
Keserédes komédiák
Walking Mad, Cacti, Sad Case
Részletek
Dátum
Nap
,
Kezdés ideje
–
Befejezés ideje
Helyszín
Ajánló
Korhatár
Előadások
Bemutató: 2001. május 17.
Walking Mad
Johan Inger, a Cullberg Ballet korábbi művészeti vezetője, a Svéd Királyi Balett és a Holland Táncszínház (NDT) egykori táncosa a nagyhatású Jiří Kylián ösztönzésére csaknem negyed százada mutatkozott be koreográfusként. Első próbálkozását (Mellantid) azonnal siker koronázta, melyet számos újabb koreográfia követett, például 2001-ben a Ravel Bolerójára kilenc táncossal színpadra álmodott Walking Mad. A darab a szókratészi elvet tükrözi, miszerint: „A legnagyobb áldások az őrület képében találnak ránk.” A lélegzetelállító táncműért Johan Inger még ugyanebben az évben elnyerte a legjobb előadásnak járó Lucas Hoving-, valamint a Danza & Danza díjat. „Ravel híres Bolerójának erotikus, már-már giccses története késztetett arra, hogy megvalósítsam saját elképzelésem. Szinte azonnal eldöntöttem, hogy különböző kapcsolatokról fog szólni különböző helyzetekben. Egy falat álmodtam, amely a minimalista zene alatt átformálja a teret, hogy kisebb tereket és helyzeteket hozzon létre. A Walking Mad utazás, melyben saját félelmeinkkel, vágyainkkal és a lét könnyűségével szembesülünk” – nyilatkozta a koreográfus.
Cacti
Alexander Ekman koreográfus olyan témát dolgoz fel a kortárs tánc színpadán, mellyel önmagát is meghatározza: magát a kortárs táncot. A darab szenvedélyesen, gyakran fergetegesen szedi ízekre a tánc modorosságát. Tizenhat táncos áll láthatóan dermedten óriási Scrabble-kockákon. Míg a vonósnégyes játszik és ironikus hangú próza hangzik el, a táncosok rohangálnak, elesnek, vonaglanak, és megpróbálnak kiszökni láthatatlan börtönükből. Végül mindegyik szerez magának egy kaktuszt. Ritmusjáték táncosok és zenészek között.
Sad Case
„Utólag vesszük csak észre, hogy az energia minden. Amikor a Sad Case-en dolgoztunk 1998-ban, Sol terhessége már előrehaladott állapotban volt, az érzelmek és a hormonok az egekben jártak. A nevetés, az őrület és az előttünk álló ismeretlen adta izgalom növelte hormonszint maga volt e mű köldökzsinórja” – emlékszik vissza a balett keletkezésére az angol Paul Lightfoot, aki partnerével, a spanyol származású Sol Leónnal egyszerre jegyzi az előadás koreográfiáját, díszlet- és jelmeztervét. 2020-ig León művészeti tanácsadója, Lightfoot pedig művészeti vezetője volt a Holland Táncszínháznak (NDT), és közösen mintegy hatvan alkotást hoztak itt létre, köztük a Sad Case-t, melyre kétségkívül munkásságuk egyik főpilléreként tekinthetünk. A darabban a mexikói mambó zenére látható meglepő mozdulatok tükrözik a szatirikus és a komoly közötti feszültség folyamatos keresését. Az OPERA régi álma és terve vált valóra azzal, hogy a magyar közönség számára is láthatóvá tette ezt az ellenállhatatlan, modern táncdarabot.