Giuseppe Verdi

Rigoletto

Opera IC Audiofil sorozat

hangversenyszerű 12
, –
Magyar Állami Operaház
Az előadás hossza szünettel
  • I. felvonás:
  • Szünet:
  • II. felvonás:
  • III. felvonás:

Nyelv olasz

Felirat magyar, angol, olasz

Vannak olyan napok, amelyeken Operaházunk azért nem játszhat, mert estig próbák folynak a színpadán. Vannak olyan nézőink, akik csak kedvezménnyel tudnák meghallgatni kedvenc slágerdarabjukat. És léteznek olyan művek, amelyek bár nagyon népszerűek, minden évadban mégsem tudjuk adni azokat a produkciók torlódása, a program kötelező változatossága miatt. Mindezen gondokat egyszerre orvosolhatja az OPERA új sorozata, az IC, amely nevében a vasfüggöny angol kezdőbetűit hordozza (iron curtain), de egy expresszvonat sebességével is válhat népszerűvé. Sorozatszerűen csak a következő évadba kerül, de már a futó szezonban is bemutatjuk "degusztációs céllal" néhány estén ezt a több mint hangversenyszerű, szinte félszcenírozott operajátszási formát. A címek nagy szerzők legnagyobb művei, amelyek viszont kisebb kórusigénnyel, kevesebb, ám kifejezetten nagy szólistafeladattal bírnak.

A megelőző díszletes színpadi próba után alig 60 perccel a 20% kedvezményt érvényesített rajongó az Operaház vasfüggönyét leeresztve találja. A hatalmas, dupla acéllap 170 m2-es felülete nemcsak a mögötte lévő, másnap soron következő produkciót takarja el, hanem audiofil igényeket kielégítő hangvetőként is szolgál majd. Ugyanerre az Ybl-metszettel díszített óriási felületre vetítünk ki egyedi videóinstallációt, ennek felső részén magyar és angol nyelven helyezzük el a szövegfordítást. A zenekar szokás szerint árokban foglal helyet, a válogatott, elsőrangú vokális szólisták viszont - a vasfüggöny ajtaján kilépve - a rivaldában, a színpad legelején ülnek, s ha énekelnek, természetesen állnak.

A forma kvázi koncertszerű, ám a szereplők kottát nem használnak, viszont korhű jelmezt igen, arcuk-kezük-testük szabad a dramatikus gesztusokhoz. A közreműködő énekkar az épület különböző pontjairól látja el feladatát, erőteljes térhangzással meglepve a közönséget. És mindebből egyetlen igen fontos, közös élmény nyerhető: a vendégekhez sokkal közelebbi, a míves részleteket felnagyító, a normál színpadi működéshez képest sokkal intenzívebb, színesebb dinamikai skálájú, valóban lemezminőségű hangzás csodája Magyarország így minden bizonnyal legjobb akusztikájúvá tett nézőterén: az Operaház kvázi koncerttermében.

A 2026/27-es évadban A kékszakállú herceg vára, a Don Giovanni, a Rigoletto és a Tosca audiofil hangverseny-előadásaival folytatódik a 2025-ben útjára indult sorozat.

Cselekmény

I. felvonás

1. jelenet – Terem a hercegi palotában
A mantovai herceg legújabb kalandjával dicsekszik az egybegyűlt nemeseknek: megismert egy fiatal polgárlányt, akihez egyszerű öltözetben, diákként közeledett, és feltett szándéka elcsábítani. Közben nem hagy fel az udvarlással Ceprano gróf feleségének sem: férje jelenléte ellenére ajánlatot tesz neki. Megérkezik Rigoletto, az udvari bolond, aki kigúnyolja a hercegi önkénynek kiszolgáltatott házaspárt. Éles nyelvének már szinte minden udvaronc áldozatul esett. Marullo érkezik a hírrel, hogy Rigoletto szeretőt tart, és elhatározzák, hogy visszafizetik a sok megaláztatást: elrabolják a nőt. Beront a bálra Monterone gróf, hogy felelősségre vonja a herceget, aki az ő lányát elcsábította. Rigoletto kifigurázza őt is, mire a gróf megátkozza a bolondot.

2. jelenet – Utca, Rigoletto háza és kertje
Rigolettót megrettentette Monterone átka. Hazafelé megállítja őt a bérgyilkos Sparafucile, és felajánlja neki szolgálatait. Rigoletto elutasítja. Hazasiet a lányához, Gildához, akit a világtól elzártan nevel, és aki a foglalkozását és nevét sem ismeri. A lány elhallgatja előle, hogy hónapok óta találkozik egy ismeretlen diákkal, akibe szerelmes. A diák nem más, mint az álruhás herceg. Rigoletto távozása után megérkeznek az udvaroncok, és el akarják rabolni a nőt, akiről azt hiszik, hogy a bolond szeretője. Váratlanul visszatér Rigoletto, akit meggyőznek, hogy Ceprano grófnét akarják elrabolni. Rigoletto részt vesz a játékban, és túl későn eszmél rá, hogy saját lánya elrablásában segédkezett.

