Farsangi lakodalom
Részletek
Ajánló
Több tucat ember kerül karanténba a zord időjárás miatt. Forrnak a szenvedélyek, egymásba szeret, akinek nem kéne, és kiszeret egymásból, akinek viszont párt kéne alkotnia. A bezártságban sok minden kiderül a másikról, a meghiúsult farsangi lagzi helyett napokig tartó karanténparti veszi kezdetét. Poldini Ede 1924-ben bemutatott vígoperája ötven év szünet után 2022-ben tért vissza az OPERA repertoárjára. A darabot a közelmúlt járványhelyzete teljesen új színekkel festette át, mindannyiunk számára ismerős pillanatok és lélekállapotok sorjáznak, hogy jót tudjunk nevetni magunkon, és azon, hogyan töltöttük el ezt időszakot a négy fal közé zárva.
Előadások
Bemutató: 2022. február 19.
Cselekmény
Első rész
1. jelenet
Nagy a sütés-főzés Zsuzsikáéknál, a lány eljegyzésére készül az egész ház. Várják a vőlegény, Bükky Jónás érkezését. Csak épp Zsuzsika nem készülődik, mert a fiú, akit anyja, a ház nagyasszonya kiszemelt a számára, neki cseppet sem tetszik. Még egy másik előre nem látott esemény is keresztezi a nagyasszony terveit: sűrű pelyhekben hull a hó, az utak járhatatlanok, és a rengeteg meghívott vendég közül egyetlenegy sem tudott a hótorlaszon keresztülvergődni. Érkeznek azonban helyettük mindenfelé elakadt, félig megfagyott utasok a vendégszerető házba. A vendégek közé csöppen az ugyancsak ide tévedt csurgói diák, Kálmán, aki vidámságával szinte egy csapásra elűzi a szomorúságot. Nagy mulatozás veszi kezdetét.
2. jelenet
Kálmán eközben folyamatosan Zsuzsika társaságát keresi. A lány inkább csak az illem kedvéért menekül előle. Végre találkoznak, és beteljesedik szerelmük. A diák szerelmes versét azonban megtalálja a nagyasszony, és nyomban férjét hívatja, hogy most már igazán vessen véget ennek a tűrhetetlen helyzetnek, és tegye ki Kálmán szűrét. Az addig béketűrő Péter most a sarkára áll, és ellenkezik az asszonnyal: az ő házában vendéget bántani nem lehet! A nagyasszony erre hangot és taktikát változtat. Amúgy is szemet szúr neki, hogy Zoltán katonatiszt úr is egyre a bánatos szívű Grófnő körül sóhajtozik. A Grófnőtől azt kéri, foglalja le Kálmán diákot, Zoltánnak meg szavát veszi, hogy Zsuzsikát fogja szórakoztatni egész este.
Második rész
1. jelenet
A szerelmes szívek megtalálják az egymáshoz vezető utat, és amikor Zsuzsika anyja újból a szobába lép, ismét az eredeti szerelmespárokat találja egymás mellett. Erre gyorsan az egész vendégsereget rászabadítja a leleplezett szószegőkre, és itt kerül sor a másik szobában elkezdett zálogosdi játék legizgalmasabb részére: a zálogok kiváltására. Amikor már tetőfokára hág a jókedv, megkapják a hírt, hogy elállt a hóesés, másnapra járhatók lesznek az utak. A vendégek, akik nemrég még vigasztalhatatlanok voltak a hó okozta fogságuk miatt, most legalább annyira búsulnak amiatt, hogy tovább mehetnek. Kálmán ötletére belecsapnak a búcsúéjszakába, ahol szabad a zálogkiváltás és a csók.
2. jelenet
Másnap délelőtt végre megérkezik Bükkyné, ám Jónás fia nélkül. Mert mint kiderül, Jónásnak megvolt már az eljegyzése, a hó miatti fogságban beleszeretett a vendéglátó leányába. Most az egyszer kapóra jön a nagyasszonynak, hogy Zsuzsikát és Kálmánt megint együtt látja. Gyorsan bemutatja a diákot Bükkynének mint Zsuzsika vőlegényét, nehogy ő tűnjön vesztesnek. A fiatalok boldogan röppennek egymás karjába, de kiderül, hogy a nagyasszony csak Bükkyné előtt nem akart szégyenben maradni. Végül azonban hamar feladja a fiatalok szerelmét akadályozó makacsságát, így Zsuzsika és Kálmán egymáséi lehetnek. Az indulófélben levő vendégeket pedig ott tartják, most már valódi eljegyzésre.
Média
Kritikai visszhang
„A történet mindenekelőtt vicces, szellemes és szórakoztató. Mintha egy 30-as évekbeli filmvígjátékot látnánk, amiben nem is csalódunk."
