Mezei Gábor Péter; Lendvay Kamilló

HungarianLateNight

opera 18

június 4., vasárnap 21:00

Zeneakadémia – Solti terem

Operák magyar nyelven, magyar felirattal

Lendvay Kamilló 1978-as operáját, A tisztességtudó utcalányt először láthatják az Opera műsorán, csakúgy, mint a fiatal zeneszerző, Mezei Gábor Péter A ravatallal szemben című művét. Mindkét mű női sorsokat állít középpontba, az egyik egy klasszikus Sartre-színdarab feldolgozása, a másik egy kortárs kamaradarab. A téma mégis hasonló: mindkettő egyetemes szinten feszegeti azt, hogy mások feláldozása árán elérhető-e a valódi boldogság és boldogulás.

Felhívjuk kedves nézőink figyelmét, hogy A ravatallal szemben című előadás során stroboszkópot használunk.

Részletek

Helyszín
Zeneakadémia – Solti terem
Dátum
2017. június 4.
Kezdés ideje
21:00
Befejezés ideje
22:45

Mezei Gábor Péter

A ravatallal szemben

A ravatallal szemben tudatos és tudatalatti vonzódásainkról, családi és szerelmi kötődéseinkről szól, melynek hol áldozatául esünk, hol manipulatív módon használjuk őket mások ellen. A darab azt feszegeti, hogy mások feláldozása árán elérhető-e a valódi boldogság és boldogulás.
Dóra és Rita, egy elismert és befolyásos üzletember két lánya, apjuk temetéséről érkeznek haza. A gyász pillanatai felidézik a múltat, amely egyikük számára tragikus fordulatot hoz, míg a másik lánynak egyben a jövőt is jelenti: a temetésen ugyanis felfigyel egy férfira, aki csak őt nézi.
Zeneszerző
Mezei Gábor Péter
Szövegíró
Anger Ferenc
Rendező
Székely Kriszta
Díszlettervező
Pallós Nelli
Jelmeztervező
Pattantyus Dóra
Dramaturg
Keszthelyi Kinga

Lendvay Kamilló

A tisztességtudó utcalány

„Ha operatémáról esik szó, számomra nem előfeltétel, hogy irányzatok valamelyikének tegyen eleget. Sokkal fontosabb – talán a legfontosabb –, hogy az általam választott témában társadalmi háttere legyen az ember sorsának; a drámai anyag olyan érzelmi-indulati töltést hordozzon, hogy a zene magasrendű társként közvetítse az emberi szóval el nem mondhatót” – írta operájáról Lendvay Kamilló. Jean-Paul Sartre darabján alapul az opera, így a 2020/21-es évad francia operasorozatának a részét képezi. Lizzie tipikus sartre-i hős, akinek egy ártatlan ember életéről kell döntenie, miközben a saját egzisztenciája is kockán forog. Sorsát az dönti el, miként él a választás szabadságával. Lendvay Kamilló eredetileg tévéoperának szánt műve – melynek címszerepét az Opera fiatal szopránja, Pászthy Júlia alakította. Ezúttal a LateNight-sorozatban, az Eiffel Műhelyház színpadán kap helyet. Az Opera produkcióját Székely Kriszta rendezte.
Zeneszerző
Lendvay Kamilló
Jean-Paul Sartre azonos című drámája nyomán a szövegkönyvet írta
Lendvay Kamilló
Rendező
Székely Kriszta
Díszlettervező
Pallós Nelli
Jelmeztervező
Pattantyus Dóra
Koreográfus
Sebestyén Csaba
Dramaturg
Keszthelyi Kinga

Előadások

Zeneakadémia – Solti terem
Zeneakadémia – Solti terem
Zeneakadémia – Solti terem
Zeneakadémia – Solti terem
Zeneakadémia – Solti terem

