Tallér Zsófia / Szilágyi Andor / Szöllősi Barnabás

Leánder és Lenszirom

Meseopera 8
, –
Magyar Állami Operaház
Az előadás hossza szünettel
  • I felvonás:
  • Szünet:
  • II. felvonás:

Nyelv magyar

Felirat magyar, angol

Leánder, a kobold és Lenszirom királylány története sok varázslattal, megtörhetetlennek tetsző átokkal tarkított, fordulatokban gazdag, igazi jó mese. Szilágyi Andor mesejátékából Szöllősi Barnabás írt librettót; Tallér Zsófia Erkel-díjas zeneszerző az Operaház felkérésére komponált igényes, kifejező és szórakoztató zenéje pedig nem csak a gyerekek, de a felnőttek számára is élvezetessé teszi ezt az új magyar meseoperát, amely a 2015-ös szenzációs ősbemutatóból, reméljük, egyszer klasszikussá válik.

Cselekmény

I. felvonás

Leánder, a búskomor kobold 17 éve és kilenc hónapja tartja fogságban II. Bölömbér kerált, büntetésül azért, mert az véletlenül lenyilazta kedvenc macskáját és egyetlen barátját, Czirbolyát. Leánder szolgája Bogyó, az erdei manó, akinek közel tizennyolc éve más feladata sincs, mint a kerált kínozni. De mostanra kifogyott az ötletekből és könyörög gazdájának, hogy bocsássák a foglyot szabadon. A kobold macskájáért és a kerál szabadságáért cserébe elkéri Bölömbértől azt a valamit, amiről nem tudja, hogy van neki. A király megígér mindent, de csak akkor érti meg, hogy mit ajándékozott el, mikor hazaér a palotába és meglátja leányát, Lenszirom kerálkisasszonyt, aki épp a 17. születésnapját ünnepli. Bölömbér nem egy napig volt távol, ahogy ő hitte, hanem 17 évig és kilenc hónapig! Kalitkába zárja a lányát, és annak kérőjét, Mar-Szúr herceget kéri fel Lenszirom védelmére. Leánder eljön Lensziromért, és azonnal beleszeret a gyönyörű lányba, akit szintén elbájol a kobold szép hangja és kedves beszéde. Leánder elgyengül és nem viszi magával a lányt, de később szerelemtől vezérelve újra visszajön. Ekkorra már a pipogya Mar-Szúr darázskatonáival találja szemben magát. Legyőzi a sereget, Mar-Szúr is megfutamodik, de a döntő pillanatban Lenszirom megpillantja Leándert és csúfságától megrémülve arcába vágja a rózsát, amit a kobold ajándékba hozott. Leánder megszégyenülten távozik.

II. felvonás

Lenszirom és szolgálója Csibecsőr Töndér Negéd udvarában illemtanórákat vesz. Lenszirom rájön, hogy szerelmes Leánderbe, és a lányok elhatározzák, hogy megszöknek, mert Bölömbér kerálék itt akarják megtartani az esküvőt. Vőlegénye, Mar-Szúr herceg azonban beleszeret Töndér Negédbe. A lányok szökése után Negéd és Mar-Szúr együtt indulnak a szökevények után. Közben Leánder is megbocsát az arcába dobott rózsa miatt, és Lenszirom megmentésére indul Töndér Negédhez. Elkerülik egymást. A két lány megismerkedik az erdőben Bogyóval. A manó és Csibecsőr is egymásba szeret. Leánder megmentésére Bogyó csak egy módot ismer: ha Vaknadály segítségét kérik. Lenszirom el is megy hozzá, de csak szeme világa árán kap útbaigazítást: a szívét követve, vakon kell megtalálnia Leándert. Ez az áldozat feloldja Negéd átkát és Leánder visszaváltozik – egy jóképű – férfivá. Vaknadályt megfenyegetve még Lenszirom szeme világát is visszaszerzi, és így járul Leánder és Lenszirom, Bogyó és Csibecsőr áldásért a királyi pár elé. Töndér Negéd és Mar-Szúr is visszatér a palotába, ahol ezután már hármas esküvőre készülődnek.

Média

Kritikai visszhang

„Tallér Zsófia operája megnyitja a szíveket, s legyen banális, gyerekes és mélyen idejétmúlt, romantikus érzés a szeretet, ha győz, boldogok leszünk. Azt a nagy zeneszerzőt halljuk, aki ekkora léptékben is biztosan komponál, akit a méretek felszabadítanak, aki ránk tudja zúdítani egy darázskórus rettenetes tömegét, s mindeközben Leánder mélabús schuberti basszbariton szerepívét bel cantósan, sőt néhol wagnerien hősivé formálja, Negéd mozartos entrée-ját pedig offenbachi operetté lágyítja két óra elteltével."
Jákfalvi Magdolna, Revizor Online

„Az előadás fénypontja a rendezés és a látvány minden invenciója ellenére Tallér Zsófia csodálatos zenéje, mely elénk, sőt körénk varázsolja a mesebeli tündérvilágot, amibe gondtalanul belefeledkezhetünk, alámerülhetünk. Pedig az opera zenei szövete rendkívül komplex. (…) A zenekar virtuózan követi a Tallér által szabadon egymás mellé állított műfajokat, az operából operettbe, abból pedig balettbe fonódó dallamíveket. (…) A gyereksereg mint száraz szivacs szívta magába az előadás minden egyes pillanatát, de legalább ugyanannyi örömöt kínál a felnőtt nézőknek is.”
Jenei Péter, Fidelio

