Az új év első MaszkaBálján az Opera két kiemelkedő énekese, Horti Lilla és Szappanos Tibor operaestjét közvetítettük 2021. január 2-án 20:00 óráról a Facebookon és az Origón.
A zenész családba született Horti Lilla zenei tanulmányait a csongrádi művészeti iskolában indultak. A szegedi konzervatóriumot fuvolistaként kezdte, de klasszikus ének szakon fejezte be. A budapesti Zeneakadémián kitüntetéssel diplomázott, az opera mesterszakon Marton Éva növendéke volt. Számos énekverseny díjazottja és különdíjasa, operaszínpadon pedig 2012-ben debütált a Szegedi Szabadtéri Játékokon a Parasztbecsületben és a Bajazzókban. Az Operában 2017-ben mutatkozott be Csajkovszkij, Kodály és Gyöngyösi Levente műveiben, hamarosan pedig már olyan főszerepeket is énekelt, mint a Bohémélet Mimìje. 2017-ben Junior Prima díjjal tüntették ki.
Szappanos Tibor zenei tanulmányait a Nagyváradi Emanuel Egyetem egyházzenei tanszékén kezdte, majd két év múlva a budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola magánének szakán tanult tovább. A Zeneakadémián 2005-ben diplomázott Andor Éva tanítványaként. Első komolyabb énekesi sikerét 2002-ben a Baden bei Wienben rendezett nemzetközi énekversenyen és mesterkurzuson szerezte, ahol a háromfordulós énekversenyen a második helyen végzett. Ugyanebben az évben már az Opera közönsége is láthatta Fekete Gyula A megmentett város című egyfelvonásos operájának ősbemutatóján. Lírai tenorként elsősorban bel canto és Mozart-szerepekben lép fel, de hallhatjuk Wagner, Verdi líraibb szerepeiben, valamint oratóriumokban és koncerteken is.
Műsorukat olyan operarészletekből állították össze, amelyeknek témája a szerelem, a vágyakozás, s ezek közül számos – az évad tematikájának megfelelően – francia vagy a francia kultúrához köthető műből csendült fel.
Az est művészeti vezetője: Kovács Katalin
Műsorvezető: Gyüdi Melitta
Zongorán közreműködött: Kálvin Balázs
Műsor:
Flotow: Márta, avagy a richmondi vásár – Lyonel áriája a III. felvonásból („Ach so fromm, ach so traut”) – előadja: Szappanos Tibor
Bellini: A puritánok – Elvira áriája a II. felvonásból („Qui la voce... Vien diletto”) – előadja: Horti Lilla
Donizetti: Szerelmi bájital – Nemorino áriája a II. felvonásból („Una furtiva lagrima”) – előadja: Szappanos Tibor
Gounod: Faust – Margit ékszeráriája a III. felvonásból („Ah! Je ris de me voir si belle”) – előadja: Horti Lilla
Chopin: cisz-moll Fantaisie-Impromptu, Op. 66 – előadja: Kálvin Balázs
Verdi: Traviata – Violetta és Alfredo duettje az I. felvonásból („Oh, qual pallor!... Un dì felice, eterea”) – előadja: Horti Lilla és Szappanos Tibor
Verdi: Traviata – Alfredo ária a II. felvonásból („Lunge da lei”) – előadja: Szappanos Tibor
Leoncavallo: Bajazzók – Madárdal („Qual fiamma avea nel guardo!... Stridono lassù”) – előadja: Horti Lilla
„A pillanat művészei vagyunk, de itt nincs mellébeszélés” – miniinterjú Horti Lillával és Szappanos Tiborral
Némi francia és német kitekintéssel a bel cantótól a verismóig terjed a 2021-es év első MaszkaBáljának repertoárja, amelyben kitüntetett szerep jut Verdi Traviatájának. Az Opera Facebook oldalán január 2-án 20:00-tól megtekinthető közvetítés kapcsán kedves színpadi produkciókhoz és szerepálmokhoz fűződő történetek is szóba került.
