Tovább a tartalomhoz

2020. október 7-én 20:00 órától az operairodalom egyik legnépszerűbb darabja, a Carmen keresztmetszete volt látható az OperaSzerda keretében a Facebookon és az Origón.

Bizet remekműve majd’ 150 éve vezeti a világ operaházainak toplistáját, a Magyar Állami Operaházban is ez a legtöbbször előadott darab: az intézmény 136 éves történetében a Carmen több mint 1100-szor került színpadra. Nem is csoda: a darabban olyan melódiák csendülnek fel, mint a Habanera vagy a Torreádordal, és címszereplője, a veszedelmes vonzerővel bíró, zabolátlan cigánylány a műfaj egyik legizgalmasabb, legerotikusabb női karaktere. Az olykor szívhez szólóan lírai részek és a fergeteges tömegjelenetek szövetéből megdöbbentő naturalizmussal bontakozik ki egy tragikus kimenetelű, szenvedélyes szerelmi történet.

A Carmen keresztmetszetét Pilinyi Márta jelmezeinek felhasználásával Aczél András és Lázár Katalin alkalmazta színpadra. A címszerepet Gál Erika alakította, a további szerepeket László Boldizsár (Don José), Sáfár Orsolya (Micaëla), Nagy Zoltán (Escamillo), Fülep Máté (Dancaïre), Megyesi Zoltán (Remendado), Megyimórecz Ildikó (Frasquita) és Fürjes Anna (Mercédès) énekelte. Az előadás narrátora Mona Dániel volt, zongorán közreműködött Hidegkuti Pálma.

„Carmen bátorsága az, ami leginkább foglalkoztat” – interjú Gál Erikával

Az OperaSzerda ma esti keresztmetszetében Bizet Carmenjének címszerepét egy beugrással Gál Erika énekli. Az Opera Kamaraénekese interjújában többek közt arról is mesél, mitől különleges Carmen figurája, hogyan ért benne a szerep az évek során és milyen érzés kettős beugrással szerepelni egy produkcióban.

A Carmen világszerte és itthon a leggyakrabban előadott opera. Az Ön olvasatában mi a darab és hősnője népszerűségének titka?

A fülbemászó, dúdolható muzsika és a figurák szerintem egyaránt hozzájárultak ehhez. A néző könnyen találhat olyan karaktert, akihez kötődhet. Ott a naiv, ártatlan kis Micaëla, a macho Escamillo, Carmen, akiért odavannak a férfiak, Don José, aki kifordul magából és egy jóravaló, tisztességes katonából lesz gyilkos. Carmen legfontosabb tulajdonsága szerintem, hogy önazonos, őszinte, aszerint él, amit gondol. Nem szeretem azokat a felfogásokat, ahol könnyűvérű, olcsó nőként ábrázolják. Úgy gondolom, hogy Carmen egy hihetetlenül bátor nő, ezáltal van hatással a környezetére. Nem felel meg senki elvárásainak, úgy él, ahogy szeretne. Amikor szeret, akkor nagyon szeret, amikor nem, akkor nagyon nem, és legyen bármi a tettei következménye, ő azt vállalja.

Hogyan hatott Önre ez a szerep az évek során?

Ez mindig változott, másképp nő a nő húsz, harminc, negyven évesen, illetve két gyermek után és férjes asszonyként. Ahogy érik és változik, egyre inkább a figura lelkét boncolgatom. Személy szerint nagyon irigylem Carmentől ezt az önazonosságot. A mai világban próbálunk mindenkinek megfelelni, mindenhol helytállni, és a nap végén, ha a tükörbe szembenézve felmerül a kérdés, hogy „Ez nekem jó?”, gyakran a válasz az, hogy „Nem!”, de mégis megcsináltam.

Persze minden nő szeret tetszeni, az, hogy ezt megélhetem a színpadon, szintén nagyon jó érzés. Különösen fiatalon jelent sokat, hogy te lehetsz a királynő és minden férfi érted bomlik, de a magánéletben nem lennék ilyen. Azért is szeretem ezeket a figurákat, hogy a színpadon kipróbálhatom azt, amit a civil életben nem tennék meg.

Nagy ajándék volt, hogy az egyik legnagyobb magyar Carmentől, Komlóssy Erzsébettől tanulhattam ezt a szerepet, akivel mi ezt nagyon kiveséztük, ebből írtam a szakdolgozatomat is annak idején, természetesen elolvastam a Mérimée-novellát is, így próbálom összerakni ezt a figurát, de mindig van valami más részlet, amire rácsodálkozom, de most úgy érzem ez a bátorság az, ami a leginkább foglalkoztat.

A szerda esti keresztmetszetbe, ami a nyár végi koncertszerű szabadtéri előadások szereplőivel született, beugrással került a Don Josét alakító László Boldizsárral együtt, énekelték már ezt a szerepet közösen?

Én nem emlékeztem, de Boldi igen, 2012 októberében, még Szinetár Miklós rendezésében volt rá alkalom. Boldival a Sába királynője kapcsán nagyon összeszokott páros vagyunk, nagyon jól érezzük egymás játékát, és kis túlzással egy próbával nagyjából bármit meg tudnánk csinálni, mert nagyon egy hullámhosszon vagyunk. Nagyon rég nem énekeltem ezt a szerepet, örülök, hogy lehetőségem van rá. A korábbi hetekhez képest kicsit változott a koncepció, alapvetően koncertszerű előadásra készülünk, de az est rendezője, Aczél András ilyenkor is csempész némi szcenírt a produkcióba.

A színpadon kívül, férjével, Szvétek Lászlóval és a családjával hogyan élik meg ezt az időszakot?

Leszek Carmen, és elmondom, amit gondolok: egyre nehezebb. A gyerekek szerencsére járnak iskolába, edzésre, ez a része könnyebb, hogy legalább ők kimozdulhatnak, de az otthonlét és a bizonytalanság, hogy nem tudni, hogy alakul a járvány, mikor adódik lehetőség... Nyilván az ember énekel, karban tartja a hangját, mert a balett-táncosokhoz vagy a sportolókhoz hasonlóan edzésben kell maradni, de nagyon hiányzik a munka, a színpad, a közönség. Ezért is nagyon hálásak vagyunk ezért a kezdeményezésért, amit a közvetítések jelentenek, mert egy kicsit visszakaphatunk az életünkből, lelkileg is sokat segít. Bár vannak pszichés hullámvölgyek, reméljük a legjobbakat, hogy ennek mielőbb vége lesz, és várjuk, hogy lehessen újra barátokkal találkozni, puszit adni, ölelkezni, összejárni és kitartani.

A közvetítés visszanézhető ITT.

Fotó: Rákossy Péter