Messiás

Bevezetés

Händel életművének egyetlen valóságos „egyházi” oratóriuma, a Messiás nem tartalmaz hagyományos értelemben vett drámai cselekményt, nincsenek benne összeütköző felek, sőt valójában még csak szerepek sem. A „nemes szórakozásnak” szánt oratórium, amelynek szövege ó- és újtestamentumi részletek kreatív egymás mellé illesztésével, figyelmes tömörítésével és gyöngéden körültekintő igazításaival állt össze, mégsem oly egyértelműen kakukktojás itt, mint netán elsőre gondolnánk. S korántsem csupán azért, mivel már Händel életében sem kizárólag csak megszentelt falak között, de éppígy színházakban is megszólaltatták a Messiást. Hanem mivel a mű, amelynek interpretációtörténetét oly hosszú időn keresztül az előadói apparátus növelésének néha már-már megalomán jegyeket tükröző motívuma uralta, újabban meghódította az operaszínpadokat. Ennek legnevezetesebb és divatteremtő (s immár Budapesten is serkentőnek bizonyult) példája okvetlenül Claus Guth 2009-es rendezése volt a bécsi Theater an der Wienben: összefüggő, jelen idejű és hétköznapi történet formálásával-hozzáadásával, s mégis hűen a mű szelleméhez, spirituális töltetéhez. A Messiás ugyanis (akárcsak a programszerűen az operával szemben koncipiált és életre hívott oratórium műfajának számos más darabja) meglepően jól viseli a színpadi létet. Mi több, úgy tetszik, a XXI. századi operaházi közegben inkább megleli a maga helyét, mint Händel egyik-másik operája.

László Ferenc (Opera138)

A mű keletkezése és a mozarti változat

Händel 1741 augusztusától foglalkozott a Messiás-téma megzenésítésével, és mindössze huszonnégy nap alatt készült el vele, igaz, kölcsönzött a saját korábbi darabjaiból is részeket. Szövegét Charles Jennens (1700–1773) angol költő közreműködésével állította össze. A komponista ezt a darabot szánta dublini bemutatkozásának, miután Devonshire hercege, Írország kormányzója meghívta egy jótékonysági előadás-sorozatra, az ottani kórház és más intézmények javára. A bemutatóra 1742. április 13-án került sor egy újonnan megnyitott koncertteremben, a Neal’s Music Hallban. A londoni bemutatót 1743 tavaszán tartották a Covent Gardenben, s ezután szokássá vált, hogy az oratóriumot jótékonysági céllal minden évben előadják a Foundling Hospital (lelencház) kápolnájában. Händel életében összesen harmincnégyszer csendült fel, mindannyiszor az árvaház javára. A Messiásnak rövid idő alatt egyre nagyobb lett a népszerűsége. Nagy-Britanniában szokássá vált, hogy a Messiás legismertebb részlete, a kórus által előadott „Halleluja” alatt a közönség állva hallgatja a zenét. A szokás eredete II. György királyhoz (1683–1760) fűződik, aki a londoni premier előadásán felállt a „Halleluja” hallgatása közben, a közönség pedig követte őt.

