PELLÉAS ÉS MÉLISANDE
Ajánló
Opera öt felvonásban, két részben, francia nyelven, magyar és angol felirattal
Cselekmény
I. felvonás
Golaud herceg vadászat közben eltéved, és egy gyönyörű, fiatal lánnyal találkozik, aki rémülten zokog egy forrás mellett. A lány a nevén kívül nem árul el neki többet magáról, de végül hajlandó vele menni. Golaud anyja, Geneviève bemutatja Mélisande-ot a fiú féltestvérének, Pelléasnak, akit megkér, hogy gondoskodjon a lányról, aki immár Golaud felesége.
II. felvonás
Pelléas és Mélisande egy kút mellett ülnek az erdőben. Mélisande egy gyűrűvel játszik, amit Golaud-tól kapott, ám ahogy az óra elüti a delet, beleejti a vízbe. Ugyanebben a pillanatban Golaud leesik a lóról vadászat közben. Amikor Mélisande meglátogatja sebesült férjét, az észreveszi, hogy hiányzik a gyűrű. Mélisande ijedtében azt hazudja, hogy egy barlangban vesztette el. Golaud követeli, hogy menyasszonya az éjszaka közepén induljon megkeresni a gyűrűt Pelléas kíséretében.
III. felvonás
Mélisande egy vártoronyban fésülködik. Pelléas érkezik ablaka alá, hogy elmondja a lánynak, távozni készül. Golaud megkérdezi fiát, a kis Ynioldot, hogy mit tud Pelléasról és Mélisande-ról, de a kisfiú nem tud semmit. A férjen kezd erőt venni terhes felesége iránt érzett féltékenység.
IV. felvonás
Golaud nagyapja, Arkel király biztatja Mélisande-ot, hogy egyszer még boldogságra lelhet Allemonde-ban, de Golaud közbeszól, és dühösen a földre taszítja feleségét. Pelléas a vár elhagyására készül, de előtte még egyszer találkozik Mélisande-dal a kútnál, ahol szerelmet vallanak egymásnak. A sötétben rájuk leső Golaud leszúrja Pelléast, majd a menekülő Mélisande nyomába ered, és önmaga ellen próbálja fordítani kését – sikertelenül.
V. felvonás
Mélisande leánygyermeknek adott életet, de haldoklik. Golaud meglátogatja, és megpróbálja kideríteni, hogy mi volt közte és Pelléas között. Mélisande bevallja, hogy szerette a fiút, majd meghal.
Galéria
Kritikai visszhang
"Kirsten Dehlholm rendezése a cselekmény statikusságát emeli ki: az állóképszerű jelenetek az üres színpadon játszódnak, vetített díszlet előtt. Az animációk egy-egy jelképet ragadnak meg: tárgyakat, érzéseket és egyéb elvont fogalmakat. (…) A színpadra állítás elsősorban a történet szimbolista, meditatív voltát igyekszik megragadni, a jelmezek is a szürrealitást hangsúlyozzák."
Péter Zoltán, Operaportál