Rolf Fath, Opera Lounge
Operakalauz
Bevezetés
Sajt, amelyben több a lyuk, mint a sajt: valami ilyesminek tűnhet első pillantásra a magyar operairodalom, amelyből teljes korszakok és zsánerek hiányozni látszanak. A benyomás sajnos nem is alaptalan, ám az összkép azért árnyalható és javítható is. Merthogy nemcsak Erkel volt, majd hosszú szünet után Bartók és Kodály, hanem számos olyan szerző is, aki egy vagy több művel ugyancsak megjelent a repertoáron, még sikert is aratott, de aztán az ízlésváltozások és a rendszerváltások, no meg a nagyobb vonzerővel rendelkező nevek a feledés homályába takarták őket. A magyar operai közvélekedés, amely sokszor még Erkelt is restelli, nemigen tud megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy a kisebb alkotókat is megilleti a hely a nap alatt, vagyis a műsorrenden. Pedig ha a németek előveszik olykor Lortzingot, az olaszok Montemezzit vagy a franciák Lalót, akkor tán nekünk sem haszontalan fölkutatni operairodalmunk kisebb értékeit.
Talán kissé pikáns, hogy ezt éppen a Farsangi lakodalom kapcsán hangsúlyozzuk, hiszen ez a vígopera, habár igen sikeresnek bizonyult a húszas években, de egyszersmind anakronisztikusnak – vagy akár egyenesen reakciósnak – tetszhetett már a saját korában is. Elvégre Bartók és Kodály kortársi szomszédságában Poldini mindössze magyaros, sőt magyarosch zenés színpadi művet alkotott, amelynek ráadásul lényegadó és persze nosztalgikus közege nem más, mint a vendégváró nemesi udvarház. Majd’ száz év múltán azonban már igazán megengedhetjük magunknak azt a luxust (és azt a méltányosan értékelő gesztust), hogy kedves és ártatlan érdekesség gyanánt vegyük ezt az operát, amelytől sem a Háryt, sem a magyar zenei ízlést nem kell félteni. S ha némiképp keresett is az a báj, amely Poldini legsikeresebb művét jellemzi, azért Kálmán diák dala, a „Jártam künn a zivatarba[n]” minden magyar nótás jegyével együtt is tartósan hálás tenorszám marad. Az opera egészének biedermeier hangulata pedig akkor is kedélyesen elandalíthat minket, ha közben jól tudjuk: az említett korstílus megnevezéséhez indokolt lenne odaillesztenünk a neo előtagot. Lazítsunk. A Farsangi lakodalom igazán nem késztet minket kulcskeresésre, még ha fent a színpadon egy darabig lázasan kutatják is a gazdasszonyi kulcscsomót.
László Ferenc (Opera138)
Összezárva mindenki egyenlő – a rendező gondolatai
Egy kisebb társaság kerül karanténba a zord időjárás miatt. Forrnak a szenvedélyek, a bezártságban sok minden kiderül a másikról, a meghiúsult farsangi lagzi helyett napokig tartó karanténparti veszi kezdetét, ahol a szedett-vedett társaság egyre inkább közösséggé alakul, és árgus szemekkel figyeli Kálmán, a csurgói diák és az érzékeny, ám lázadó Zsuzsika tiltott szerelmét. Persze mások is szerelembe esnek közben, felfalják a készleteket, éjt nappallá téve buliznak, hogy aztán a karantén végén minden a helyére kerüljön.
A Farsangi lakodalom volt egykor „A magyar vígopera”, de azóta elfelejtődött, és vastag porréteg rakódott a műre. Van azonban ennek az operának egy szomorú aktualitása, ami árnyalja is a „vígjáték” címkét, és ami újabb jelentésréteggel, gondolati és érzelmi töltettel ruházza fel: a hóvihar miatti bezártság, egy tulajdonképpeni karanténhelyzet, mely eszünkbe juttatja a világjárvány okozta, a mi mindennapjainkat is meghatározó bezártságot. Az OPERA mostani produkciójához a jelen lélektani tapasztalataiból kiindulva készült ez az átdolgozás, melyben megváltoztak a karakterek motivációi, a tömeg- és hatalmas kórusjelenetekből hatszereplős kamaradráma let szürreális figurákkal. A vígjátékban mintegy ellenpólusként hangsúlyossá válik egy keserű szál, a Grófnő és a katona csehovi melankóliát idéző románca is. A nagyasszony figurájában pedig szinte minden pszichés tünetet felfedezhetünk, amiket az utóbbi nyomasztó időszak hozott. Házassága majdnem tönkremegy, kislánya lázadása majdnem tettlegességig fajul, amin nevethetünk is, a végkicsengés mégsem felhőtlen.
Almási-Tóth András