Lakmé

„Azóta ott vándor ha jár, / Nem rejt veszélyt az éjhomály / Mert a lány kezében megszólal / Az édeshangú, zengő, / A csengő-bongó, bűvös csengettyű!” – énekli Léo Delibes Brit-Indiában, a szipojlázadás idején játszódó, napjainkban ritkábban színre kerülő operájának címszereplője. A szenvedélyes és expresszív zenéjű, de lágy harmóniákkal és keleti színezettel tarkított Lakmé egyik csúcspontja, a Csengettyű-ária önálló koncertszámként is népszerű a koloratúr szopránok estjein, ám a könnyed hangulatú(nak tűnő) dal a háború árnyékában kibontakozó tragikus szerelmi történet mentén igazából valójában egy sötét cselszövés eszköze. Egy másik népszerű részlet, a kontextusból gyakran kiragadott, legkülönfélébb műfajú és stílusú filmekben, reklámokban, sőt rapszámban is felcsendülő Virág-kettős dallamát pedig még azok is jól ismerhetik, akik Delibes operájáról sohasem hallottak. A híres duettet éneklő Lakmé és kísérője, Mallika, valamint két rivális angol tiszt sorsának nyomába ered a sokoldalú művész, Szemenyei János vidámabb hangvételű, a dumaszínház elemeit is felvonultató, afféle opera-beavató keresztmetszete, amely hiánypótlóként is szolgál, mivel a mű utoljára 1959-ben szerepelt a dalszínház repertoárján. Az újszerű formátum, amelynek a Lakmé egyfajta első falatja, az Opera Gyros címet kapta. Delibes operáját Mogács Dániel színész, humorista segít felrázni 70 évnyi álmából. A később sorozatba épülő produkciók díszletes-jelmezes keresztmetszetben szólalnak meg, körülölelve a történethez lazán kötődő stand up-monológokkal.