Christoph Willibald Gluck

ÍPHIGENEIA TAURISZBAN

kortárs opera 16 főpróba

május 4., csütörtök 18:00

Magyar Állami Operaház

 Opera három részben, német nyelven, magyar és angol felirattal

Görög road-movie sztárnő Aulisz után Tauriszba jut. Dramaturgiai okokból fel nem ismert öccse is felbukkan barátjával. Kínos diskurzus során kiderül, hogy megölte anyját, mivel az megölte apját. A görög mitológia-családokban ismerős helyzetet tovább fokozza, hogy Címszereplő feláldozná öccsét is, ám megérkezik a barát egy praktikus hajóhaddal. A testvérek Mükénébe távoznak, remek lehetőséget teremtve az újabb folytatásra.

A felesége által meggyilkolt Agamemnon király négy gyermeke: Íphigeneia, Élektra, Oresztész, Krüszothemisz. Az OPERA MítoszFesztjén essék szó mindről: felcsendül Richard Strauss Elektrája, benne az utóbbi hárommal, és Christoph Willibald Gluck Íphigeneiája – így az ő története sem marad ki, amely művészek ezreit ihlette meg az ókori nagy drámaíróktól, Racine-on és Goethén át, és mint hallható lesz, egészen Straussig. Félig-meddig Richard Strauss tollából, vagyis az ő átiratában hangzik el ugyanis Gluck operája. Ahogyan Íphigeneia történetének egyik részét Richard Wagner írta át, ezt, az Íphigeneia Tauriszban címűt Strauss igazította hang- és történetvezetésében feszesebbre. A mitológiai alapra írott francia mű tehát németül hangzik el, de természetesen a teltebb hangzásúra módosított partitúrából nem hiányoznak Gluck korai klasszikus stílusjegyei. A rémálmok megvalósulásának, a szülő- és testvérgyilkosságoknak történetét Alföldi Róbert vitte színre első operaházi munkájaként 2014-ben, amikor is a darab Magyarországon először került színpadra teljes egészében.

Részletek

Helyszín
Magyar Állami Operaház
Dátum
2023. május 4.
Kezdés ideje
18:00
Befejezés ideje
22:00
Zeneszerző
Christoph Willibald Gluck Richard Strauss
Szövegíró
Nicolas-François Guillard Richard Strauss
Magyar nyelvű feliratok
Wellmann Nóra
Angol nyelvű feliratok
Adrian Courage
Rendező
Alföldi Róbert
Díszlettervező
Menczel Róbert
Jelmeztervező
Nagy Fruzsina
Karigazgató
Strausz Kálmán

Előadások

Magyar Állami Operaház
Magyar Állami Operaház
10. Kovács János bérlet
Magyar Állami Operaház
04. Kasza Katalin bérlet
Magyar Állami Operaház

Cselekmény

Cselekmény 

 

I. felvonás 

Tauriszi hajnal Diána ligetében. A tenger felől egyre erősödő vihar közeleg. Íphigeneia és a többi görög papnő hatalmas mennydörgés, villámlás, felhőszakadás és jégeső közepette fohászkodnak az istenekhez, hogy ők, a bűntelenek megmeneküljenek a csapásoktól. A vihar lecsendesül, ám Íphigeneia lelke továbbra is feldúlt. Éjjel álmot látott: anyja, Klütaimnésztra megölte férjét, Agamamnónt, hogy lányukért bosszút álljon; Íphigeneia öccse, Oresztész pedig szintén a borzalmas halálba hullt. Ha igaz, amit az álom jósol, úgy utolsó reményük, Oresztész is elveszett, és senki sem menti meg őket attól, hogy a szkíták végül feláldozzák őket.  

Hallani is a barbárok távoli hangját: idegeneket akarnak az isteneknek áldozni. Thoász, a szkíták királya hozza a hírt: a vihar egy görög hajót sodort a partra. Küzdelem után a görög legénység elmenekült, a görög vezérek azonban foglyul estek: nekik most Íphigeneia kezétől kell meghalniuk. A lány nem hajlandó embert ölni, és úgy véli, Diána nem kívánja, hogy a barbárok vérrel áldozzanak neki. Thoász azonban hajthatatlan: álmában megjelentek neki a sértett istenek, és halállal fenyegették, ha nem vezekel bűneiért, és elszalaszt egyetlen áldozatot is.  

