A VÁGY VILLAMOSA

A vágy villamosa Venekei Marianna első egészestés koreográfiája. Az évek óta dédelgetett terv Dés Lászlóval közös vállalkozásuk. A szerzők a darabot hangulatilag, zeneileg és látványvilágában is a Tennessee Williams-mű eredeti korában és helyszínén, az 1940-es évek New Orleans-ában hagyva mesélik el a modern balett eszközeivel. Zenei- és táncmotívumokban is a sokszínűség, a karakterek egyedi jellemzése mozgatja az előadást. Blanche DuBois bukásának története a családi szeretet, a viszonzatlan szerelem, az elfogadás és a testiség erejének soha el nem évülő drámája. 

A jogtulajdonos engedélyét a Hofra Kft. közvetítette (www.hofra.hu)

„Venekei Marianna első munkája a Magyar Nemzeti Balett számára (...) olyan igazgyöngy, amit nem szabad elszalasztani.” (Katja Vaghi, Bachtrack)

Gyermekdal hangjai csendülnek fel: két kislány játszik az üres színpadon.

A látomás-szerű képet egy sötétből felsejlő alak töri meg: Blanche bizonytalanul, kezében bőrönddel érkezik meg a lüktető, nyüzsgő, fülledt New Orleans-ba. Húga házához ér, az utca zaja eltávolodik.

Stella lakása. Blanche rövid ideig egyedül várakozik, – idegességében iszik olykor –, majd a két testvér hosszú idő után végre újra találkozik: örömmel veszik szemügyre egymást, ki mennyit változott. Blanche nem tudja leplezni, mennyire szegényesnek tartja húga otthonát. Stella megnyugtatja nővérét; a két lány pas de deux-jében a testvéri összetartozás testesül meg. Kettősük alatt megelevenedik a múlt: otthonuk, a Belle Reve-i ház – és annak szörnyűségei is. Látjuk a hosszú szenvedés után elhunyt családtagokat, akiket Blanche egyedül ápolt, s akik után nem maradt semmi: a házat is el kellett árverezni. Stellát bűntudat gyötri, végül elmenekül a szörnyű képtől. Blanche egyedül marad.

Stanley, Stella férje harmadmagával, jókedvűen közeledik. Hazaérve Blanche-ot találja a lakásban: két nagy egyéniség találkozik...

Telnek-múlnak az egyforma napok, kerülgetik egymást a szűk lakásban. Stanley és sógornője közt egyre nő a feszültség: a férfit bosszantják Blanche hosszú, „idegnyugtató” fürdőzései, bosszantja, hogy a nő parfümjével van tele a lakás, bosszantják a drága, finom ruhák. Egy feszült pillanatban a férfi nem bírja tovább, és nekiesik Blanche bőröndjének: a rókaprém és a diadémok között kutat a papírok után, hogy megtudja végre, hova lett a Belle Reve-i ház után járó örökség. Kiderül, hogy a ház után nem maradt egy fillér sem. Stanley felfedi Blanche előtt, hogy gyereket várnak Stellával; Blanche túlzott örömmel fogadja a hírt. A két nővér elmegy szórakozni.

Stanley-hez átjönnek pókerezni a barátai. Mikor a lányok hazaérnek, még mindig tart a játék. Az egyik fiú, Mitch felfigyel a vonzó Blanche-ra, de Stanley ezt nem nézi jó szemmel. Blanche bekapcsolja a rádiót, és a lányok táncolni kezdenek. Stanley-nek elege lesz a visongásból; dühösen átmegy a másik szobába, összetöri a rádiót, fenyegetően Blanche felé indul, de amikor Stella az útját állja, a feleségének kever le egy hatalmas pofont. A fiúk lefogják az őrjöngő férfit, a két lány pedig az emeleti szomszédhoz menekül. Mikor Stanley megnyugszik, elkeseredetten szólongatja feleségét, aki végül hazajön hozzá. Szerelmes ölelésben forrnak össze. Blanche fentről nézi őket.

A magányos nőt megrohanják az emlékek: eszébe jut saját férje, Allan, akiről egy báli estén tudta meg, hogy egy férfibe szerelmes, és aki még azon az éjjelen öngyilkos lett. Blanche lassan visszatér a valóságba, és Stella is felébred a szenvedélyes éjszaka utáni álmából. Blanche minden erejével próbálja rábeszélni húgát, hogy hagyja el Stanley-t, de Stella nem hajlandó erre. Stanley már egy ideje titokban figyeli a két nő vitáját, majd előlép: Stella pillanatnyi gondolkodás után a férjét választja. Blanche magára marad tehetetlen dühében.

Esik az eső. Blanche idegesen csinosítja magát, közben iszik olykor. Mitch jelenik meg egy szál virággal, esetlenül megcsókolja Blanche-ot, majd együtt távoznak. Vidáman táncolnak egy mulatóban, amikor Blanche hirtelen halott férjét véli látni a forgatagban annak szeretőjével. Felidéződik benne az a rettenetes báli éjszaka, amikor Allan fejbe lőtte magát. A tánczene azonban lassan elhalkul, csak Mitch és Blanche táncolnak egyedül. Végül elbúcsúznak, Blanche távozik. Ezután rögtön Stanley jelenik meg, aki dühösen elmond mindent Mitchnek, amit Blanche-ról nemrég megtudott: a nő korábban Laurel városában katonák szajhája volt. Az is kiderül, hogy amikor Blanche még tanárnő volt, egy tanítványát is elcsábította. Mitchet megdöbbentik a hallottak, kétségbeesetten vitatkozik a fölényes Stanley-vel, majd feldúltan elrohan. Stanley arra ér haza, hogy Stella a nővére születésnapi partijára készül. Dühbe gurul; szerinte az a feslett nő nem érdemel semmiféle ünneplést. Váratlanul belép Blanche. Kínos csöndben ülnek asztalhoz.

A negyedik szék – Mitch helye – üres. Stanley táncra kéri az ünnepeltet, amit Blanche boldogan el is fogad; a mulatság egy pontján azonban Stanley felkapja a nő bőröndjét és kihajítja a lakásból. Stella felháborodik férje viselkedésén, Stanley azonban vele is durván bánik. Stella rosszul lesz, a férfi felkapja és kórházba rohan vele.

Mitch érkezik, és feldúltan kéri számon Blanche-tól a múltját, aki értetlenkedve próbál védekezni az erőszakoskodó férfivel szemben, míg végül sikerül elzavarnia őt.

Blanche gyógyszert vesz be és iszik. Magára ölti régi báli ruháját, majd a halott Allan jelenik meg és diadémmal ékesíti felesége homlokát. Férfiak sora viszi táncba Blanche-ot. A nő egyre inkább kezdi elveszíteni a kapcsolatot a realitással.

Stanley ér haza. Ugyanúgy méregetik egymást Blanche-sal, mint a legelső találkozáskor. Stanley egyre közönségesebb és veszélyesebb játékot űz a nővel. Amikor Blanche menekülőre fogná, a férfi elállja az útját. Végül teljesen felhergeli magát, és a lakást feldúlva üldözi a nőt, míg végül leteperi, és újra és újra megerőszakolja őt.

Blanche mozdulatlanul fekszik a földön. Végül feltápászkodik és a fürdőkádhoz menekül. Szemében már látszik az őrület. Múlt és jelen szereplői hatalmas danse macabre-ot járnak. Mire a haláltánc elcsendesedik, Blanche összekuporodva fekszik a kádban.