Az óév OperaLive-közvetítéseit stílszerűen ifj. Johann Strauss hagyományosan szilveszterkor előadott darabja, A denevér című nagyoperett keresztmetszete zárta. A koncertszerű előadás 2020. december 30-án 20:00 órától volt látható a Facebookon és az Origón.
Orlovszkij herceg maszkabálján mindent összekuszál Doktor Denevér… Börtönre ítélt kikapós férjek, férjüket megcsalni kész feleségek, feltörekvő színésznőjelöltek rejtőznek a maszkok alatt. Végül a sok kalandnak és mókának börtönlátogatás lesz a vége, de csak itt kezdődik ám a kacagás! Ez a pezsgő hajtotta nagyoperett ifj. Johann Strauss főműve, és a hagyományhoz híven ez a mű a koronája a téli ünnepeknek.
Szereplők: Rezsnyák Róbert (Eisenstein), Horti Lilla (Rosalinda), Miklósa Erika (Adél), Balczó Péter (Alfred), Haja Zsolt (Falke), Szüle Tamás (Frank), Ujvári Gergely (Blind), Meláth Andrea (Orlovszkij herceg)
A mű koncertszerű keresztmetszetét színpadra állította: Tóth Erika
Műsorvezető: Mona Dániel
Zongorán közreműködött: Doman Katalin
Karmester: Kocsár Balázs
"Fergeteges szórakozás az énekesnek és a közönségnek egyaránt" – interjú Horti Lillával és Rezsnyák Róberttel
Az óév OperaLive-közvetítéseit stílszerűen ifj. Johann Strauss hagyományosan szilveszterkor előadott darabja, A denevér című nagyoperett keresztmetszete zárja. Eisenstein-ként Rezsnyák Róbert bariton magánénekest láthatják, Rosalinda szerepét pedig Horti Lilla szoprán alakítja az előszilveszteri keresztmetszetben. A darabhoz való viszonyukról, a karakterekről és az operett műfajáról is kérdeztük a művészeket.
Mi volt az első kapcsolódásuk ifj. Johann Strauss produkciójával?
Horti Lilla: 2017-ben a budapesti Bohémélettel egy időben már a Pécsi Nemzeti Színházban debütáltam A denevérben Almási-Tóth András rendezésében. A legnagyobb különbség a két Rosalinda között számomra az volt, hogy ott húzások nélkül énekeltünk, míg az operaházi előadásból hiányoznak apróbb részletek Rosalinda áriáiból, duettjeiből, együtteseiből, gondolom azért, mert ez hosszú és nehéz szerep. Pécsett nagyon sokat kellett mozogni, táncolni, szinte végig volt koreografálva az egész előadás. A próbák Pécsett és Pesten is nagyon jó hangulatban teltek, ami nagyon fontos, hiszen ezek a benyomások hosszú időre eldöntik, milyen viszonyunk lesz a darabhoz.
Már a kezdetektől megszerettem, mert nagyon sokat lehet benne játszani, tele van komikus és komolyabb színészi feladatokkal, élvezem, hogy lehet benne táncolni, mozogni. Fergeteges szórakozás az énekesnek és a közönségnek egyaránt. Szinte bármit csinálhat benne az ember, főleg egy olyan társasággal, ami jól veszi a lapot és akikkel remekül lehet improvizálni, így könnyű frissen tartani az előadást. Azt hiszem, minél többet fogom játszani és énekelni a szerepet, minél inkább elmélyül az ismeretség a visszatérő partnerekkel is, annál sokszínűbb és sokrétűbb lesz, jobban kapcsolódunk majd egymás rezdüléseire, és a közönségnek is annál jobban élnek a szituációk.
Rezsnyák Róbert: Én tavaly énekeltem először A denevérben, ráadásul úgy, hogy engem Falke szerepére hívtak előénekelni. A végén megkérdezte Szilveszter, hogy mi lenne, ha visszajönnék, és megpróbálnám az Eisensteint is. Kissé hitetlen voltam ezzel kapcsolatban, mert bár magas bariton vagyok, nem gondoltam volna, hogy ez nekem feküdne. Mégis, egy hét múlva, mikor visszatértem, sikerült az előéneklés, és hál’ Isten tényleg egy nagyon sikeres előadássorozaton vagyunk túl.
