Kacsóh Pongrác

János vitéz

kortárs Daljáték 8
, –
Eiffel Műhelyház – Bánffy Miklós terem
Az előadás hossza szünettel
  • I. felvonás:
  • Szünet:
  • II. felvonás:
  • Szünet:
  • III. felvonás:

Nyelv magyar

Felirat magyar, angol

„Be szép is ez a mese. Kacsóh Pongrác a költő nyomán haladva nem törölte le durva kézzel a szép mese hímporát, csodálatos, szép muzsikája magyarságával, őszinte népies hangvételével élesen külön-bözik minden eddigi operettzenétől” – számol be az Újság című lap a János vitéz 1904-es ősbemutatójáról. Jóllehet hihetetlennek tűnik, a címszerepet a nagy színész-egyéniség, Fedák Sári játszotta. „Amikor elénekeltem az »Egy rózsaszál szebben beszél«-t, már eldőlt a darab sorsa. Mindenki sírt a nézőtéren, én is velük.” A János vitéz 1931-es operaházi bemutatója óta alig volt olyan évad, hogy kimaradt volna a műsortervből, 2023-ban pedig Petőfi Sándor születésének 200. évfordulóját ünnepelte vele méltó módon.

Cselekmény

I. felvonás

Huszárok érkeznek a faluba, hogy legényeket toborozzanak. Kitört a háború, a törökök megtámadták Franciaországot, és a huszársereg csatába indul a francia király megsegítésére. Behozzák a háromszínű lobogót, hogy a lányok felpántlikázzák, de
megjelenik Bagó, aki reménytelenül szerelmes Iluskába, a falu legszebb virágszálába, és elvezeti hozzá a huszárokat, hogy ő pántlikázza fel a magyar zászlót. Szegény kis árvát csak kínozza gonosz mostohája, egyetlen boldogsága a másik árva, a derék bojtárlegény, Kukoricza Jancsi szerelme. De a gonosz mostoha felbéreli a csőszt, hogy hajtsa tilosba Jancsi nyáját, és csődítse oda a falu népét. Jancsinak menekülnie kell. Búcsút vesz Iluskájától, beáll huszárnak, és megy világot látni. De megígéri Iluskának, hogy sohasem felejti el, és száz halálból is visszajön érte.

II. felvonás
A francia királyi udvarban nagy az izgalom, Bartolo, az udvarmester távcsővel figyeli a csata állását, és közvetíti a királylánynak. Ekkor megérkezik huszárai élén Kukoricza Jancsi, és elkergeti a törököket. A király hősiességéért elnevezi János vitéznek, hálából pedig felajánlja neki fele országát és leánya kezét. Furulyaszó hallatszik, Bagó érkezik szomorú hírrel: Iluskát halálra kínozta a gonosz mostohája. Emlékül egy rózsaszálat hozott Iluska sírjáról. Jancsi megtört szívvel búcsút vesz a francia királyi udvartól, és Bagóval útnak indul, hogy a halálban felkeressék Iluskát.

III. felvonás
Jancsi és Bagó vándorútjukon elérkezik az Élet tavához, ahol különös szárnysuhogást hallanak. A gonosz mostoha rút boszorkány alakjában megpróbálja elcsalni őket a tó mellől, de Bagó felismeri, és Jancsi az Élet tavába dobja az Iluska sírján nőtt rózsaszálat. A tóból virágok, rózsák fakadnak, és előtűnik Tündérország, benne a tündérkirálynő: Iluska. A két szerelmes boldogan öleli meg egymást, Bagó búcsút vesz tőlük és elkéri Jancsi furulyáját. Iluska rábírja szerelmesét, hogy maradjon vele örökre Tündérországban. Jancsi beleegyezik, megkezdődik a tündéravatás, de Jancsit hazahúzza a szíve, hallja felcsendülni a furulyaszót, a faluba vágyik, haza, szép Magyarországba. Iluska Jancsija után szalad, és egymást átölelve, örök szerelemben egyesülve érkeznek haza.

