Amikor 1912 februárjában gróf Bánffy Miklós átvette kinevezését, azonnal átépítési tervekkel „örvendeztette meg” a kabinetet. A 600 000 koronás munkálatok főszereplője egy fiatal építész, Medgyaszay István lett, aki röviddel ezután mint a vasbeton magyar atyja vonult be a szakma történetébe. Állítólag Medgyaszay ötlete volt kibontani az Operaház Andrássy úti frontra néző tetőzetének fedélszékét, amelyet vasbetonoszlopokkal megtámasztva hatalmas, 430 m2-es teret kapott. Itt helyezhették el bő száz évre az intézmény jelmeztárát, hisz ahogy változtak az idők, úgy lettek egyre fontosabbak a tervezők, és már nemcsak a csoportos szereplők, de a szólisták is operaházi kosztümben léptek fel – azt pedig ott kellett hagyni valahol a Házban, tisztítani, javítani, ápolni, nyilvántartani. A százéves szekrényeket restaurálva visszaépítették a tér alsó traktusába, hisz az adott évadban az Operaházban használandó jelmezek és kiegészítők költöznek oda, ám a nagy felső tér most már multifunkcionális csarnokként üzemel. Tartott itt konferenciát az Opera Europa, rendezhető a teremben sajtótájékoztató, kiállítás, dalest, gyermekprogram, próba, dedikálás, kamarakoncert: szinte bármi elképzelhető itt, száz néző akadálymentes részvételével.