Az öröm, amit a szerep nyújt, a pusztán A denevérnek tudható be, vagy általánosságban az operett műfaját is közel érzik magukhoz?
HL: Rengeteg okból lehet szeretni ezt a darabot. Az operettet is nagyon szeretem, bár ez az első teljes operettem, rengeteg áriát és duettet énekeltem már a műfajban. Igazából nincs olyan becsben tartva ez a műfaj mint lehetne, holott technikailag nagyon nehéz. Olyan, mint a spanyoloknál a zarzuela, amit szintén nem értékelnek megfelelően, pedig igazán nehéz énekelnivalók akadnak benne. Az operettben is rengeteg nehézség van, nem beszélve arról, hogy a beszédet, az aktív mozgást, táncot és éneklést kell váltakozva alkalmazni, és hogy ez jó minőségű legyen, ahhoz rengeteg munka kell. Az opera marad a legnagyobb szívszerelmem, de ha belemélyülök, akkor bármiért tudok lelkesedni.
RR: Az operett az én szívem csücske, akár sokkal több ilyen típusú darabban is szívesen játszanék. De ugyanígy szeretem a vérdrámákat is. Ha egy jó darab jó rendezésben kerül színre, akkor mindig ott a siker lehetősége, az ember pedig nagy kedvvel játssza ezeket a darabokat. Itt is, amikor elkezdtünk próbálni, láttam, hogy mindenki nagy örömmel vesz benne részt, és tényleg mindenkinek élmény volt az egész produkció.
Rosalinda és Eisenstein azönök olvasatában milyen karakter?
HL: Rosalinda egy nagyon okos nő, a nőiség nagyon színes palettájával rendelkezik, ami egy elfáradt házasságban fényét veszítette. Mint a legtöbb nőnek, neki is csak arra van szüksége, hogy megkapja azt a férfiúi figyelmet, törődést, tiszteletet, amitől kivirágozva ragyogni tud a férfi oldalán. Ebbe a férje, Eisenstein egy kicsit belefásult, akitől szerintem kezdetben megkapta mindezt, hiszen Rosalinda nem azon lepődik meg, hogy Eisenstein mennyire tud szórakozni vagy csapni a szelet. Neki az az újdonság, hogy más nőknek milyen gyorsan és milyen hevesen adja elő azt, amit ő már nem tapasztal. De elég belevaló, és megvan benne a huncutság, hogy belemegy egy ilyen játékba azért, hogy visszaszerezze a férjét, vagy szembesítse vagy móresre tanítsa. Nagyon tüzes és vonzó asszony, de van türelme, higgadtsága, megfontoltsága, amit jól tud ötvözni.
RR: Tulajdonképpen Eiseinstein karakterében szerintem nem áll messze Papagenótól. Kicsit más az alaptörténetük, eltérőek az árnyalataik, de ugyanarról az életszeretetről szól mindkét figura. Lehet, hogy ebben az is benne van, hogy a betanulás előtt nem sokkal énekeltem Papageno szerepét, akinek a karaktere közel áll hozzám.
Milyen részletek szólalnak meg ebben a december 30-i keresztmetszetben?
HL: Majdnem az összes fontosabb részletem elhangzik. Az elején Adéllal marad ki egy rövid bevezetőm, a második felvonásban is csak kisebb együttes részek maradnak ki, a harmadik részben pedig a prózai részek maradnak ki, majd „A pezsgő volt a vétkes” kezdetű finálérésszel zárom a darabot. Tulajdonképpen végigéneklem az egész keresztmetszetet.
RR: Alapvetően a főbb számok mind sorra kerülnek. Egy-két együttes marad csak ki, ami nem tartozik szorosan a cselekményhez, és a prózai részek, amiket Mona Dániel zenetörténész foglal össze. Csaknem minden prózát elhagytunk, hogy annál több idő maradjon az énekre, és ne csorbuljon a zene. Az biztos, hogy így más szituációk lesznek, hiszen nem áll rendelkezésre a színpad, így a mikrofonok bűvkörében, kb. egy 1,5x1,5 m2-es területen vezetjük elő az egész darabot, de úgy látszik, hogy jó partnerekkel így is jól működik a produkció.
A közvetítés visszanézhető ITT.
Fotó: Berecz Valter