2020. december 13-án a 2016/17-es évad Kamaraénekese, Schöck Atala adott áriaestet, amelyet a szokott időben, 20:00 órától közvetítettünk a Facebookon és az Origón az Eiffel Műhelyház Hevesi Sándor háziszínpadáról.
Schöck Atala 1998-ban nyerte meg a Simándy József Énekversenyt, 2000-ben pedig harmadik helyezést ért el a Magyar Rádió Énekversenyén. Még ugyanebben az évben megszerezte magánénekesi diplomáját a Zeneakadémián. Szeged és Budapest után hamarosan Drezda, Frankfurt, Prága, Bécs, Palermo, Torino, Brüsszel, Sevilla, Párizs és Bayreuth közönsége is megismerhette tehetségét. Munkásságát 2017-ben Liszt Ferenc-díjjal ismerték el. Operaszerepei mellett rendszeresen énekel barokk és klasszikus oratóriumokban is. A MaszkaBálon Purcelltől R. Straussig válogat két és fél évszázad operairodalmából. A műsor egyik vendégfellépője a 2018/19-es évad Kamaraénekese, Sáfár Orsolya, a meglepetésvendég a Junior Prima díjas Pataki Bence volt. Az est művészeti vezetője Magyar Orsolya, műsorvezetője Ókovács Szilveszter volt, zongorán közreműködött Jean Klára.
„Fricka jelenleg a kedvenc szerepem” – interjú Schöck Atalával
A MaszkaBál következő főszereplőjeként Schöck Atala több, az Operában tőle korábban még nem hallott áriával is készül az intézmény Facebook-oldalán ma 20 órától látható áriaestjére. Az előadás előtt a kamaraénekes arról is mesélt, milyen volt a közös munka duettbéli partnerével, Sáfár Orsolyával, illetve hogyan készül a jelen körülmények között a karácsonyi ünnepekre.
A műsorán végignézve a Wertherből Charlotte áriáját leszámítva a műsorban szerepelő részleteket még nem énekelte az Operában.
Valóban, azok a művek kerültek túlsúlyba, amiket még nem énekeltem az Operában vagy nagy közönség előtt egyáltalán, de ebben nem volt szándékosság. Azt szerettem volna bemutatni, honnan hova jutottam el. Manapság sok Wagner-szerepet énekelek, de pályám elején viszont a barokk-darabok voltak meghatározók. A Dido és Aeneast épp nem énekeltem, de mindig csodálattal hallgattam Dido búcsúját és nagy álmom volt, hogy egyszer elénekeljem. Nagyon bensőséges és visszafogott módon közvetíti a zene azt a nagy, mély fájdalmat, amit érez. Mindig a legegyszerűbb áriák a legnehezebbek, ez is ilyen. A Titusz kegyelméből Sextust hét éven keresztül énekeltem a prágai Rendi Színházban – ahol Mozart Don Giovanniját is bemutatták – egy fantasztikus rendezésben, ami nagyon nagy élmény volt, mert hihetetlenül összetett, drámai szerep. A Mozart-repertoárom is korán elkezdtem építeni, amit lehet, szerintem el is énekeltem tőle.
Fricka áriáját is régóta énekelem a Wagner-napokon és mondhatom, jelenleg a kedvenc szerepem. Imádom Wagnert, a Ring irodalmi hátteréből írtam német szakon a szakdolgozatomat is. Frickát sokszor alábecsülik, pedig ő a főisten, Wotan felesége, és a monológja A walkürben nagyon fontos jelenet, mert ugye kettejük házastársi vitájában ez a sokszor megalázott és megcsalt nő megelégeli mindezt, és a főisten fölé kerekedik. Ez a sorsfordító pontja a tetralógiának, és innen indul el az istenek alkonya, ha ez másképp alakul, akkor a következő két opera se lett volna. Nagyon szeretem ezt a drámaiságot és nőként egy ilyen szerepet énekelni szuper, amibe minden párkapcsolati tapasztalatomat is bele tudom vinni.
Charlotte áriája a Wertherből az, amivel az Operán beül váltam ismertebbé, ennek kapcsán kaptam meg a kamaraénekesi kitüntetést is 2016-ban. Az időkeretek miatt sajnos csak a kis áriára volt lehetőség, de nem bánom, mert ez az opera egyik legintimebb és legszebb pillanata. A Sámson és Delilát még nem énekeltem színpadon, mindössze az áriáit pár alkalommal, remélem, lesz még rá lehetőség valahol, hiszen a hangomnak csodálatosan fekszik
Kamaraművész partnere Sáfár Orsolya lesz, akivel A rózsalovagból éneklik Octavian és Sohpie duettjét. Miért erre a műre esett a választásuk?
