Ybl Miklós neoreneszánsz palotája több mint százharminc éve várja az opera és a balett műfajának szerelmeseit. Az épületbe évente több ezer turista is ellátogat, hogy megcsodálja Budapest egyik legjelentősebb műemlékét.
Az Andrássy út (eredeti nevén Sugár út) kiépítésével a 19. század végére kialakult Pest városképe, és felvetődött egy önálló operaház létrejöttének gondolata is. Az építkezésre annál is inkább szükség volt, mert az akkori Nemzeti Színház egyre kevésbé tudott egyszerre eleget tenni a drámai darabok színreviteléhez és az operajátszáshoz kapcsolódó követelményeknek. Lónyay Menyhért miniszterelnök felvetésére Orczy Bódog, a Nemzeti Színház igazgatója 1872-ben beadvány formájában vázolta átfogóbb tervezetét, majd 1873-ban a Fővárosi Közmunkák Tanácsa, és maga I. Ferenc József osztrák császár és magyar király is hozzájárult a kezdeményezéshez. Tervpályázatot írtak ki, amelyre hat építészt hívtak meg: Ybl Miklóst, Steindl Imrét, Skalnitzky Antalt, Linczbauer Istvánt, a külföldi mesterek közül Ferdinand Felmert és Ludwig Bohnstedtet. A beérkezett munkák közül a zsűri nagy szavazat-többséggel Ybl Miklós (1814–1891) pályaművét tartotta megvalósításra érdemesnek. Az építési programot Podmaniczky Frigyes, a tervpályázat bíráló bizottságának elnöke és a Fővárosi Közmunkák Tanácsának alelnöke határozta meg, amelyben fontos kitétel volt, hogy a kivitelezést csak magyar mesterek végezzék, és a felhasznált anyagok is kizárólag Magyarország területéről származhatnak. Ybl Miklós teljesítette ezt a kérést, öt kivétellel: a márványburkolatok Carrarából, a gránitoszlopok Ausztriából, a tölgy- és cédrusburkolatok Olaszországból, a színpadtechnika Bécsből, a csillár pedig Mainzból érkezett.
Az építési engedélyt 1875-ben adták ki, de az eredeti tervet többször át kellett dolgozni, hiszen I. Ferenc József azzal a kikötéssel engedélyezte a megvalósítást, ha a pesti operaház nem lesz nagyobb a bécsinél. Ybl a legfelső páholyemeletet ezért elhagyta, csökkentette az előcsarnok méretét, és ezzel arányosabbá tette az épületet, ami keresztben és hosszában is szinte teljesen szimmetrikus. A művészi alapgondolat azonban nem változott: az architektúra és a díszítések mind a zene erejét kívánják kifejezni, utóbbiak antik mitológiai történetek segítségével.
A megnyitó előadásra kilenc évvel később, 1884. szeptember 27-én került sor, azonban az ünnepség majdhogynem botrányba fulladt. Mint ahogy azt a 2014-es őszi újrajátszásnál is láthatták a jelen lévők, a Sugár úton összeverődött tömeg nemcsak kívülről, hanem belülről is látni akarta az arannyal, márvánnyal, freskókkal gazdagon díszített épületet, amelynek építése rengeteg pénzbe és nem kevés adóforintba került, ráadásul az eredetileg négy évre tervezett kivitelezés csúszott. A megnyitót már csak e miatt is óriási érdeklődés övezte, a belépőjegyek ára akkoriban két lóéval vetekedett – a szemrevételezésre ez az alkalom soha vissza nem térőnek tűnt. A díszelőadáson – amelyen I. Ferenc József császár is részt vett – a Bánk bán első felvonását, a Hunyadi László nyitányát és a Lohengrin első felvonását adták elő Erkel Ferenc, illetve fia, Erkel Sándor vezényletével.