„Zsótér pompásan érti a gyerekek nyelvét, az időnként beálló csendet vágni lehet, ami ifjúsági előadásokon a minőség mércéje is lehetne. A cselekményt változatosan, szellemesen vitte színre, pontosan alkalmazkodva a zene poénjaihoz.”
- zéta -, Momus

Operakalauz

Bevezetés

Kezdetben volt Benedek Elek Csudafa című meséje, amelynek nyomán Szilágyi Andor erősen stilizált, archaizáló nyelvezetű darabot írt. Ez a prózai Leánder és Lenszirom 1993-ban jelent meg a színpadokon: mindjárt két helyütt, Szolnokon és Kolozsvárott, utóbb és azóta pedig még bemutatók egész sora következett. De a genezis elbeszélése persze indulhat más kezdőponttól is, jelesül az OPERA 2013-as felkérésétől, amely gyermekopera megkomponálására szólt és a fájdalmasan korán elhunyt Tallér Zsófiát találta meg. Ő pedig rátalált Szilágyi darabjára, s mint e sorok írójának mesélte, az „szerelem volt első olvasásra”. A történet eredetisége és félreismerhetetlenül posztmodern öniróniája mögött ott rejlik a népmesék légköre, de a Csongor és Tünde, sőt A varázsfuvola hangulata is, s ez igen jól megfelelt Tallér zeneszerzői irályának, amely rendre sok zenetörténeti reminiszcenciával operált. „Mindig van bel cantós íze a zenémnek” – ezt pár évvel korábban ugyancsak maga a komponista nyilatkozta, s ebből az ízből jutott némi a gyermekoperába is, amely cselekményét és zenei mozgalmasságát tekintve egyaránt eseménydúsnak bizonyult a 2015-ös Erkel Színház-beli ősbemutatón. Mely produkció kínosan, sőt elkínzóan lassú függönnyel indult, hogy aztán felvillanyozóan lendületes fináléba torkolljon: Zsótér Sándor sikerült rendezésével, mintaszerű énekesszínészi játékintenzitással, kobold, kandúr, kerál és kerálné fölvonultatásával.

László Ferenc (Opera138)

A zenszerző gondolatai

2013 novemberében ért a megkeresés az Operaházból egy gyermekopera megkomponálására. Kész szövegkönyvet is ajánlottak a munkához, ám azután kérésemre szabad kezet adtak, mert én azt szerettem volna, ha személyes közöm van a választott témához, hiszen úgy sokkal valószínűbb, hogy személyes mondandóm is lesz majd. Két fiú édesanyjaként mondhatni naprakész vagyok a gyermekirodalomban, még akkor is, ha a nagyobbik fiam, húszéves lévén, már rég nem is igényli az esti mesélést. A keresés közben két szempont vezérelt: egyrészt akcióban gazdag mesét kerestem, másrészt pedig a rendelkezésemre álló idő korlátozottságára tekintettel olyat, amelynek már létezik színpadra írt formája. Így jutottam el a Budapest Bábszínházhoz is, ahonnan Meczner János igazgató mintegy ráadásképpen hívta fel a figyelmemet Szilágyi Andor meséjére, a Leánder és Lensziromra. Nem túlzom el a mese rám tett hatását: szerelem volt első olvasásra.

Megtetszett a Leánder és Lenszirom furcsa, stilizált nyelve, s az a bájos önirónia, amely áthatja az egész művet, s amely majd a szülők vagy akár a nagyobb gyerekek számára is érthető és élvezetes lehet. Tetszett a nagyon eredeti történet, amely mögött mégis ott rejlik egyszerre a népmesék világa, de a Csongor és Tünde vagy A varázsfuvola hangulata is. S nagyon megfelelt ez a mese annak az előzetes szándékomnak is, hogy a színpadon mindig történjen valami. A mesének ezt a mozgalmasságát Szöllősi Barnabás librettója is remekül megőrzi. Ami pedig a mese nyelvének stilizáltságát illeti, azt úgy érzem, egyáltalán nem esett nehezemre megzenésíteni. Mert ez az egyszerre nagyon régmúltbeli és nagyon mai hangvétel valósággal ráfelel az én fogalmazási modoromra, zeneszerzői stílusomra.

A zenéim, így a Leánder és Lenszirom zenéje is olyan, amit általában posztmodernnek szokás nevezni. Sok reminiszcenciával, a múlt stílusaira építve, de abból mai, személyes mondandójú zenét életre hívva. S ami alighanem a legfontosabb: olyan zenét kívántam írni, amely a drámaiságot szolgálva előreviszi a mese cselekményét. Így ebben az operában nem lesz semmiféle önmagáért való hangzás, se szép, se csúnya. Régóta érett már, hogy egyszer csináljunk egy közös operát Zsótér Sándorral. Tíz éve teremtünk közösen operai szituációkat, alapvetően prózai előadásokba (Az öreg hölgy látogatása, A kaukázusi krétakör) elhelyezve azokat. Ez azonban most egy az egyben operai vállalkozás, amit különösen izgalmassá tesz az a tény, hogy gyermekek és felnőttek számára egyaránt érvényes előadást kívánunk létrehozni.

Tallér Zsófia