Radnai Miklós néhai operaigazgató 1931-ben hozta létre az Operaház Emléktárát, amelynek első vezetője Vidor Dezső színházi titkár lett. Az összegyűlt emléktárgyakból a második emelet két termében nyílt kiállítás, amely arra sarkalta Ernst Lajos neves műgyűjtőt, hogy további értékes tárgyakkal, operatörténeti dokumentummal ajándékozza meg a friss gyűjteményt. Vidor 1934-re, a Ház 50 éves jubileumára írta meg az első intézménytörténeti munkát, az Emléktár anyaga 1944-ig egyben maradt. A világháború alatt szétzüllött kollekciót csak 1973-ban leltározták újra, azóta megint értő kezekben gyűlnek immár 140 esztendő relikviái. Azonban illő helye, tere egy állandó és legalább egy időszaki kiállításnak csak akkor nyílhat, ha sikerül az önkormányzati tulajdonban lévő, az 1990-es évek elejéig operaklubként is üzemelő épületet, az egykori Belcanto Étterem földszinti helyiségeit újra belaknia az intézménynek. A Révay és Dalszínház utca sarkán álló értékes ingatlan használatáról a Terézvárosi Önkormányzat és az OPERA között megállapodás készül. Ezzel párhuzamosan elindulhat a tervezési folyamat, hogy megvalósulhasson az OPERA múzeuma Karczag Márton emléktárvezető tervei szerint. A múzeumalapítás egyszerre hatalmas lehetőség és felelősség. Lehetőség, hiszen megmutathatjuk, kik vagyunk, mitől vagyunk egyediek, milyen értékeket hoztunk létre az elmúlt közel másfél évszázadban. És felelősség, hiszen éppen úgy érdekességeket kell mutatni a műfajt évtizedek óta ismerő rendszeres operalátogatónak, mint az egyszer betévedő turistának.