A rózsalovagból ezt a jelenetet utoljára főiskolás koromban énekeltem. Olyan gyönyörű ennek a részletnek az éteri finomsága, annyira elegáns zene, hogy azt gondoltam, ez egy méltó lezárása az estnek. Igazi kamarazenélés ez, nagyon kell figyelni a másikra, és Sáfár Orsi a partnerem, akivel utoljára jó tíz éve a Figaro házasságában énekeltem. Akkor volt pályakezdő, úgy emlékszem, Barbarinát énekelte, én pedig Cherubinót, azóta nem nagyon kerültünk egy színpadra. Nagyon nagy öröm volt a vele való munka, mert igen felkészült, lelkes énekes, aki szorgalmas, szereti a szerepét a legmagasabb színvonalon kidolgozni, egy az ízlésvilágunk is, mindezért nagyon örülök, hogy most alkalmunk volt egy kicsit közelebb kerülünk egymáshoz, amiben Jean Klára korrepetitor is sokat segített nekünk, miközben az estet színpadra állító Magyar Orsi pedig gyönyörű háttereket válogatott ehhez a duetthez és a többi áriához is. Olyan éteri zene, amire szintén nagy szükség van, ez a tiszta szerelem kibontakozása. Az a csoda, amikor két ember nem sejti, hogy két perc múlva megváltozik az egész életük egy rózsa szagolgatása feletti pillantástól, nagyon szép intim pillanat.
Ebbe a nőies estbe a meglepetés vendég csempész egy kis férfi energiát, aki egy nagyon kedves kolléganőm fia is egyben. Szurkolok, hogy az ő bemutatkozása is jól sikerüljön.
Az ünnepekhez közeledve hogyan éli meg a járvány hétköznapjait?
Ez a karácsony nagyon más lesz, mint az eddigiek, mert a szüleim, akik vidéken élnek, és akiket augusztus elején láttam utoljára, azt mondták, hogy úgy sem vállalják a találkozást, hogy rengeteg antitestem van. Ezt meg is értem, én sem is kockáztatnék, így postázzuk egymás ajándékait. A testvéreimmel sem biztos, hogy személyesen közösen tudunk találkozni, így valószínűleg szűk családi körben töltjük majd az ünnepeket, illetve, amennyire a körülmények engedik a barátokra koncentrálok. Ilyenkor kézműveskedni szoktam, de nem állítok karácsonyfát már a hónap elején, a karácsonyi fények is csak szenteste kerülnek fel díszítésként. Szeretem az adventi időszakban a várakozást fokozatosan megélni, amiben a nagy fiamnak köszönhetően az adventi kalendárium, a Mikulás és hasonló elemek is beletartoznak. Az utóbbi időben az életemben erősebben megjelent az önkéntesség is, aminek örülök is, hogy a COVID óta jobban átérzem mások baját. A rózsalovagra visszatérve, ennek a részletnek is van egyfajta csillogása, kicsit kívül esik időn és téren, ami szintén amolyan karácsony előtti hangulatot idéz nekem.
Műsor:
Purcell: Dido és Aeneas – Dido búcsúja a III. felvonásból („Thy hand, Belinda... When I am laid in earth”)
Mozart: Titus kegyelme – Sextus rondója a II. felvonásból („Deh, per questo istante solo”)
Mozart: Figaro házassága – Figaro C-dúr áriája az I. felvonásból („Non più andrai, farfallone amoroso”) – előadja: Pataki Bence
Wagner: A walkür – Fricka monológja a II. felvonásból („So ist es denn aus, mit den ewigen Göttern”)
Erkel: Hunyadi László – Gara Mária cabalettája a III. felvonásból („Ah, szememben mámor s öröm ragyog”) – előadja: Sáfár Orsolya
Massenet: Werther – Charlotte áriája a III. felvonásból („Va! Laisse couler mes larmes”)
Grieg: Lírai darabok – Gade, Op. 57, No. 2 – előadja: Jean Klára
Saint-Saëns: Sámson és Delila – Delila Tavasz-áriája az I. felvonásból („Printemps qui commance”)
R. Strauss: A rózsalovag – Octavian és Sophie duettje a II. felvonásból / Az ezüstrózsa átadása („Mir ist die Ehre widerfahren”) – közreműködik: Sáfár Orsolya
A közvetítés visszanézhető ITT.
Fotó: Nagy Attila