
A kékszakállú herceg vára / Mario és a varázsló
Részletek
Ajánló
Mennyire engedjünk be valakit az elménkbe, a lelkünkbe, a múltunkba? És mi történik, ha valaki annak ellenére hatol a tudatunkba, hogy mi beengedtük volna? Bartók Béla és Balázs Béla világhírű operája férfi és nő kapcsolatának különböző rétegeibe, állomásaiba enged betekinteni, a Vajda János-mű pedig a híres Mann-regény nyomán az elvakult szélsőségesség és a tömeghipnózis hatásait mutatja be. Két zseniális XX. századi magyar egyfelvonásos egy estén az emberi lélek, psziché mélységeiről, működéséről, befolyásolhatóságáról.
Korhatár
Előadások
Bemutató: 2013. november 9.
A kékszakállú herceg vára
Bartók egyetlen operájában hét szimbolikus ajtón keresztül az emberi lélek titkaiba nyerünk betekintést: az enigmatikus mű két ember kapcsolatának fejlődését, az egymásra ismerés és az eltávolodás állomásait járja végig példázatszerűen, sokjelentésű szimbólumok fénytörésében, mindvégig azt sugallva, hogy nem Egy férfi és Egy nő drámája pereg le szemünk előtt, hanem A férfié és A nőé. „Minél mélyebbre jutnak a saját démonaik megismerésében, annál jobban elbizonytalanodnak. Kíváncsiságuk mégis nagyobb félelmeiknél. Démonjainkkal való szembenézés – bármilyen fájdalmas is legyen – elvezet önmagunk megismeréséhez” – nyilatkozta Galambos Péter rendező a 2013-as bemutató idején.
Mario és a varázsló
„Azt teszed, amit akarsz. Vagy előfordult már, hogy nem tetted meg, amit akartál? Vagy éppen amit nem akartál, azt tetted?”
A Torre di Venerére való emlékezésnek kellemetlen a levegője. Egy olasz nyaralóváros közönsége akarata ellenére egy különös bűvész hatása alá kerül – egy embert kivéve.
„A tolerancia bűn, ha a gonosz megtűrését jelenti.” – mondta Thomas Mann, akinek nagyhatású elbeszélése alapján íródott Vajda János azonos című operája, amely a modern magyar operatörténet egyik legsikeresebb és leghatásosabb darabja. Galambos Péter rendezésében láthatják a művet az Operaházban.
Média
Kritikai visszhang
"A produkció elbűvölő volt, a zene nagyon is beszédes: ahogy a közönség egyre inkább Cipolla befolyása alá kerül, úgy lesz egyre könnyedebb, befogadhatóbb és táncosabb."
Eric A. Gordon, People’s World
"A borongós történet hangulatához a Marióban használt függönyös megoldások tökéletesen megfelelnek; látunk festmény-várat, palotafolyosót, kertet. A barokk kulisszaszínházát idézi a látvány, miközben végig fátyolos fény dereng. A kékszakállú egyiptomi festmények világát nonfiguratívan megidéző falak közé érkezik asszonyával. A festett drapéria mint fal mögötti világítással jelennek meg az egyes kamrák: kínzóterem, fegyver- majd kincstár…"
Fülöp Károly, Operavilág