A trubadúr

A spanyol drámaíró, Antonio García Gutiérrez A trubadúr című legsikeresebb színműve nyomán született Giuseppe Verdi szintén egyik legsikeresebb operája, amelyet a Nemzeti Színház az ősbemutatót követő évben, 1854-ben már műsorra is tűzött. Később a Magyar Királyi Operaház 1884-es megnyitása után szinte azonnal bemutatta, miközben hihetetlen módon erre az időre más dalszínházakban megcsappant iránta az érdeklődés. Arturo Toscanini 1902-es felújításainak köszönhetően azonban új erőre kapott, és ma már és ma már a nemzetközi repertoár oszlopa lett. A szerteágazó melodráma különféle bizarr események kimeríthetetlen tárháza: üldöztetés, máglyahalál, gyermekgyilkosság, féltékenység, bosszúvágy, titkok, öngyilkosság, kivégzés, testvérgyilkosság… Verdi népszerű operájának hősei szinte elképzelhetetlen földi poklot élnek meg, amit részben a sors, részben azonban saját vágyaik és bosszúszomjuk teremt meg számukra. Kesselyák Gergely karmester–rendező népszerű Nabucco-produkciója után ismét elvontabb, univerzálisabb szinten jeleníti meg az olasz operairodalom egy másik, újabb és újabb értelmezést kínáló remekművét, amelyben az önmagunk által teremtett pokol bugyraiban szenvedésre ítélt lelkünk Manrico, Luna, Leonora vagy Azucena szerepét öltheti magára. A Kesselyák-rendezte produkciót az a Rajna Martin dirigálja, aki karmesteri inspirációját épp egy Kesselyák-vezényelte előadásból származtatja.