Média

Kritikai visszhang

"És bár nem gyermekelőadásként hirdeti az Opera, Szabó Máté rendezéséről mégis az az első benyomásunk, hogy gyermekelőadás, s a prózai szöveg leporolása ehhez is jelentősen hozzájárul. (…) A huszárok mentéjén lévő szív alakú sujtás János vitéz esetében egyszerre jelenti az Iluska iránt érzett szerelmét és a faluja iránt érzett szeretetét. Ezért nem is csodálkozhatunk, hogy Tündérországot is kész otthagyni azért, hogy hazatérjen. Mindez pedig olyan természetességgel valósul meg Szabó Máté rendezésében, hogy eszünkbe sem jut, hogy történhetne másképpen is."
Jenei Péter, Pótszékfoglaló

"Szabó Máté az első felvonásban még megtartja a darab eredeti korát és környezetét, bár a Kukorica Jancsi által őrzőtt birkanyáj papírlapokon való egyenkénti ábrázolása révén azért a csipetnyi maiságot mindig igénylő gyermekközönség felé is kikacsint. Hasonlóan hat erre a korosztályra a jól animált vetített háttér. (…) A második felvonásban (…) a francia király udvarát mutatva már egy teljesen más korszakot, egy eltérő érát vetít a nézők elé a színpadkép. Az itt használt jelmezek egyenesen az ötvenes évek hangulatát idézik, az eddigiekhez képest jóval nagyobb hangsúlyt kap a színek kavalkádja, továbbá a meseszerűség. (…) Az előadásba a rendező részéről a szimbólumok használatának szándéka is megérkezik, hogy aztán a harmadik felvonás azokban igencsak bővelkedjen."
Ráth Orsolya, Deszkavízió

Operakalauz

Ahol a vágyaink lehetetlenből lehetségessé válnak – Rendezői gondolatok

A János vitéz a legmélyebb értelemben vett hazajutás képtelenségéről, majd annak csodálatos megvalósulásáról szól. Arról, hogy kik is vagyunk valójában. Arról, hogy egy magyar vitéz, aki egészen odáig jut, hogy ő lesz a francia király, a valóságban a falujából elűzött árva legény, aki szerelméért akár a sötétség birodalmába is elmerészkedik. Milyen otthon az, ahol nem lehetünk azzal, akit szeretünk? Milyen ott élni, ahol sem az emberek, sem a hely nem az, amit keresünk? Vagy amikor az együttélés környezete barátságos, mégis idegen? Amikor az együttlét mégsem okoz teljességet, és a hiány csak akkor szűnik meg, amikor végre visszajutunk oda, ahonnan elűzettünk. Legemberibb küzdelmünk, hogy önmagunktól elidegeníthetetlen vágyaink megvalósulása lehetetlenből lehetségessé váljon. Erről a fájdalmas bonyolultságról szól, zeng rendkívüli kedvességgel és humorral a János vitéz. A szeretettel teli, önazonos társaslét adta teljesség iránti végtelen sóvárgásról és annak eléréséről. Mely teljesség hiányában a létezés bárhol és bárkivel értelmetlen és élhetetlen.

Szabó Máté

Az ősváltozat

Habár a János vitéz 1931-es operaházi premierje óta több mint 700 alkalommal csendült fel az Ybl palotában és az Erkel Színházban, a 2023-as produkció igazi zenei kuriózumot kínál azoknak is, akik jól ismerik a művet. Az 1904-es Király színházi ősbemutató eredeti hangszerelése – a zeneszerző Vincze Zsigmond, a színház és a bemutató karmesterének munkája – ugyanis még sohasem hangzott fel a dalszínházban. Az operaházi bemutatóhoz anno az elsősorban operettszerzőként számontartott Buttykay Ákos hangszerelte át a daljátékot. 1949-ben az Operaház az akkori Városi (a mai Erkel) Színház számára készített felújítása a színházterem mérete és akusztikája miatt újabb hangszerelést követelt meg, így ott Kenessey Jenő karmester–zeneszerző új változata csendült fel, amit közel négy évtizeden át hallhatott a közönség. 1987-ben Dénes István karmester készített új zenekari partitúrát, az elmúlt két évtizedben látható előadásban pedig ismét a Kenessey-féle átdolgozás szólt.

Az OPERA legújabb produkciójához Rácz Márton karmester – aki a Magyar Művészeti Akadémia Művészeti Ösztöndíjprogramjának részeként már három olyan korszakos mű közreadását készítette el, mint a Mágnás Miska, a Lili bárónő és a Zsuzsi kisasszony – az intézmény felkérésére az eredeti kéziratok alapján rekonstruálta az 1904-es ősbemutató hangszerelését. Kacsóh kéziratos zongorakivonatai és az első előadások zenekari szólamanyaga másfél évtizeddel ezelőtt került a tapasztalt János vitéz-dirigens birtokába. Több – nem pótolhatatlan – hiány volt a szólamkottákban, amelyet a fennmaradt későbbi szólamanyagok és az 1904-ben nyomtatásban megjelent zongorakivonat hangszerelésre vonatkozó utalásainak összevetésével szinte maximális mértékben sikerült helyreállítani a hárfaszólam kivétel, melyet a források alapján Rácz Márton maga dolgozott ki.