II. felvonás – Terem a hercegi palotában
Az udvaroncok felajánlják a hercegnek az elrabolt lányt. Megérkezik a kétségbeesett Rigoletto is, akiből ezúttal az udvaroncok űznek csúfot. Az apa felvilágosítja lányát a titokzatos udvarló kilétéről és valódi természetéről, de Gilda érzelmei továbbra is változatlanok: szereti a férfit. Rigoletto halálos bosszút esküszik.

III. felvonás – A Mincio folyó partja, Sparafucile háza
Az éjszaka folyamán Rigoletto felkeresi Sparafucilét, és megbízza a herceg meggyilkolásával, de előbb még ki akarja ábrándítani Gildát belőle. Kényszeríti, hogy nézze végig, miként udvarol a férfi Sparafucile húgának, a szép Maddalénának. A megzavarodott és kétségbeesett Gildának apja megparancsolja, hogy férfiruhában azonnal induljon Veronába. A lány azonban visszatér Sparafucile házába, ahol értesül apja gyilkos tervéről. Maddalenának tetszik a herceg, ezért arra kéri bátyját, hogy kímélje meg az életét, és ölje meg helyette az első idegent, aki a fogadóba betér. Gilda úgy dönt, feláldozza magát. Férfiruhában lévén, bekopog a kapun. Amint belép, halálos sebet kap. Sparafucile egy zsákot ad át Rigolettónak azt állítva, hogy a herceg holtteste van benne. Ekkor Rigoletto meghallja a távolban a herceg hangját, kinyitja a zsákot, és megtalálja benne haldokló lányát. Így teljesedik be Monterone átka.

Operakalauz

Bevezetés

A Zenészeti Lapok 1860-ban mindössze ennyit írt a Rigoletto egyik pesti előadásáról: „Nov. 3-án adatott Rigoletto – egyéb szerencsétlenség nem történt.” A szerencsétlenség oka nem pusztán az esetleges énekesi teljesítményekben keresendő, hanem abban az erkölcsi aggályoktól terhelt értelmezői hagyományban is, mely a darabot (és Victor Hugo A király mulat című drámáját is) kezdetben kísérte. „Ó, Le Roi s’amuse, a modern idők legnagyobb témája, sőt talán legnagyobb drámája. Tribolet Shakespeare-hez méltó teremtés! Más mint Ernani! Ezt a témát nem szabad elszalasztani” – írta Verdi Piavénak 1850-ben. A cenzúra szerint viszont a darab témája „visszataszítóan erkölcstelen, obszcén és közönséges”, ezért kezdettől szorongatta a szerzőt és a szövegírót. Verdi főhőse, Rigoletto ugyanis teljesen kilóg az addigi operasémából: a karakter ugyanis a visszataszító külső, az érzékeny apai szeretet és a feléledő társadalomkritikai szenvedély szokatlan párosításából áll össze. Ráadásul kezdetben mérhetetlenül unszimpatikus és arrogáns alakot ismerünk meg a címalakban, aki fokozatos átváltozáson megy keresztül. A gonosz legyen csúnya, a jó legyen szép, a nemes legyen mindig jellemes, a nemtelen pedig örökkön alávaló. Ezt a paradigmát ítélte halálra Verdi, amikor külső és belső összhangját megbontotta, s a jellemeket nem polarizálta.

A Rigolettót ma nehéz szerencsétlenségnek elképzelni: amíg lesz operajátszás, aligha kerülhet ki a repertoárból. A mindössze negyven nap alatt komponált műremek a radikálisan új hőstípusok mellett (az idealizálástól megfosztott, szexmániás herceg alakja legalább annyira provokatív, mint a púpos udvari bolondé) különös hangulati összekapcsolások, motivikus összefüggések révén, a csevegő-beszélgető jelenettípusok széles lélektani hátterének kidolgozásával új dramaturgiai koncepciót is megvalósít. Ez utóbbira néhány példa: a herceg harsány hedonizmusa (gondoljunk csak az örökzöld kesztyűáriára „Questa o quella” vagy a 3. felvonás legismertebb áriájára, a „La donna è mobile” kezdetűre) zeneileg szöges ellentétben áll a szerelmi vallomás kettősének izzó őszinteségével („E il sol dell’anima”). Egy anekdota szerint Verdi „Az asszony ingatag” kottáját csak az utolsó pillanatban adta oda a bemutató hercegének, és teljes titoktartásra kötelezte nemcsak őt, de az összpróba teljes személyzetét is: pontosan tudta, hogy a fülbemászó melódia megalapozza majd az opera hírnevét, tehát korábban nem szivároghat ki. Az első strófa utáni tapsvihar szinte predesztinálta a másik utáni ráadást. De mesteribb művészi fogásokkal is találkozunk, a harmadik felvonás négyese („Bella figlia dell’amore”, a herceg, Maddalena, Rigoletto és Gilda kvartettje) egyenesen operatörténeti jelentőségű: a belső konfliktusok és szándékok ellenpontozáson alapuló szétszálazása, mely harmonikus egységet képez, világosan olyan jelenség, mely egyedül az opera szimultán karakterének specifikuma.

Csehy Zoltán (Opera138)