Tovább a tartalomhoz

2021. január 13-án a magyar irodalom két fontos szerzője – Krúdy Gyula és Örkény István – által írt művek operaváltozatának keresztmetszetét közvetítettük az Eiffel Műhelyház Hevesi Sándor háziszínpadáról. Kenessey Jenő Az arany meg az asszony és Tóth Péter Tóték című operáinak legjobb részletei 20:00 órától hangzottak el a Facebookon és az Origón.

Kenessey Jenő: Az arany meg az asszony

Krúdy Gyula színdarabjából annak idején Nádasdy Kálmán íratott operát, s bár ez a zeneszerző egyetlen műve ebben a műfajban, az 1943-as ősbemutatót követően nagy sikerrel futott az elkövetkező két évtizedben. A darab azt a gondolatot hirdeti, hogy milyen balga a férfi, aki az arany csengéséért lemond az asszony szerelméről, hogy azután az arany vonzásában mindent elveszítsen.

Örkény István – Tóth Péter: Tóték

Bognár Róbert és Schlanger András Örkény István azonos című kisregényéből írt forgatókönyve alapján a librettót írta Várady Szabolcs

A Tóték a magyar irodalom egyik legfontosabb kisregénye és színdarabja, mely az emblematikus Fábri–Latinovits-film és a máig egymással versengő színházi előadások sora után az opera műfajában is helyet kért magának: Tóth Péter zeneszerző művének ősbemutatója 2019-ben volt az Eiffel Műhelyházban. A jól ismert történetben az idegkimerültségben szenvedő őrnagy Tót Gyula zászlós családjánál piheni ki magát, akik mindent megtesznek, hogy a kedvére tegyenek. Mígnem egyszer csak utoljára csap le a margóvágó…

Szereplők:
Az arany meg az asszony  László Boldizsár, Megyimórecz Ildikó, Kovács István, Cserhalmi Ferenc, Kiss Tivadar
Tóték László Boldizsár, Szvétek László, Vajda Júlia, Nánási Helga, Cserhalmi Ferenc, Zsigmond Géza

Az előadás művészeti vezetője Gábor Sylvie, műsorvezetője Mona Dániel volt, zongorán közreműködött Hidegkuti Pálma, vezényelt Kocsár Balázs.

„Az Őrnagy figurájához a nagyapám adott ihletet” – interjú László Boldizsárral

Krúdy- és Örkény-művek operaváltozatainak koncertszerű keresztmetszeteivel folytatódik az OperaSzerda közvetítéssorozata 2021. január 13-án 20:00 órától az Opera Facebook-oldalán. Az előadás előtt László Boldizsár mesélt Az arany meg az asszony és a Tóték katona-főhősei közti különbségekről, hogy hogyan lett egy elalvásból operai ősbemutató, és hogy mi köze van nagyapjának Ottlik Iskola a határon című regényéhez.

Mindkét darabban olyan katonát alakít, aki furcsa vendégségbe érkezik, felbolygatja a házigazdák életét, majd szomorú véget ér. A cselekmény hasonlóságaihoz képest mennyiben tér el a két mű zenéje, amik között több mint 75 év telt el?

Nagyon eltérő a két stílus. Az arany meg az asszony nagyszerű, romantikába hajló mű nagy ívekkel, igazi nagy érzelmekkel. A történet szinte középkori, sokkal zártabb világba visz minket, ahol Anna igazi bezárt lélek, aki csak várja-várja a nagy szerelemet, mígnem egymásra találnak a Zsoldoskapitánnyal, amit a férj, Wolfgang, persze nem néz jó szemmel, túl is jár a katona eszén. A Zsoldoskapitány kissé arrogáns figura, ilyen szempontból teljesen mai karakter, sok hozzá hasonlóval lehet találkozni. Őt leszámítva viszont nagyon meseszerű a történet, amire még inkább ráerősítettek Németh Anikó egészen elképesztő állatjelmezei, amelyek a szereplők jellemiből születtek Káel Csaba koncepciója nyomán. Ezeket a keresztmetszetben most sajnos nem tudjuk megmutatni.

A Tóték zenei világa – hála Tóth Péternek – viszont kellőképp groteszk. A kisregény a 20. századi magyar irodalom egyik csúcsa. Nem véletlen, ha jól tudom, hogy a legtöbb nyelvre lefordított magyar irodalmi mű. Hozzám a Tóték áll közelebb, hiszen azt játszottam két évvel ezelőtt négy előadásban, abban nagyon sok színt lehetett megmutatni. Különbség a két figura között, hogy az Őrnagy egyáltalán nem szerelmes, sőt, még az a rész is kimaradt az ősbemutatóból, ahol lehetett volna egy szerelmi szál a Gizi Gézánéval, a falu prostituáltjával, aki fel is ajánlkozik neki, de az Őrnagy elutasítja. Úgy tudom, szóba került, hogy CD felvétel is készülhet a Tótékból, amikor viszont a teljes, kibővített verziót rögzítenénk. Megérdemelné a darab, mert rengeteg munkánk volt benne. Emellett van egy további kötődésem is a műhöz, mivel az én ötletemből született az opera.

