Háry János

Egy évszázaddal ezelőtt a világ először találkozott ezzel a figyelemre méltó színpadi opusszal – egy olyan művel, amely hamar a 20. századi zenei újítás egyik megkerülhetetlen darabjává vált. Az 1926-ban bemutatott daljáték mérföldköve a magyar zenetörténetnek: komponistája, Kodály Zoltán azon törekvését teljesítette be, hogy az ősi időkből származó magyar népdal a klasszikus zenével azonos helyre kerülhessen ugyancsak ekvivalens értékei okán, tehát a nemzet Operaházának színpadára. A népdalokra felfűzött magyar historikus mese néhol a sci-fi, néhol az abszurd, máskor pedig fájdalmas történelmi valóság elemeit ötvözi, de a hazaszeretet és tiszta szerelem szilárd talaján áll. A százéves darab főszerepeit két határon túlról származó művészünk énekli: a székely Sándor Csaba és a felvidéki Balga Gabriella. De erdélyi születésű művész is rendezi: a miskolci Nemzeti Színházat igazgató Béres Attila első operaházi produkciója tiszteletben tartja az eredeti mű szellemiségét, miközben nyitott a jelen lehetőségeire. Ez a centenáriumi színrevitel arra hívja a közönséget, hogy újra felfedezze az opera időtálló szépségét, kulturális jelentőségét és rendkívüli képességét arra, hogy a zene egyetemes nyelvén keresztül hidat építsen múlt és jelen között. A pulpitus mögött pedig Halász Péter, az OPERA első vendégkarmestere, korábbi főzeneigazgatója áll.