GYÖNGYHALÁSZOK

A Gyöngyhalászokat a nézők megítélésére bízva első alkalommal 1863 szeptemberében mutatták be a párizsi Théâtre Lyrique-ben. A zeneszerző életében a Gyöngyhalászok nem aratott sikert, ahogy más operái sem. Ez alól a klasszikus repertoár gyöngyszeme, a Carmen sem volt kivétel, amelynek bukásán a 37 éves zeneszerző nem tudta túltenni magát. És bár Bizet később sok évnyi sikert könyvelhetett el, a „balsors” máig kíséri a francia zeneszerzőt. Operái, a Carmen kivételével, nem örvendenek népszerűségnek a rendezők között. A Gyöngyhalászok is e művek közé tartozik, és az orosz színpadon rendkívül ritka vendégnek számít. Az opera cselekménye meglehetősen egyszerű. A fiatal Nadir és Leila papnő önzetlen szerelmének történetén alapszik, akik boldogságának útjában Nurabad főpap áll, valamint Zurga, a gyöngyhalászok választott vezetője és Nadir régi barátja. A Leilára féltékeny Zurga úgy dönt, elárulja és ezzel halálra ítéli őket, de fájdalmas önmarcangolást követően visszaadja fiatalkori barátja és Leila életét, akiben felismeri az őt sok évvel korábban megmentő lányt.

Valójában a Gyöngyhalászokban nem a cselekmény, hanem annak megzenésítése a legfontosabb. Zenéje olyan népszerű lett, hogy filmekhez kölcsönözték, hangszeres feldolgozásokban adták elő, sőt még rockzenészek is énekelték, gondoljunk csak Nadir híres „Je crois entendre encore” kezdetű áriájára David Gilmour előadásában, vagy az „Au fond du temple saint” kezdetű, ritkaságszámba menő tenor és bariton férfiduóra, amelyet nem is olyan régen a neves Roberto Alagna és Bryn Terfel duó adott elő.

Yuri Alexandrov szerint a Szentpétervári Kamaraopera nemcsak a főszerepek nagyszerű előadóival kápráztatja majd el a közönséget, hanem látványos díszleteivel és kosztümjeivel is. A közönség előtt megjelenik majd a Kelet meseszerű és csodás világa. A cselekmény a víz alatti királyságban, a dzsungelben, barlangokban és a mennyországban játszódik. A díszleteket Vyacheslav Okunev tervezte. A Gyöngyhalászoknak több változata létezik alapvetően eltérő befejezéssel. És hogy a Szentpétervári Kamaraopera milyen finálét tartogat? Azt a közönség maga fedezi majd fel.

I. felvonás

A tengerparton gyöngyhalászok rituális táncot járnak, miközben új vezetőt választanak. A kiválasztottnak tiszteletre méltó, erős fiatal harcosnak kell lennie, és végül Zurgára esik a választás. Megérkezik Nadir, és megtudjuk, hogy ő és Zurga gyermekkori barátok. Azonban Kandy templomába tett utazás során mindketten beleszerettek egy titokzatos nőbe. Hogy ne váljanak halálos ellenségekké, a barátok elváltak egymástól, és megfogadták, hogy soha nem keresik meg a gyönyörű idegent, Leilát. Most, sok hónap után újra találkoznak, és egyikük sem tudja, hogy még mindig barátok vagy már ellenségek. Nadir visszatér, és úgy hiszi, legyőzte szenvedélyét. Bár egyikük sem felejtette el a templomban történteket, ismét lemondanak Leiláról a barátságuk érdekében.

Egy csónak közeledik, amely Leilát hozza, akinek arca egy hosszú fátyollal van eltakarva. Az ősi hagyomány szerint a gyöngyhalászok minden évben egy távoli földről érkező gyönyörű nőt hoznak, mert úgy hiszik, hogy éneke megvédi őket a gyöngyhalászat során a gonosz szellemektől. Zurga elmagyarázza, hogy Leila arcának rejtve kell maradnia, és sorsa az, hogy lemondjon a szerelemről. Ha a szenvedélynek enged, halál vár rá; de ha hű marad a fogadalmához, istennővé válik. Leila esküt tesz, miközben felismeri Nadirt a tömegben, és rájön, hogy ő az elveszett kedvese. Zurga, észrevéve Leila hirtelen reakcióját, megkérdezi, miért reszket a keze és miért ver gyorsan a szíve. Ha fél, mondja, még mindig elmehet. Leila azonban esküvel erősíti meg, hogy teljesíti fogadalmát. Nourabad pap Leilát a szentélybe vezeti, ahol énekelni fog. Megkezdődik a gyöngyhalászat… Nadir hamarosan rájön, hogy a papnő ugyanaz a gyönyörű idegen a templomból. Szenvedélye újra fellángol, és tudja, hogy már nem képes ellenállni, mivel már egyszer megszegte fogadalmát azzal, hogy titokban követte Leilát, és a sötétben hallgatta énekét.