  „A vér elmos minden vétket, 

  A vér csillapítja a bosszú tüzét, 

Az istenek vért akarnak,  

A vér csillapítja dühüket.  

A szkíták két görögöt hurcolnak a ligetbe, vad tánccal és vérre szomjazva kívánják őket Diánának áldozni. Thoász meghagyja, hogy az áldozatnak még aznap végbe kell mennie, addig a két fogolynak Diána szentélyében kell várnia a halált. Íphigeneia Diánához fohászkodik: engedje meghalni inkább, minthogy ki kelljen oltania egy emberi életet. 

 

II. felvonás 

  A szentély csöndjében a két görög fogoly várakozik megkötözve: Oresztész és barátja, Püladész. Oresztészt mardossa a bűntudat: „bárhová is menekül, bűnt bűnre halmoz. Esengve kéri az isteneket, hogy könyörüljenek vétlen barátján, s egyedül csak ő maga haljon meg. Püladész azonban boldogan hal meg barátjával, hisz a halálban örökre egyesülne barátságuk. A templomszolga közli Thoász király parancsát: külön kell a két fogolynak várakoznia. A két barát könyörög a hajthatatlan szolgának, hogy ne válassza szét őket.  

  Oresztész megpillantja a fúriákat. Az oltárhoz rohanva könyörög az isteneknek, hogy sújtsanak le rá, a bűnös anyagyilkosra, és vessenek véget szenvedésének. Szívébe béke tér, elalszik az oltáron. A fúriák körbeveszik az öntudatlan férfit, s köztük egy pillanatra feltűnik Oresztész anyjának, a halott Klütaimnésztrának alakja is. Meg akarják büntetni az anyagyilkost, szét akarják tépni szívét, kínzón ismétlik átkukat a gyötrődő Oresztész fölött: szenvedése legyen akkora, mint vétkének súlya, de semmi kín ne oldozza fel bűne alól. Az önkívületből felriadó Oresztész meglátja a közeledő Íphigeneiát, és rémülten felkiált: „Anyám! 

  Íphigeneia eloldozza a férfit, akit elképeszt a hasonlatosság anyja és e nő között. Íphigeneia együttérzőn kérdezi őt sorsáról. „Átkozott vagyok, legyen ennyi elég. - válaszolja Oresztész. A lány azonban tovább faggatja, s mikor megtudja, hogy a férfi mükénei, azonnal Agamemnón és annak családja felől érdeklődik. Oresztész, bár minden kimondott szó kín számára, elmeséli: Agamemnónt saját felesége, Klütaimnésztra ölte meg, kinek gyilkosa, hogy apja halálát megbosszulja, saját fia, Oresztész lett. Íphigeneia s a papnők elborzadva hallgatják a férfit. „És mi lett Oresztész sorsa a szörnyű tett után? - kérdezi Íphigeneia. „A halál éjébe hullt - válaszolja az ifjú. Íphigeneia megtörten veszi tudomásul, hogy az álom jóslata igaz volt: családjából már csak nővére, Élektra van életben. Betelt a balsors mértéke. 

  A papnők a királyt és Görögországot; Íphigeneia az apját és szeretteit siratja é,s már csak a halálban vár enyhülést. Siratják Oresztészt, aki - úgy hiszik - utolsó reménységük volt a megmenekülésre. A halottnak hitt hős emlékére áldozatot mutatnak be.  

 

III. felvonás 

  Íphigeneia döntött: vállalva Thoász haragját segít megszökni a boldogtalan görög fogolynak, kinek arcában Oresztészt látja. A férfival üzenetet akar küldeni nővérének, Élektrának.  

