiban...? Eszébe jut a dal, melyet anyja énekelt neki gyermekkorában a madarakról, melyek álmaik földje felé repülnek, amit hiába keresnek... Közben Tonio titokban hallgatja az éneket, majd szerelmet vall a nőnek, de Nedda csak kineveti. Tonio egyre hevesebben közelít felé; Nedda végül felkap egy ostort, és a bolond arcába csap vele. Tonio megesküszik, hogy ezért még bosszút áll, és távozik. Nemsokára Silvio, Nedda szeretője érkezik.
Nedda figyelmezteti őt, hogy Tonio is a környéken van, de Silvio nem tart a férfitől. „A bolond veszélyes lehet...” – mondja Nedda. Silvio kérlelni kezdi a nőt, hogy szökjön meg vele. Nedda – bár csábítja a boldog jövő ígérete, – ellenkezik az őrült terv ellen. „Nem szeretsz már!” – mondja az elkeseredett Silvio. Nedda biztosítja őt, hogy soha nem múlik el az iránta érzett szerelme. Épp e vallomást hallja meg Tonio, aki azonnal Canióért siet. A szerelmespár forró csókban forr össze. Nedda elgyöngül, beleegyezik a szökésbe. Silvio épp indulni készül, mire Canio a tetthelyre ér Tonio vezetésével. A férj még épp meghallja felesége szavait: „Ma este hát! És attól fogva örökre tiéd leszek!” Silvio elrohan, Canio utána.
Canio tér vissza, aki nyomát vesztette a menekülő szeretőnek. Tőrt ránt, és kész lenne azonnal elvágni az asszony torkát, de előbb meg kell tudnia a szerető nevét. Nedda nem hajlandó elárulni semmit. Végül Peppe fegyverzi le az őrjöngő férjet. Figyelmezteti őket, hogy közeledik a nép, készülniük kell az előadásra. Canio egyedül marad fájdalmával. „Vedd fel a jelmezt és mázold be a képed! A néző fizetett és nevetni akar. Ha pedig Harlekin elszereti Colombinád, nevess, bohóc, s a néző tapsolni fog!”
Intermezzo
II. felvonás
Az előadás hamarosan kezdődik. Tolong a közönség, és Silvio is megérkezik. Peppe igyekszik csitítani a nézőket, Nedda pedig Colombina-jelmezben lép a nézők elé, hogy beszedje a jegyek árát. Mikor Silvióhoz ér, gyorsan pár szót váltanak: Nedda megsúgja a férfinak, hogy Canio nem látta őt, Silvio pedig emlékezteti a nőt a tervükre. Kezdődik az előadás: Colombina (Nedda) férjét, Bajazzót (Canio) csak késő éjszakára várja haza. A nő türelmetlenül várja szolgáját, Taddeót (Tonio), helyette azonban Harlekin (Peppe) hangja csendül fel: Colombina szeretőjéé. Végre megérkezik Taddeo: csirkét hozott a boltból. Szerelmet próbál vallani e csodaszép, tiszta teremtésnek, aki azonban a csirke árával és az ablakkal van elfoglalva. Egyszer csak Harlekin ugrik be az ablakon, és kihajítja Taddeót, aki döbbenten ébred rá: azok ketten szeretik egymást! A pár asztalhoz ül, vacsoráznak. Harlekin kis fiolát vesz elő: „Add e szert Bajazzónak, mikor ágyba megy, s aztán szökjünk meg.” – mondja. Colombina beleegyezik. Taddeo tér vissza: nagy patáliával jelenti be, hogy Bajazzó közeledik és minden tud! Harlekin kiugrik az ablakon, Taddeo elbújik. Bajazzó jelenik meg a színpad szélén. Colombina kikiált az ablakon: „Ma este hát! És attól fogva örökre tiéd leszek!” Canio megdöbben, hogy szóról szóra ugyanazt hallja újra, de belekezd a játékba. Bajazzó észreveszi, hogy két személyre van terítve az asztal. Colombina azt hazudja, Taddeóval vacsoráztak, csak az elbújt félelmében. „Ő tiszta! Azok a jámbor ajkak irtóznak a hazugságtól!” – mondja Taddeo az ajtó mögül. A közönség felnevet – Canio elveszti a fejét: követeli Neddától, hogy mondja meg szeretője nevét, de az asszony nem esik ki szerepéből. Canio fájdalmasa és félelmetesen kifakad. Silvio alig bírja türtőztetni magát, a közönség feszülten figyel, el vannak ragadtatva Bajazzó megindító alakításától. Canio a szerető nevét követeli. Nedda próbálja befejezni a darabot, de férje tekintete beléfagyasztja a nevetést. Peppe közbe akarna avatkozni, de Tonio nem hagyja. Canio nyílt színen többször megszúrja Neddát, még mindig a szerető nevét követelve. A nő Silvióért kiált segítségért, aki a színpadra rohan. Canio a vetélytársával is végez. „Vége a komédiának.”