Cselekmény

A ravatallal szemben

I. felvonás
Rita és Dóra, a fiatal testvérpár fáradtan érkezik haza apjuk temetéséről. A férfi köztiszteletben álló üzletember volt, a ravatalnál maga a miniszter olvasta fel az elnök levelét. Dóra végigbőgte a szertartást. A két lány feleleveníti a múltat, a közös karácsonyokat, születésnapokat. Apjuk egyedül nevelte fel őket, de így is gyönyörű gyerekkort teremtett számukra. Bár a lányok erősen kötődtek hozzá, kapcsolatukban mégis volt valami különös és titokzatos. Dóra meg van róla győződve, hogy Ritát sokkal jobban szerette apjuk, ő volt a kedvence. Ezzel Rita is tisztában volt, de igyekezett elérni, hogy apjuk a testvérét is ugyanúgy szeresse. Ám apjukat Dóra anyjára emlékezteti, és talán ennek is köszönhető, hogy a lány minden közeledését elutasította, sőt, egyenesen feszélyezte, ha kettesben voltak.
Dórának a temetésen egyetlen kellemes emlék sem jutott eszébe apjáról, ezért még keservesebben sírt. Rita ezalatt felfigyelt egy férfira, aki pontosan a ravatallal szemben állt, távol a tömegtől. Ritát elöntötte a forróság. Ettől kezdve csak vele tudott foglalkozni a gyász perceiben. A férfi le nem vette róla a szemét, majd szégyellősen elfordult, ha Rita rajtakapta.
Az este folyamán Rita belehajszolja Dórát az önostorozásba és öngyűlöletbe, ami végül megérleli benne az elhatározást: végez magával.

II. felvonás
Rita és a ravatallal szemben álló Férfi érkezik Dóra temetéséről, amire alig néhány ember jött el. Rita remélte, hogy a Férfi újra ott lesz, bár azt nem tudja, honnan ismerte a nővérét. Kiderül, hogy a Férfi gyakran megfordult náluk korábban, mint apjuk üzleti partnere. Rita egyáltalán nem emlékszik rá a múltból, mint ahogy apja egyetlen más üzletfelére sem. A Férfi úgy emlékszik Ritára, mint aki állandóan apja nyakán lógott. A Férfit mérhetetlenül bosszantotta, hogy Rita észre sem veszi, rá se hederít.
A Férfi nagyon sajnálja, ami Dórával történt. Úgy emlékszik rá, mint aki nagyon sokat nevetett, előzékeny volt, kedves és figyelmes. Rita is sajnálja a történteket, Dóra után mehetett volna, talán megakadályozhatta volna az öngyilkosságát. Ám azt érezteti, volt tettében némi szándékosság, azért terelte nővérét az öngyilkosság felé, mert újra akarta látni a Férfit, és ennek ez volt az egyetlen módja: remélte ugyanis, hogy ezen a temetésen is ott lesz.
Az is kiderül, hogy röviddel a lányok apja halála előtt a Férfi üzleti megállapodást kötött az apjukkal. Az apa aláírt egy számára előnytelen szerződést, majd átutalt a Férfi számlájára egy olyan összeget, ami aztán csődbe vitte. Mindez azért történt így, hogy Rita végre észrevegye a Férfit. Két embernek azért kellett meghalnia, hogy ők végre egymásra találjanak.