  A papnők Oresztészt és Püladészt vezetik elő. A két barát boldogan üdvözli újra egymást. Íphigeneiát könnyekig meghatja a két férfi őszinte barátsága, ám megmenteni csak egyiküket tudja: mindannyiuk számára túl kockázatos lenne, ha Thoászt mindkét áldozatától megfosztaná. Mindkét férfi kész vállalni a halált a másikért, Íphigeneia pedig mindkettejüket megesketi, hogy az, akit megmenekít, hűen segít neki célba juttatni egy levelet. Választása Oresztészre esik, akit elborzaszt, hogy barátjának helyette kell meghalnia. 

  Oresztész kérleli barátját: meneküljön csak Püladész, hisz ő, a bűnös a fekete Eumeniszek dühétől csak a megváltó halálban remélhet menekvést. 

Íphigeneiát kéri: hagyja őt meghalni, ám a papnő hajthatatlan. A nő úgy érzi, egy felsőbb akarat visszafogná a kezét, ha őt kéne halálba küldenie. Oresztész végül azzal fenyegeti meg őket, hogy megöli magát, ha nem vállalhatja a halált Püladész helyett. Íphigeneia beleegyezik: Oresztész helyett annak barátját fogja megmenekíteni. Püladész felfedi Íphigeneiának jövetelük eredeti célját: Apollón küldte őket, hogy Diána szobrát elragadják a barbároktól. Azt ígéri, ha megtalálja hajójukat és társaikat, még aznap sereggel tér vissza az ő megmentésükre. Kéri Íphigeneiát, ha csak lehet, intézze úgy, hogy az áldozatot az éj beállta előtt ne mutassák be, s Diána szobrát hozva álljanak készen a szökésre. 

  Esteledik. Íphigeneia gyötrődve kémleli a tengert: Püladész seregét várja. Diánához fohászkodik, hogy adjon jelet, mi a helyes, mit kellene tennie: gyilkossá válnia, vagy megtagadnia az áldozatot és vállalni a megkínzatást és halált, amivel Thoász büntetné? A hajó nem érkezik. „Haljon meg hát. - mondja Íphigeneia, de megfogadja, ugyanazzal a karddal szúrja át saját szívét, amivel az áldozat életét kell majd kioltania. Oresztész megváltásként várja a halált, Íphigeneia zokogva áll a férfi előtt. A papnők az oltárhoz kísérik Oresztészt, előkészítik az áldozatot, és felszólítják Íphigeneiát: lépjen az oltárhoz. A papnő reszket, karja erőtlen. Oresztész felidézi nővére emlékét, akit, úgy hiszi, szintén így áldoztak fel: „Így hulltál egykor te is a halálba, Íphigeneia, nővérem! A két testvér egymásra ismer, Íphigeneia boldogan üdvözli fivérét.  

  Egy görög nő hozza a hírt, hogy lelepleződtek: Thoász őrjöngve közelít és mindekettejüket meg fogja ölni. Íphigeneia a tengerpartra küldi papnőit, hogy ha megérkezne a hajó a görögökkel, azonnal küldjék oda őket.  

Thoász és a szkíták dühödten rontanak a ligetbe. A király dühösen felszólítja Íphigeneiát, azonnal áldozza fel azt az egyet, aki megmaradt, majd embereivel a papnőt is meg akarja öletni. Az utolsó pillanatban érkezik Püladész és a sereg, s rögtön heves harc tör ki a szkíták és görögök között.  

Hatalmas mennydörgés rázza meg a vidéket, a ligetre sötétség borul. Maga Diána jelenik meg. Szkíták, görögök egyaránt térdre hullnak előtte. Az istennő kinyilatkoztatja: Oresztész szenvedése megbékítette az isteneket, nővérével együtt visszatérhet hazájába, a szkíták pedig kötelesek visszaadni a görögöknek az istennő szobrát. Diána felszáll az égbe. A testvérek boldogan készülnek az új életre, a görögök ünnepélyesen indulnak a tenger felé, Oresztész hajójához, élükön a Diána szobrát vivő papnőkkel. „Fel, Mükénébe!