Mikor, milyen formában találkoztak korábban színpadon?
Szappanos Tibor: Az első alkalom, amikor együtt színpadon álltunk, éppen két éve volt Miskolcon, egy újévi hangversenyen. Koncerteken énekeltünk közösen, majdnem az Erkel Színház színpadán is álltunk együtt, mert a tavalyi Denevérben az egyik szereposztásban lettünk volna közösen. Végül másképp alakult, de a próbákon találkoztunk.
Horti Lilla: A denevérben már kétszer is majdnem találkoztunk, 2017-ben Pécsett úgy volt, hogy Tibor lesz az Alfredóm, az Operaházban pedig a férjemet, Eisensteint alakította, csak végül másik szereposztásban. Viszont a miskolci újévi koncerten részletet már énekeltünk együtt A denevérből, az Óraduettet, én pedig még a Csárdást, úgyhogy valami mégis megvalósult belőle. Azóta valóban több koncertünk is volt együtt, legutóbb egy Beethoven-Bartók dalesten léptünk föl a Bartók Rádióban, és nagyon örültünk ennek a maszkabálos megkeresésnek is, hogy összefésülhettünk egy közös programot, ami elég élvezetesnek ígérkezik.
Izgalommal várjuk, hogy sikerül, hisz ezek a koncertek nehezített körülmények közt születnek meg. Különlegesebbek, mint egy szokványos előadás, ahol a közönség jelenléte például rengeteget ad. Próbálom elképzelni, hogy az adást biztosító kollégák és a kamerák most a közönségem, ami némileg segít az átszellemülésben. Komoly feszültség és izgalom forrása az, hogy habár a pillanat művészei vagyunk, melyben sokat segít például a hagyományos koncertlégkör, a közönséggel való kapcsolat, a nagyobb akusztikai tér, ez a felvétel helyszín és környezet mérőben eltérő, azontúl megmarad, visszahallgatható, nincs mellébeszélés. Egy CD-nél vannak utómunkálatok, többször is felveszik, itt egyszer felvesszük, és amilyen lett, olyan marad.
Duettnek a Traviatából választottak egy duettet, Tibor egy áriát is énekel a Alfredótól, erre a darabra hogyan esett a választásuk?
HL: A Traviata megunhatatlan számomra, nagyon imádom elejétől a végéig, lehet ez bármennyire is elcsépelt dolog. Direkt nem a Brindisit választottuk, mely a szokások szerint adta volna magát így az újév küszöbén, sem a híres utolsó duettet, hanem az 1. felvonás szerelmi kettősét, mert az kevésbé ismert, szokványos, és ezáltal is szerettük volna kicsit színesebbé tenni a koncertet.
SzT: Az idő előrehaladtával, a hang érésével, teljesen természetes, hogy az ember elkezd ismerkedni a valamivel súlyosabb tenor szerepekkel. Mozart legismertebb és legtöbbet játszott operáiból minden főszerepet énekeltem már. A Traviatából eddig Gaston szerepét énekeltem, teljesen érthető, hogy Alfredo szerepével is szeretnék megismerkedni, kipróbálni, hogyan is áll. A kihívások, a nehezebb szerepek gyakorlása segít fejlődni, előre haladni a pályán. Alfredo szerepe azért még közel áll a lírai szerepkörhöz, semmiképp nem úgy gondolnék erre, mint egy lehetséges fachváltásra. Nagyon szeretem a Traviatát és persze Alfredo szerepét, nemcsak az énekelnivaló miatt, de a történetből fakadó dráma igazi színészi képességeket igényel, és ad bőven lehetőséget arra, hogy az ember átélje kívül-belül ezt a történetet.
Milyen szempontok szerint válogatták a műsoruk további részleteit?
