VALUSKA

Commedia tragica tizenkét képben, egy felvonásban, magyar nyelven, magyar és angol felirattal

Nagy pillanat elé néz a magyar zeneirodalom: az új szezonban az OPERA bemutatja az első magyar nyelven írott Eötvös Péter-operát, és ezzel egyben a 2024 januárjában 80 éves, világhírű komponistát ünnepli. A mű Krasznahorkai László Az ellenállás melankóliája című regényének zenésszínpadi adaptációja. A Werckmeister harmóniák című filmből már ismerős lehet a történet, amelyet a zeneszerző természetesen más aspektusból közelít meg, mint annak idején Tarr Béla, a film rendezője. „Valuska, a tisztalelkű fiatalember a manipulatív társadalom áldozatává válik egy kitömött bálna árnyékában” – fogalmaz Eötvös Péter az immár tizenharmadik operájáról, amelyek a világ számos pontján láthatóak voltak, sokkal közülük találkozhatott már a magyar közönség is, sőt A három nővér, valamint A szerelemről és más démonokról című darabjai az Operaházban kerültek színre.

Készült a Magyar Állami Operaház megrendelésére

Egy száraz, szürke világba, egy ismeretlen, mégis ismerős kisvárosba kalauzol el minket Eötvös Péter operája, és egy valódi tragikomédiát varázsol az operaszínpadra.

Valuska János, a címszereplő, mondhatni a falu nemeslelkű bolondja, újságkihordó a postahivatalnál, nem olyan, mint a többi városlakó: őt nem a hatalomvágy mozgatja, ő tiszta, ártatlan, nem úgy, mint anyja, a fiával is folyton ellenségeskedő Pflaumné. Őt lenyűgözi a világ, és szinte gyermeki naivitással csodálkozik rá a világegyetem, a bolygók szépségére, és magyarázza azt a helyi kocsmatöltelékeknek. Ellentétben a többiekkel, és legfőképpen ellentétben Tündével, a polgármesterrel, aki meghív egy vándorcirkusz-társulatot a városba, aminek végzetes következménye lesz: ahhoz, hogy városvezetőként újat építhessen a „Fű-fa-virág mozgalom” jegyében, az előző rendszert el kell pusztítania, és erre a cirkusz felizgatta csőcselék remek eszköznek bizonyul számára.

A cirkusz egyik attrakciója a világ legnagyobb kitömött bálnája, a másik egy rejtélyes, talán nem is létező, háromszemű, csipogó, tulajdonképpen csupán szóbeszédben élő Herceg. Egy ideológia, amely mögé bárki beállhat, amibe bárki belekapaszkodhat. Borzalmas fosztogatás, gyújtogatás után feláll a városban az új – katonai – rend, és Valuskát csupán az menti meg, hogy bolondnak nyilvánítják és bezárják. Ahogyan korábban ő látogatta a nyugdíjba vonult, hite vesztett, megkeseredett értelmiségi Tanár urat, Tünde elhagyott férjét otthonában, most már az látogatja Valuskát az elmegyógyintézetben.

Száraz, szürke világ, mégis sok humorral, burleszkkel és groteszkkel. Hihetetlen, és épp ezért fájdalmasan hihető.