Meséljen erről, milyen út vezetett a Tóték operai ősbemutatójához?

Számomra meseszerű volt az egész történet. Az ötlet azután született, hogy Szegedre költöztem, és Pesten nem volt hol aludnom. Mikor feljárkáltam, havonta egy-két alkalommal megjelentem Geiger Lajoséknál, aki ugye szintén az Opera magánénekese. Már két éve jártunk hozzá rendszeresen, mikor egyszer egy éjfélig tartó beszélgetés alkalmával, ahogy mondtam a magamét, Lali elaludt az asztalnál. Erről beugrott a Tóték és az opera, ha már operistákkal esett meg a baleset. Másnap felhívtam Radnóti Zsuzsát, Örkény István özvegyét és hagyatékának gondozóját, aki nagyon örült, és biztosított a támogatásáról. Ezután öt évig tartott a megvalósítás, ami elég rögös úton indult. Még az operai pályám elején voltam, az egyetlen zeneszerző ismerősöm Hajdú Sándor volt, egy különleges polihisztor. Leghíresebb szerzeménye a Bergendy-együttes Iskolatáska című száma, de oratorikus műveket és musicaleket is írt. Nála jó kezekben lett volna a darab, de sajnos a komponálás kezdete előtt pár nappal elhunyt. Akkor megfogadtam, hogy ezt már csak az ő elmékéért is végigviszem. Végül Kovács László karnagy úr ajánlásával jutottam el Tóth Péterhez, aki azonnal igent mondott, és Várady Szabolccsal, illetve két dramaturggal megírta a darabot. Ezt követően kerestünk helyszínt a bemutatóhoz, ebben Kocsár Balázs főzeneigazgató segített, aki behozta az Operába. Nekem közben hirtelen sok dolgom lett, tudtam, hogy Péterék írják, de nem foglalkoztam vele. Majd jött a szokásos évados felkérőm, és látom, hogy Tóték – Őrnagy. Ami pedig még fontos, hogy a feleségem, Helga megkapta Ágika szerepét. Akkor nagyon sajnáltam, hogy nem Geiger Lali lett Tót, de hát Szvétek Laci zseniális a szerepben. Vajda Júliával pedig Szegeden dolgoztunk együtt: Tóth Péter kérésére készítettünk együtt egy demót, így adtuk be a művet az Operához, és ez alapján megkapta Mariska szerepét. Később, mikor megköszöntem Anger Ferinek, az akkori művészeti igazgatónak a lehetőséget, mondta, hogy nem is tudta, hogy én írattam a darabot. Az Eiffel Műhelyház átadása miatt kicsit csúszott a bemutató, de Káel Csabánál nagyon jó kezekbe került a rendezés, aki egy sok szempontból stilizált világot adott a előadáshoz. Olyan jól sikerült, hogy Radnóti Zsuzsa is azt mondta, most került igazi helyére ez a darab. Ha valaki ismeri ezt a művet, akkor neki lehet hinni.

Említette, hogy nem lesznek jelmezek, milyen formában lesz látható most a két egyfelvonásos a keresztmetszetben?

Mi is belefolytunk a Tóték meghúzásába. A kórusnak az eredeti műben nagy szerepe van, ezek elmaradtak, illetve két szereplő is kimaradt technikai okokból, így főleg négyünkről –Tót, Őrnagy, Mariska, Ágika – szól a keresztmetszet. Nehéz volt beleférni 30 percbe, így kicsit az Az arany meg az asszony kárára dolgoztunk, de a Kenessey-darab rövidebb is, mint a Tóték. Tartottam tőle, hogy a keresztmetszet egy zongorával nem jön majd úgy át, de most újra visszahelyezkedve a zenébe láttam, hogy nincs semmi baj. Nagyon izgalmasnak találom, hogy nagyon összeszoktunk a négy fő figurával, és bármikor összejövünk, pillanatok alatt, visszahelyezkedünk a darabba. Reméljük, felkerül még a repertoárra, talán még az Erkelben is megállná a helyét, látványvilágát, előadói apparátusát tekintve, hiszen a Tóték igazi nemzeti kincs. Szvétek Laci is azt mondta, hogy az egyik legkedvesebb szerepe az utóbbi 26 évben, és én is magamévá tudtam tenni az Őrnagyot. Ehhez a figurához a nagyapám adott ihletett, aki a II. világháborúban volt katonatiszt. Sokat beszélgettem vele, Ottlik Gézának volt évfolyamtársa, és azt mondta, hogy ha meg akarom ismerni a gyerekkorát, olvassam el az Iskola a határont, mert a gyerekszereplők közül az egyike ő is lehetett volna.

A közvetítés visszanézhető ITT.

Fotó: Berecz Valter