Az Eiffel Műhelyház létesítményrendszer területén a legnagyobb csarnokot nevezték el a vasutasok Gustav Eiffel után, és ennek központi eleme az az aula, amelyet 327-es Mozdonycsarnokként is emlegetnek. Mint sokszor, az eiffeli elnevezés egyfajta félreértés szülötte itt is, ugyanakkor annyira meggyökeresedett 130 esztendő alatt, hogy inkább használni kell, semmint irtani – a múlt része lett, legenda. Mivel Eiffel mesterfokon művelte a hengerelt acélidomok szegecselt technológiáját, idővel sok szép, így létesült épületet kötöttek nevéhez. Feketeházy Jánossal, az öthajós, bazilikaszerű Főműhely-épület valódi tervezőjével ismerték egymást, de csak évekkel ennek elkészülte után találkoztak: amikor Eiffelék megvették a magyar mérnöktől a szegedi Tisza-híd terveit, és nyertek is vele. Innen ragadt (visszafelé!) a név az ország leghatalmasabb acélszerkezetű csarnokrendszerére is, amely 22 000 m2-ét egyetlen térben láttatta.
A 2017-ben indult átépítés óta a középső csarnok nézőforgalmi része, a Mozdonycsarnok az épületegyüttes legimpozánsabb része, a benne található 327-es gőzössel és szerelvénnyel. A 327-es sorozat mozdonyai a magyar vasútgyártás legszebbjei voltak, a szakmai szleng csak Királynőként emlegette őket (a Király, a 301-es pedig odakinn áll, a Kodály parkban). Egyetlen példány maradt meg, ezt az OPERA mentette ki az istvántelki MÁV-elfekvőből, és a borzalmas állapotú torzót lelkes vasútbarátok restaurálták tökéletesre az OPERA műhelyeinek segítségével. A 327.016 pályaszámú mozdony Trianon után Jugoszláviában ragadt, kalandos élete pedig itt, a védett csarnokban akár az örökkévalóságig is meghosszabbodhat.
A Mozdonycsarnokban található az OPERA-logó alakúra formált és a vasutasvilág hangulatos nevezéktanával illetett Forgalmi iroda körpultja is.
