Rigoletto
Opera IC Audiofil sorozat
Részletek
Ajánló
Vannak olyan napok, amelyeken Operaházunk azért nem játszhat, mert estig próbák folynak a színpadán. Vannak olyan nézőink, akik csak kedvezménnyel tudnák meghallgatni kedvenc slágerdarabjukat. És léteznek olyan művek, amelyek bár nagyon népszerűek, minden évadban mégsem tudjuk adni azokat a produkciók torlódása, a program kötelező változatossága miatt. Mindezen gondokat egyszerre orvosolhatja az OPERA új sorozata, az IC, amely nevében a vasfüggöny angol kezdőbetűit hordozza (iron curtain), de egy expresszvonat sebességével is válhat népszerűvé. Sorozatszerűen csak a következő évadba kerül, de már a futó szezonban is bemutatjuk "degusztációs céllal" néhány estén ezt a több mint hangversenyszerű, szinte félszcenírozott operajátszási formát. A címek nagy szerzők legnagyobb művei, amelyek viszont kisebb kórusigénnyel, kevesebb, ám kifejezetten nagy szólistafeladattal bírnak.
A megelőző díszletes színpadi próba után alig 60 perccel a 20% kedvezményt érvényesített rajongó az Operaház vasfüggönyét leeresztve találja. A hatalmas, dupla acéllap 170 m2-es felülete nemcsak a mögötte lévő, másnap soron következő produkciót takarja el, hanem audiofil igényeket kielégítő hangvetőként is szolgál majd. Ugyanerre az Ybl-metszettel díszített óriási felületre vetítünk ki egyedi videóinstallációt, ennek felső részén magyar és angol nyelven helyezzük el a szövegfordítást. A zenekar szokás szerint árokban foglal helyet, a válogatott, elsőrangú vokális szólisták viszont - a vasfüggöny ajtaján kilépve - a rivaldában, a színpad legelején ülnek, s ha énekelnek, természetesen állnak.
A forma kvázi koncertszerű, ám a szereplők kottát nem használnak, viszont korhű jelmezt igen, arcuk-kezük-testük szabad a dramatikus gesztusokhoz. A közreműködő énekkar az épület különböző pontjairól látja el feladatát, erőteljes térhangzással meglepve a közönséget. És mindebből egyetlen igen fontos, közös élmény nyerhető: a vendégekhez sokkal közelebbi, a míves részleteket felnagyító, a normál színpadi működéshez képest sokkal intenzívebb, színesebb dinamikai skálájú, valóban lemezminőségű hangzás csodája Magyarország így minden bizonnyal legjobb akusztikájúvá tett nézőterén: az Operaház kvázi koncerttermében.
A 2026/27-es évadban A kékszakállú herceg vára, a Don Giovanni, a Rigoletto és a Tosca audiofil hangverseny-előadásaival folytatódik a 2025-ben útjára indult sorozat.
Korhatár
Előadások
Cselekmény
Operakalauz
Bevezetés
A Zenészeti Lapok 1860-ban mindössze ennyit írt a Rigoletto egyik pesti előadásáról: „Nov. 3-án adatott Rigoletto – egyéb szerencsétlenség nem történt.” A szerencsétlenség oka nem pusztán az esetleges énekesi teljesítményekben keresendő, hanem abban az erkölcsi aggályoktól terhelt értelmezői hagyományban is, mely a darabot (és Victor Hugo A király mulat című drámáját is) kezdetben kísérte. „Ó, Le Roi s’amuse, a modern idők legnagyobb témája, sőt talán legnagyobb drámája. Tribolet Shakespeare-hez méltó teremtés! Más mint Ernani! Ezt a témát nem szabad elszalasztani” – írta Verdi Piavénak 1850-ben. A cenzúra szerint viszont a darab témája „visszataszítóan erkölcstelen, obszcén és közönséges”, ezért kezdettől szorongatta a szerzőt és a szövegírót. Verdi főhőse, Rigoletto ugyanis teljesen kilóg az addigi operasémából: a karakter ugyanis a visszataszító külső, az érzékeny apai szeretet és a feléledő társadalomkritikai szenvedély szokatlan párosításából áll össze. Ráadásul kezdetben mérhetetlenül unszimpatikus és arrogáns alakot ismerünk meg a címalakban, aki fokozatos átváltozáson megy keresztül. A gonosz legyen csúnya, a jó legyen szép, a nemes legyen mindig jellemes, a nemtelen pedig örökkön alávaló. Ezt a paradigmát ítélte halálra Verdi, amikor külső és belső összhangját megbontotta, s a jellemeket nem polarizálta.
A Rigolettót ma nehéz szerencsétlenségnek elképzelni: amíg lesz operajátszás, aligha kerülhet ki a repertoárból. A mindössze negyven nap alatt komponált műremek a radikálisan új hőstípusok mellett (az idealizálástól megfosztott, szexmániás herceg alakja legalább annyira provokatív, mint a púpos udvari bolondé) különös hangulati összekapcsolások, motivikus összefüggések révén, a csevegő-beszélgető jelenettípusok széles lélektani hátterének kidolgozásával új dramaturgiai koncepciót is megvalósít. Ez utóbbira néhány példa: a herceg harsány hedonizmusa (gondoljunk csak az örökzöld kesztyűáriára „Questa o quella” vagy a 3. felvonás legismertebb áriájára, a „La donna è mobile” kezdetűre) zeneileg szöges ellentétben áll a szerelmi vallomás kettősének izzó őszinteségével („E il sol dell’anima”). Egy anekdota szerint Verdi „Az asszony ingatag” kottáját csak az utolsó pillanatban adta oda a bemutató hercegének, és teljes titoktartásra kötelezte nemcsak őt, de az összpróba teljes személyzetét is: pontosan tudta, hogy a fülbemászó melódia megalapozza majd az opera hírnevét, tehát korábban nem szivároghat ki. Az első strófa utáni tapsvihar szinte predesztinálta a másik utáni ráadást. De mesteribb művészi fogásokkal is találkozunk, a harmadik felvonás négyese („Bella figlia dell’amore”, a herceg, Maddalena, Rigoletto és Gilda kvartettje) egyenesen operatörténeti jelentőségű: a belső konfliktusok és szándékok ellenpontozáson alapuló szétszálazása, mely harmonikus egységet képez, világosan olyan jelenség, mely egyedül az opera szimultán karakterének specifikuma.
Csehy Zoltán (Opera138)