A tisztességtudó utcalány


Lizzie MacKay a nyugodtabb élet reményében egy kisvárosba költözik az amerikai Délen. Azonban már odafelé tartva véletlenül egy szörnyű, tragédiába torkolló összetűzés részesévé, koronatanújává válik: fehér és fekete férfiak vitatkoznak össze a vonaton, melynek következtében egy fehér lelő egy fekete férfit, akinek társa elmenekül. A gyilkosságot Thomas, a szenátor egyik fia követi el. Lizzie élete ettől kezdve pokollá válik.
A vonatról elmenekülő fekete férfi kétségbeesetten keresi fel a lányt másnap reggel a lakásán, aki dühösen próbálja őt elküldeni. Az ártatlan férfi azonban senki másra nem számíthat Lizzie-n kívül, ő az egyetlen, aki mellé állhat. Azt kéri, Lizzie menjen el a bíróhoz, és mondja el neki az igazat. A lánynak azonban korábban már meggyűlt a baja az igazságszolgáltatással, ezért hallani sem akar erről: egy utcalány nem lehet az igazság bajnoka. De azt megígéri, ha tanúnak idézik, az igazságot fogja vallani, miszerint a Néger ártatlan.
Lizzie fürdőszobájából Fred lép ki: az együtt töltött éjszaka után a lánynak még a nevét sem akarja elárulni, és álszent módon hallani sem akar arról, hogy mi történt köztük az éjszaka. Bár Lizzie érzelmesen és nagylelkűen felajánlja, hogy eltekint a fizetéstől, mert Fred volt az első vendége, a férfi egy tízdollárost tesz az asztalra. A lány találgatni kezdi, vajon mennyit ér a vele töltött éjszaka, majd miután szembesül vele, felháborodottan utasítja vissza a megalázóan csekély összeget. Sértettségében visszavág: nagy szajha az a nő, aki nem tanítja meg a fiát a nők megbecsülésére. Ekkor a férfi elárulja, hogy ő a szenátor fia, és csakis azért töltötte itt az éjszakát, mert a tegnapi vonatúton a gyilkossággal vádolt fehér férfi a testvére. A lányt arra akarja rávenni, menjen el a bíróhoz, és vallja azt, hogy a vonaton a feketék meg akarták erőszakolni, ekkor segítségért kiáltott, a négy fehér utas pedig a segítségére sietett. Az egyik fekete kést rántott, vagyis Thomas önvédelemből lőtt. 
Lizzie tiltakozik: ezt a szívességet nem fogja megtenni, csakis az igazat hajlandó elmondani. Fred gúnyosan vág vissza: egy tízdolláros utcalánynak senki nem hiszi el az igazat. Amikor megérkezik a rendőrség, Fred zsarolni kezdi Lizzie-t, miszerint a prostitúciót itt is büntetik. Ötszáz dollárt ígér a lánynak Thomas megmentéséért.
A rendőrök Clark szenátor villájába viszik a lányt, ahol eredménytelenül próbálják jobb belátásra bírni. Lizzie konokul hallgat, és minden fenyegetés ellenére sem hajlandó aláírni a hamis tanúvallomást. Fred Thomas fényképét mutatja neki: egy ilyen csodálatos, értékes fehér férfit áldozna fel egy hitvány négerért. Arra kényszeríti a lányt, hogy letérdeljen a férfi fényképe előtt. A belépő Clark szenátor azonnal felismeri a helyzetet, és felsegíti a földről a lányt, majd kiküldi a két rendőrt a szobából. Más eszközöket vet be. Elmondja, hogy ő hisz a lány vallomásának, miszerint a Néger nem vétett ellene, ám az egész nemzetet idézi elé: ha a polgárok előtt kell választania a mihaszna, hálátlan néger és a gyilkos Thomas feláldozása között, akkor mégis ez utóbbi mellé kell állnia, hiszen ő nemcsak különb, de óriási hasznot is hajt a társadalomnak. Ékesszólása hat a lányra, aki szinte megdelejezve aláírja a vallomást. Amint Clark és Fred kilép a szobából, Lizzie magához tér, de már hiába kiáltja, hogy tépjék szét a papírt.
Aznap este üldözői elől újra Lizzie-hez menekül a Néger. A lány megtörten vallja meg, hogy túl későn jött rá: manipulálták. Azt vallotta, hogy bántalmazta a Néger, ezért keresi most az egész város. Lizzie azt várja, a Néger rátámad, ehelyett azonban különös részvét alakul ki köztük. Lizzie a fürdőszobájába bújtatja a férfit a rendőrök elől, majd elővesz egy pisztolyt a táskájából és a bejáratra szegezi. Fred tántorog be az ajtón. Ruhája szakadt és véres. Egy feketét lincseltek meg éppen. A férfi gyengévé és kiszolgáltatottá vált a lánnyal szemben, mert az megbabonázta, és folyton csak ő jár az eszében. Hirtelen észreveszi, hogy valaki van a lakásban. Kirángatja a fürdőszobából a feketét, akinek sikerül kirohannia a lakásból. Fred üldözőbe veszi. Lizzie az asztalra dobja a pisztolyt, még ezt sem tudta használni. Fred hamarosan visszatér. Megbűvölten mondja a lánynak: egy kertes házba viszi őt, ahol ő lesz az úrnő, s a férfi minden éjjel felkeresi majd.