Wolfgang Amadeus Mozart

Parázsfuvolácska

MVM Pikoló Program

kortárs Daljáték 4
, –
Eiffel Műhelyház – Bánffy Miklós terem
Az előadás hossza szünettel
  • I. rész:
  • Szünet:
  • II. rész:

Nyelv magyar

Felirat magyar, angol

Mozart operája mese felnőtteknek. A mesés elemek, Tamino és Pamina próbatételei, Papageno nevetésre fakasztó jelenetei, és nem utolsó sorban Mozart varázslatos zenéje kiválóan alkalmas arra, hogy közelebb hozza a gyermekeket is az opera világához. Mindössze megfelelően kell tálalni számukra a művet. Lackfi János, a kiváló költő és gyakorló édesapa segített nekünk, hogy kimondottan a kisebbek számára újragondoljuk, újraírjuk A varázsfuvolát. Attrakcióra készen várjuk a kisebbeket a porondon!

Cselekmény

Mozart és Schikaneder fantasztikus operája, a Varázsfuvola újraálmodva!   
A gyerekek ezúttal Sarastro Cirkuszában izgulhatják végig Tamino herceg és Papageno történetét. Bohócok, akrobaták, légtornászok, késdobálók, tűznyelők, varázslók és Mozart halhatatlan dallamai… Akár a mesében! Ahogyan a színpad cirkuszi kavalkádjában a gyűlölség és a szeretet tüze fellángol, úgy árad a varázslat a nézőtérre és éleszt parazsat a nézők szívében… 
A több mint kétszázhúsz esztendeje töretlen népszerűségű darab kifejezetten a kisiskolás korosztály számára készült változata az Erkel Színház színpadán – Lackfi János friss verses szövegével, Toronykőy Attila rendezésében.

Média

Kritikai visszhang

„Egészen életrevaló és szerethető kis előadás kerekedett Toronykőy Attila rendezéséből. Helyes a bohóc-Papageno és a bohóc-Tamino, helyesek a kiskamasz artisták, s persze helyesek a világító varázstollaikat lóbáló csöppségek a hatalmas nézőtéren.”
László Ferenc, Magyar Narancs

Operakalauz

A rendező gondolatai

A varázsfuvola számomra egy megfejthetetlen darab. Valószínűleg Mozart zsenialitása és Schikaneder „marketingcentrikus” együttműködése által jöhetett létre ilyen összetett és egyszerű, magasztos és primitív, felfoghatatlan és egyértelmű alkotás. Az operairodalomban kevés olyan mű van, amelyik megengedi a rendező számára a szabadságot, a szabad gondolkodást. Vagyis akár a Holdon, akár a tenger alatt játszódik a történet, megállja a helyét. Mi egy cirkuszba helyeztük az immár címet cserélt Parázsfuvolácskát, ahol Sarastro a nagy varázsló, az Éjkirálynő a levegő ura, Papageno, Tamino és párjaik a bohócok, Monostatos a késdobáló, Sprecher a Porondmester, és persze az állatok, amiket Tamino megszelídít. Minden rendelkezésre áll, hogy egy igazi, izgalmas cirkuszi előadás jöjjön létre Mozart friss, mai zenéjével.

Toronykőy Attila

A cirkusz

„Panem et circenses!”, azaz „Kenyeret és cirkuszt!” – hangzott a római birodalom egyik híres mondása valamikor időszámításunk kezdete táján. Valóban, az embereknek a mindennapi betevő falat biztosítása mellett ősidőktől fogva igénye volt a hétköznapokból kiragadó látványosságokra, a játékokra. Rómában már az első századokban nagy cirkuszépületeket emeltek, ahol több százezer ember nézhette végig a látványos lovasjátékokat, állatküzdelmeket, csatajeleneteket, a gladiátorok véres párharcait. A cirkusz neve is ezekből az időkből ered, hiszen a „circus” szó kört, kör alakú épületet is jelent. A római birodalom bukása után, a középkorban a cirkuszokhoz hasonló intézmények nem működtek, de kisebb-nagyobb mutatványos csoportok rótták az utakat, meg-megállva a városokban, be-betérve a várurakhoz, hogy érdekes, látványos előadásokkal szórakoztassák az embereket. Voltak köztük zsonglőrök, tűznyelők, szemfényvesztők, énekmondók.

A ma cirkusznak nevezett szórakoztató műfaj közvetlen előzményeit éppen Mozart és Schikaneder korában találjuk meg Angliában. Egy Philip Astley nevű volt lovassági tiszt 1768-ban megnyitotta londoni körszínházát, ahol elsősorban bámulatos lovasbemutatókat tartottak, a lovas jelenetek között pedig bohócok, kötéltáncosok, artisták szórakoztatták a közönséget. A kör alakú cirkuszporond is Astley ötlete volt: a közönség így minden oldalról egy időben figyelhette a mutatványt. Az ilyen változatos, látványosságokat felvonultató lovas műsor hamar népszerű lett nemcsak Európában, de Amerikában is. Egyre-másra szerveződtek cirkuszos vándortársulatok, amelyek kör alakú sátraikat hol itt, hol ott állították fel; gyakran apáról fiúra szállt a társulat vezetése, így alakultak a híres cirkuszos dinasztiák. Magyarországon az első állandó játszóhellyel rendelkező cirkusz 1871-től a Barokaldi Cirkusz volt a budapesti Városligetben, ez az épület már nem áll, ám helyétől nem messze emelkedik a Fővárosi Nagycirkusz épülete, amely 1972-ben épült.

Csákovics Lajos