II. felvonás

Leszáll az éj. Nourabad egy eldugott, védett helyre vezeti Leilát, ahol megpihenhet, és újra emlékezteti fogadalma fontosságára. Leila biztosítja, hogy megérti a hűség jelentését. Évekkel ezelőtt, amikor még gyerek volt, egy férfi menekült a kunyhójukba, hogy ellenségei elől bújjon. A rablók fenyegetései ellenére Leila nem árulta el a búvóhelyét. Hálából a férfi egy gyöngynyakláncot ajándékozott neki, amit egész életében megőrzött. Nourabad távozik, és Leila, egyedül maradva, a szerelemről álmodik. Hirtelen megjelenik Nadir. Bevallja, hogy a fogadalmuk ellenére nem tud tovább futni a szerelem elől. Leila figyelmezteti, hogy távozzon, mert boldogságuk lehetetlen, hiszen ő papnő, és mindkettejük élete veszélyben van. Nadir ragaszkodik hozzá, hogy szerelme erősebb, mint bármilyen fogadalom vagy félelem. Leila viszont bevallja, hogy ő is szerelmes. Megbeszélik, hogy másnap este újra találkoznak.

Hirtelen Nourabad zavarja meg őket, aki a törzset hívja össze, és bűnözőknek nevezi őket. Nem lesz kegyelem! Nadir megpróbálja megvédeni Leilát, és minden felelősséget magára vállal. Zurga, vezetői hatalmával élve, megpróbálja megmenteni barátját, és elrendeli, hogy engedjék el őket. Vezetőként az ő szava a végső. Azonban mielőtt Nadir és Leila távozhatnának, az áruló Nourabad követeli, hogy Leila, aki megszegte fogadalmát, felfedje arcát, hiszen elvesztette papnői szentségét. Nourabad letépi Leila fátylát, és Zurga felismeri benne a templomi szépséget. Dühében Zurga rájön, hogy Nadir elárulta, és bosszúvágy ébred benne. Leilára és Nadirra szörnyű halál vár, mert az istenek véráldozatot követelnek. Mindenki kétségbeesetten imádkozik Brahmához. Zurga egyedül marad, és mardossa a bűntudat, mert felismeri, hogy vak dühe elhomályosította ítélőképességét, és a két legfontosabb embert ítélte kegyetlen sorsra. Ekkor Leilát elé viszik, aki magánbeszélgetést kér tőle. Leila könyörög Zurgának, hogy mentse meg Nadirt, és felajánlja, hogy helyette ő vállalja a büntetést, mivel úgy véli, hogy ő az egyedüli felelős. Leila biztos benne, hogy Zurga kegyelmet gyakorol, ám könyörgése csak tovább szítja a féltékenységet. Zurga dühében kiáltja: ő is ugyanolyan szenvedéllyel szereti Leilát, mint Nadir.

Leila átkozza Zurgát a kegyetlensége miatt, azt állítva, hogy bűne nem az ő fogadalmának megszegésében rejlik, hanem abban, hogy valaki mást választott. Kétségbeesésében Leila kihívja Zurgát, mondván, hogy még a halál sem állhat közé és Nadir közé. Nourabad megjelenik, hogy Leilát az áldozati máglyához vezesse. Leila leveszi gyöngynyakláncát, és átadja a papnak, megkérve, hogy juttassa el azt az anyjának. Leilát kiviszik a kivégzésre. Zurga, felismerve a nyakláncot, amelyet egykor ő adott, megragadja azt Nourabad kezéből. Zavart állapotban rájön, hogy Leila az a lány, aki egykor megmentette az életét.

Hajnalodik. A gyöngyhalászok készülnek végrehajtani a Brahma nevében történő rituálét. Nourabad üdvözli a napfelkeltét, és a bűnösök ítéletének pillanatát. Azonban a rituálét Zurga megszakítja, aki bejelenti, hogy tűz ütött ki a faluban. Arra kéri az embereket, hogy hagyják el a foglyokat, és mentsék meg gyermekeiket a lángoktól. A gyöngyhalászok pánikszerűen elmenekülnek. Zurga kiszabadítja Nadirt és Leilát, bevallva, hogy ő maga gyújtotta a tüzet. Arra ösztönzi őket, hogy meneküljenek, mert az ő boldogságuk gondolata fénnyel tölti el a lelkét. Zurga azonban készen áll arra, hogy hátramaradjon, és szembenézzen a törzs haragjával.

A gyöngyhalászok visszatérnek, és Zurgát árulónak kiáltják ki, majd a tűzhöz vonszolják őt. Nadir és Leila ráébred, hogy nem hagyhatják magára Zurgát, mert nem lehetnek boldogok barátjuk életének árán. Zurga, Leila és Nadir együtt lépnek be az áldozati máglyába.