Händel nagy oratóriumai közt a Messiás az egyetlen, amelynek nincs tulajdonképpeni története. Nem drámai oratórium ez, nem Krisztus életét meséli el, és nincs közvetlen köze a liturgiához sem. A szövegek nagy része ótestamentumi prófécia és zsoltár, nem Krisztusról van benne szó, hanem a Messiásról, a várt, a majdan eljövő, megfoghatatlan alakról. A három rész a Messiás történetét idézi meg. Az első rész a Krisztus előtti időkről és a Megváltó születéséről, a második a szenvedéstörténetről szól, a harmadik rész pedig a megváltásról elmélkedik. Händel és Jennens szövegösszeállítása úttörő annyiban, hogy valószínűleg első ízben vállalkozik arra, hogy Krisztus életét egyetlen oratorikus műben foglalja össze. A hasonló témájú korábbi darabok vagy csak a születésről, vagy csak a passióról szólnak, vagy Jézus életének egyes szakaszairól. Minthogy mindenki számára ismert maga az evangéliumi történet, Händel nem alkalmazott drámai dialógusokat, sem pedig elbeszélő figurát. Mindez azonban nem lehetett gátja annak, hogy a Messiás zenéjén is lépten-nyomon áttörjön a drámaiság. Magától értetődő ez a passiótörténetben; Händel azonban a többi részben is drámai módon állítja szembe a fogalmakat, kifejezéseket vagy az elmélkedések egyes részleteit. Händel az első bemutató után, és majd a későbbiekben is, egyre több módosítást hajtott végre a Messiáson, amely változtatások oka főleg a mindenkori előadói apparátushoz való igazítás volt. Az eredeti zenekar huszonöt vonósból, két oboából, két fagottból, két trombitából és üstdobból állt, a continuót csembaló adta, a kórus 20–25 fős volt. Később egyre monumentálisabb együttessel adták elő a darabot.

Az Operaházban elhangzó verzió Wolfgang Amadeus Mozarté, mely először csupán harminc évvel Händel halála után, 1789. március 16-án szólalt meg Bécsben. Mozart Messiás-változatából, mely Gottfried van Swieten báró megrendelésére született, elsősorban nem az derül ki, ő maga miképp gondolkodott Händel művéről, inkább az, milyen lehetőségekkel rendelkezett van Swieten muzsikus társasága. Ez az 1789-es volt a Messiás történetében az az előadás, mely a legradikálisabban hatott a mű további alakulására. Gottfried van Swieten báró, aki később lefordította Haydn A teremtés című oratóriumát, az 1760-as években volt diplomata Londonban, ahol óriási Händel-rajongó lett. Több műve mellett a Messiás kottáját is hazavitte Ausztriába. Van Swieten 1779-től kezdve évente mutatott be jótékonysági céllal Händel-oratóriumokat.

A Messiáshoz Mozartot kérte fel, hogy egészítse ki a kíséretet, és írja át a trombitaszólamokat, melyek a 18. század végére az új hangszerek adottságai miatt gyakorlatilag lejátszhatatlanokká váltak. A báró Randall és Abell kiadása alapján és Daniel Ebeling német fordításával lemásoltatta a kottát, mely tartalmazta a vonós szólamokat és Händel dinamikai és tempójelzéseit, valamint üresen hagyott sorokat. Mozart ide írta a saját fafúvós, rézfúvós és vonós szólamait; amelyik eredeti fúvós szólamot meg akarta tartani Händeltől, azt ide másolta Randall és Abell kottájából. Bizonyos áriák más hangfajú énekesekhez kerültek, mint ahogy Händel megírta. A hat tenor szólót két szoprán között osztotta el. A „Rejoice” („Erwach”) kezdetű eredetileg szoprán tételt tenornak adta, a ”But who may abide” („Doch wer wird ertragen”) tételt pedig basszusnak. Van Swieten és Mozart húzásokat is végzett. Kihagyták a ”Let all the Angels of God” kezdetű kórustételt és a ”Thou art gone up on high” áriát. Mozart ez utóbbi helyett az ”If God is for us” („Wenn Gott ist für uns”) kezdetű szoprán áriát recitativo accompagnatóval helyettesítette, amit ő maga komponált. A ”The trumpet shall sound” („Sie schallt die Posaun”) tétel rövidített változatában pedig a trombita nehéz szólamát kürttel helyettesítette. Mozart fúvós kiegészítése két fuvolából (és egy pikolóból), oboából, klarinétból, fagottból és kürtből áll. Az eredeti két trombita és timpani mellett, három harsona került a Nyitányba és a ”Since by man came death” („Wie durch einen die Tod”) kórustételbe. A kor ausztriai gyakorlata szerint a harsonák az alt, tenor és basszus énekes szólamot játszották.

Mátrai Diána Eszter (Teri Noel Towe nyomán)