HL: Próbáltunk mindketten olyan műsort összeállítani, hogy ritkábban vagy kevésbé hallott oldalunkról is megmutatkozhassunk. A puritánokból Elvira áriáját azért választottam, mert nagyon szeretem a bel canto áriákat, kifejezetten élvezem a több részes recitativo, ária és stretta vagy cabaletta-felépítésű énekelnivalókat, amit cifrázni is lehet. Mikor egyetemista voltam, sok ilyet énekeltem, nincs jobb szó, edzésben voltam a futamok, díszítések, a nagy ívek tekintetében testileg-lelkileg. Mostanában ritkábban éneklek ilyeneket, ezért is választottam ebből a stílusból.
A második áriám a népszerű Ékszeráriája a Faustból, amit a nyáron tanultam meg, és szintén nagyon élvezem. Elcsépeltnek is tűnhet ez az ária, s az ilyen darabok csak úgy menekülnek a "már unalmas" jelzőtől, ha a kivételesen élethű, színes előadására és minden egyes gondolat és szó ott és akkor történő megszületésére törekedünk. Ez persze minden egyes darabnál elmondható, de ilyenkor kiváltképpen. Az utolsó áriám pedig Nedda áriája, a Madárdal a Bajazzókból, ami tavaly szerepem volt Szegeden. Nagyon szeretem, pedig megterhelő fizikailag, a végéig nagy intenzitást kíván, és fontos nyugodtnak, higgadtnak maradni, hogy ne legyen erőlködés a vége, és az utolsó hangig könnyed maradjon az előadás. Szerepileg is közel áll hozzám és ez volt az első opera, amiben részt vettem életemben. 2012-ben, mikor végeztem a konziban, egyetlen alkalommal énekeltem a kórusban. Épp a Parasztbecsület/Bajazzók ment Szegeden a szabadtérin, és én alakítottam Mester Viki egyik barátnőjét, akinek szólóznia kellett, mikor odasétáltunk hozzá a Parasztbecsületben. Viki nagyon aranyos volt, én pedig élveztem, hogy ilyen közel mehetek egy szólistához és ilyen kapcsolatom, külön játéklehetőségem lehet vele egy pillanatra. Ott már megismerkedtem a darabbal: gyönyörű zenei részek vannak benne, a kórusrészeket is imádtam, Nedda pedig nagyon szeretnivaló nő, aki a szerelem és a szeretet többféle megnyilvánulása között vergődik, hisz nem mondható, hogy nem szereti a férjét, ill. hogy a férje nem szereti őt, valamint szinte már gyűlöletig fokozott érzelmek is megjelennek a zaklatójával kapcsolatban. Közben pedig feltűnik egy szenvedélyes szerelmi kapcsolat is az életében, egy égető szerelem, ami bármilyen korban is megjelenhet akár, mégis egészen más, mint azzal az idős férfival, aki felkarolta, biztonságot adott neki, és szereti. Nehéz ez az érzelmi vergődés, de nagyon méllyé, intenzívvé és átfogóvá tudja tenni a szerepet.
SzT: Nagyon szeretem a német dalirodalmat, és a német nyelvű operákat. Még zeneakadémistaként tanultam Lyonel áriáját a Márta, avagy a richmondi vásár című Flotow-darabból. Azóta elég sok idő eltelt, ezért úgy éreztem, érdemes lenne ismét elővenni. Emellett az is szerepet játszott benne, hogy Nemorino románca és Alfredo 2. felvonásbeli áriája mellé szerettem volna valami könnyedebb részletet választani, Lyonel pedig olyan kis álmodozós karakter, az áriája – ami inkább a közönség, mintsem a hallgató számára könnyed – megfelelt erre a célra.
A szerelmi bájitalban korábban a Zuglói Filharmóniával énekeltem, akik Záborszky Kálmán vezetésével mutatták be az együttes pastorale-sorozatában, a Szent István konzervatórium közreműködésével. Ionel Pantea rendezte, aki egykor az operastúdió vezető tanára volt. Mivel az énekkart a konzervatórium diákjai adták, és a Filharmóniában is zömmel diákok zenélnek, nagyon lelkes és friss előadás született belőle.
A közvetítés visszanézhető ITT.
Fotó: Nagy Attila